Elment vadászni... meglőtte... hazavitte

A Sopronkőhidán élő, mesterségét tekintve hentes Kis Rezső hatvanadik születésnapjára - a hónap elején kezdődött vadászidényben - családjától lehetőséget kapott egy dámbika kilövésére. A férfias hobbijának mindössze hét éve élő vadásszal eddigi sikereiről beszélgettünk.
- Vadász berkekben úgy tartják, egyáltalán nincs szégyellnivalója annak a vadásznak, aki hatvan-hatvanöt éves korában lövi az első kapitális vadat. Szerencsés csillagzat alatt születtem, mert éppen, hogy csak elkezdtem vadászni, máris mellém szegődött a szerencse. Nagyvad trófeáim száma erősen közelít a száz felé. Néhány évvel ezelőtt a Soproni Nimród Vadásztársaság tagjaként vendégként, a Somogy megyei Karádon egy száznyolcvan kilós vadkant terítettem le egyetlen lövéssel. Bejött a csőbe a nagy disznó. Szerencsém volt. Magam is elámultam, amikor társammal megállapítottuk, hogy éppen szíven lőttem. Azokban a napokban még két kisebbet is ejtettem. Ritkán megyek haza üres tarisznyával, pedig jobbára csak nagyvadakra vadászok.
- Minden vadász álma, hogy bikát lőjön.
- Nos, én már három bikát is lőttem, köztük volt egy úgynevezett gyilkos bak is, amelynek hosszú, hegyes dárdái vannak. A családomtól kapott születésnapi ajándék egy dámbika kilövésére jogosít. Most erre összpontosítok minden idegszálammal. Nem restellek hajnali négykor kelni. Figyelem a holdtöltét, nekem az hozza a szerencsét.
- Nem sajnálja az állatokat?
- De igen. Ám azt is el kell mondanom, hogy a vadász más szemmel nézi az erdei vadakat. Nagyon is szeretem a természetet, a benne élő állatokkal. Azonban, ha a magaslesen vagyok, ott felülkerekedik bennem a vadászösztön. Azt is tudni kell, hogy az állatok az erdőben, a saját világukban akár el is menekülhetnek. Ők vannak otthon, mi csak vendégek vagyunk az erdőben. Persze nem lehet csak úgy vaktában lövöldözni, a kijelölt egyedek ejthetők el.
- Szereti a vadak húsát?
- Feleségem olyan mesterien tudja elkészíteni, hogy azt nem lehet nem szeretni. Nem beszélve arról, hogy a vadak húsa nagyon egészséges. A vaddisznót általában sütve, a szarvashúst szaftosan fogyasztja a család.
Kis Rezső egyébként lakása nappalijában érzi magát legjobban, ahol körös-körül trófeák díszlenek. Mindegyiknek tudja a történetét, emlékszik valamennyi elejtett állatra. Péter fia nem vadászik, főiskolás Szandra lánya, ha teheti, elkíséri édesapját. Péter fia, Erik, az unoka viszont már most tudja, hogy nagyapja nyomdokaiba lép, és vadász lesz.

Török Magda

Török Magda