|
Kiscelli zarándoklat
Mariazell történetének magyar vonatkozásait – így Kiscellt - ismerhetik
meg azok, akik ellátogatnak a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumába
a május 28-án, pénteken Mariazell és Magyarország címmel megnyílt kiállításra.
Mit is jelent Kiscell? Mennyiben kötődik Mariazellhez?
– tette fel költői kérdéseit a hivatalos megnyitó
előtt tartott sajtóbejáráson Farbaky Péter, aki a múzeum igazgatójaként
a kiállítás rendezésében is szerepet vállalt.
A Közép-Európa legfontosabb kegyhelyeként számon
tartott, Nagy Lajos által a 14. században alapított, egykoron a törökellenes
küzdelemben központi szereppel bíró, barokkot a középkori stílussal ötvöző
templomáról híres Mariazell a Mária-évben a figyelem középpontjába került.
Ezért is döntött úgy az óbudai Kiscelli Múzeum, hogy az 1738-ban a Zichyek
által alapított, trinitáriusokkal betelepített Kiscell, ahova fénykorában,
Kisasszony napján akár tízezren is ellátogattak, valamint nagytestvére
történetéről egy időszakos kiállítás rendez.
Farbaky Péter köszöntőjében elmondta, Mariazell a később
magyar uralkodócsaláddá avanzsáló Habsburg-dinasztia személyes, emellett
pedig állami kegyhelye volt, amelyet bizonyít a kiállításon is megtekinthető
Mária Terézia által 1746-ban adományozott szívek dominálta lámpás. Az igazgató
elmondta, kevesen tudják, de a horvátok, magyarok és az osztrákok által
egyaránt tisztelt Szűzanyának akad még egy, Kiscellhez hasonló kegyhelye
Magyarországon, a 18. században a bencés Koptik Odó által alapított Celldömölk.
A direktor Kiscell történetét folytatva felidézte az
1783-as esztendőt, amikor II. József híres-hírhedt rendeletével feloszlatta
a trinitáriusokat, így az óbudai felépített templom és rendház az állam
tulajdonába került, amely egészen 1911-ig kaszárnyaként,
katonai korházként, hadastyánok laktanyájaként, majd katonai szerszámraktárként
is funkcionált. A hányatott sorsnak az ismert bécsi bútorgyáros Schmidt
Miksa vetett véget a kincstártól megvásárolva a lepusztult épületegyüttest,
melyet 1935-ben kelt végrendeletében felújítva tekintélyes gyűjteményével
együtt a fővárosra hagyományozta. A nem sokkal később Európán végigsöpörő
második világháború harcai Kiscellnek sem kegyelmeztek, a templom – amely
a tárlatnak otthont ad – térlefedése már nem az eredeti.
A tárlaton közel 40, többségében hazai, valamint
osztrák köz- és magángyűjteményből több, mint 300 tárgy –
festmények, grafikák, szobrok, iparművészeti tárgyak és még sokféle
különleges emlék – szerepel.
A gyűjtemény különlegességekkel is szolgál, a szeptember
12-ig nyitva tartó tárlat idejére ugyanis visszakerül a templomtérbe a
kiscelli kegyszobor is, amely II. József rendeletére feloszlatott trinitárius
rend távozásakor került el onnan az óbudai plébániatemplomba. Farbaky Péter
a tárlat céljaként nevezte meg, hogy a megmenekülések, gyógyulások történetét
kívánja elmesélni, a személyes sorsok tanúiként hívott fogadalmi képek
és tárgyak segítségével; és az egykor élt emberek saját történeteinek adalékaival
próbálják gazdagítani a jelen régebbi korokról alkotott képét.
Lehetetlen előre felkészülni a látvány keltette
hatásra.
A szó szoros értelmében a szentélybe belépve egy
sötét, barokk vakablakokkal, a templom végében pislákoló két kis lőréssel
megáldott, tégláig lecsupaszított templomban találjuk magunkat. A hajdan
volt csillogásból semmi, a középkori, nyáron még kellemes sötét hűs hatalmas
tér viszont árasztja magából a középkori misztikumot. Csak a jó öreg, változatlan
formavilággal parádézó múzeumi tárolók sárgásan pislákoló fényei, valamint
a némileg erősebben megvilágított mellékoltárok biztosítanak elegendő fényt
ahhoz, hogy bemérjük, mekkora is a sötétség által megnövelt épület.
A figyelmesebb látogató még a félhomályban is észreveszi
az egykor Festunggá nyilvánított főváros birtoklásáért folyt harcok során
eltűntetett mennyezet. A szentélyben, ahol valamikor az oltár állt, a mariazelli
kegyhely alapítójaként tisztelt Nagy Lajos király álmát, győztes csatáját
és annak hatására a Szent Szűznek tett felajánlását megörökítő kódexeket,
és három részre tagolt festményregény Mariazell történetének genezisét
hivatott felidézni.
Egy, első pillantásra oda nem illő vértezet is büszkélkedik
az egyik “sarokban”, utalva az épület valamikori katonai célú hasznosítására.
Ugyancsak a harciasabb időket idézi a templombelső egészét megtörő diadalív,
amely II. József feloszlató rendelete után került beépítésre. Ezt a kis
szépséghibát azonban ügyesen használta ki a Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs,
Prékopa Ágnessel és Semsey Balázzsal kiegészült rendező kettőse. A diadalíven
innen az kegyhely profán okokra visszavezethető alapítása, azon túl pedig
az évszázadok alatt körülötte kialakult misztikum és mély vallásosság tárgyi
emlékei kapnak helyet. A gregoriánt követelő “sötét” középkor varázsát
idézi fel a tárlatot minden oldalról körbefonó szürke “háromdés” kereszt.
Az egykori mellékoltárok helyén valamikor otthonukban csodálhatjuk meg
a nagy barokk oltárképeket. Valamint négy mellékoltár alapítóit; egyesek
feleségestül tették az adományt – Eszterházy Pál és neje, Nádasdy Ferenc
és asszonya, Szelepcsényi György esztergomi érsek, valamint Draskovics
Miklós horvát bán és Nádasdy családból választott felesége. Van olyan híresség,
aki “csak” fogadalmi ajándékkal – részletes kidolgozottság, a régmúlt gazdagságát
felelevenítő pompa jellemzőjük egyaránt - képviselteti magát, ilyen Mária
Terézia szívek uralta mécsese.
Továbbhaladva a történelmi korokban megjelennek a szuvenírként
funkcionáló apróságok, a celli Szűzzel készült közös családi fotók. A kiállításabroncsaként
funkcionáló kereszt alakban magasodó szürke szerkezet alatt annak árnyékaként
homokkeresztbe lépdelhetünk, amely a zarándoklatok korának szimbolikája.
A hajdani szuvenírek, a hívők kegyszoborhoz hozzáérintett
és ezt a fonákjukon kis pecséttel láttamoztatott szobrai, vagy éppen a
miseruhák ennek a ma is élő misztikum lényegét a sokszínűséget ragadják
meg. A hangulatteremtő félhomály ellehetetleníti a képleírásokat, de megteremti
az elmélyüléshez elengedhetetlen természetfölötti pluszt.
A tárlat 2004. május 28-tól szeptember 12-ig várja az
érdeklődőket.
Budapest, 2004. május 28.
StD
2004. május 29., szombat 21:30
|
