|
A Magyar Katolikus Egyház és az Európai Unió
A fenti címmel tartott előadást a Bán János Közöségi Házban Horváth József, a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója.
Számunkra, akik az utóbbi idő Európai Unió mellett és ellen voksoló, lelkesítő és fenntartásaikat hangoztató társadalmi, kissé megkésett felvilágosító kampány részesei vagyunk, nem mindegy, hogy egy magát elsősorban gazdasági-politikai egységnek definiáló földrésznyi méretű társulás hogyan viszonyul az alapvető és tulajdonképpen megkerülhetetlen emberi létkérdésekhez.
Az előadó, igyekezve elkerülni a részrehajló, csak pozitív vagy csak negatív sajátosságokat hangsúlyozó véleményeket, az Unió 2000-es Nizzai Chartáját elemezve az Európai Püspöki Kar Bizottságának véleményére, mint vázlatra építette fel előadását. A folyamatos kapcsolat fenntartásának szándékával létrejött, püspökökből álló bizottság részletesen elemzi, hogy a charta elemei mennyire felelnek meg a katolikus-keresztény elvi elvárásoknak. Mennyire segíti a hívőket, akik az Unió egészének nyolcvanöt százalékában tartják magukat kereszténynek, hogy olyan közegben élhessenek, mely az általános emberi értékek azon csoportját támogatják, melyeket ez a többség elvi szinten magáénak vall.
Úgy tűnik ki a chartából és a vele kapcsolatos bizottsági értékelésből is, hogy a chartának több olyan pontja is van, melyek részben vagy egészben megfelelnek azoknak az elsősorban humánus elveknek, melyek a keresztény és nem keresztény világ közösen magáénak vall, és melyeket a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani.
Az uniós megnyilatkozások között azonban sok olyanra is találunk, melyek éppen nem azonosulnak azokkal a pápai, általános elvárásokkal, melyeket a Romano Prodi által az EU Atyjának titulált II. János Pál fogalmazott meg. Az Európai Unió ugyanis nemcsak megtűri azokat az állapotokat, liberálisnak mondható véleményeket, melyek egy általános befogadásra épülő berendezkedés velejárói, de - és ez az, amit kritikaként a bizottság minden egyes kifogásolt tételnél megfogalmazott - támogatja is azokat.
A közösség, mely nem nélkülözhette minden gazdasági, meghatározó vonás hangsúlyozása mellett sem, hogy önmagáról, mint szellemi egységről beszéljen, ahogyan már máshonnan is értesültünk, jó másfélezer évet "kifelejtett" történetéből, amikor annak keresztény gyökereit meg sem említi. A Magyarországon elsősorban nyilvánosságot kapott, kicsit reklámízű, kicsit propaganda és választási fogás-ízű, nem kis részben demagóg véleménnyilvánítás csak része a többnyire az egyik nagy EU-s ország kényszerpályájának részét képező liberális többségi megnyilvánulásnak. Mindezen felelőtlen vélemények alapja valószínűleg az a félelem, amely megnyilatkozásaiban csaknem bántó élességgel határolja el magát minden más vallástól is, bármennyire is ezen tartózkodást elsősorban csak egy közösség váltotta ki.
Az Unió döntéshozatali testületének választására készülődve az eddigi, kereszténység-nélküliség tompítására, esetleg megváltoztatására emberileg akkor van remény, ha keresztény módon gondolkodó politikusok kerülnek a közösség parlamentjébe. Erre is gondoljunk, amikor júniusban az urnákhoz járulunk!
Befejezésül nem tudunk magunk sem jobbat, mint szellemében meghívni a Mariazell-ben, szombaton elhangzott gondolatot, mely nem betű szerinti hűségben, de kb. így idézhető: "Ha Európa csak keresztényként határozná meg magát, az baj lenne, de ha elfeledkezne kereszténységéről, az tragikus következményekkel járhat."
- DI -
2004. május 23., vasárnap 08:19
|
