"A távozók ay otthon maradóknak "Valete!".t mondtak"

A valétálás a hagyományőrző diákság talán legmagasztosabb szokásainak egyike. Más egyetemeken, főiskolákon a ballagás feleltethető meg neki, de annál mindenképpen mélyebb tartalmú. A ballagás elnevezés újabb keletű, Selmecen 1830-tól ismeretes, ahol a latin nyelvből vett ,,Valete!'' (Éljetek boldogul!) szóból valétálásnak, vagy röviden ,,valétá''-nak hívták, kissé elmagyarosítva. A főiskolát végzett, végbizonyítványt nyert elvalétáló diákokat hívták valétánsnak, a búcsúzásnál énekelt diákdalokat valétánsdaloknak, és a búcsúbált valétabálnak. A valétálás eredete a selmeci diákok első valétálásánál is sokkal régebbi keletű. Nem más, mint a középkori lovagoknak a lovagi tornára, a diáknak más városba, a mesterlegények vándorútra indulásakor dívott búcsúzkodás későbbi diákos megjelenése.

A távozók az otthon maradóknak ,,Valete!''-t mondtak. Már Selmecen is sokat változott a valétálás szertartása. Roth Gyula így írt a selmeci valétálásról: „A nyolcadik félévben lesz a diák valétánsá, megválasztják a valétaelnököt, megalakítják a valétabizottságot, amely a hagyományos ünnepséget rendezi. Minden valétáns kiválaszt egy-egy balekot (Leibfuchs-nak), akinek kötelessége, hogy őt a hivatalos valétaünnepségeken kiszolgálja. Ezek kezdete a szalagszentelés. Közös lakomán, amelyen a tanárok a valétánsok asztalánál, a Firmák és balekok külön-külön asztalon részt vesznek, a valétaelnök felszólalása után elsötétítik a termet, a sötétben minden valétáns felrakja a tenyérnyi széles zöld selyem szalagot, amelyet az év végéig állandóan viselni köteles. Valétaszalag kétféle van, a rövid karszalag, és a hosszú aranyrojtos vállszalag, amelyre egy-egy édes kislány kihímezte a valétáns monogramját és a Ballag már a vén diák első sorát az évszámokkal együtt. A valétamenetet megnyitja a legvénebb diák, hosszú botra kötözött tölgycsokrot víve. Utána jönnek a szemeszterek száma szerint sorban a veteránok, azután a zene, s ennek nyomában a búcsúzó diákok tölgylombbal kalapjuk mellett, valétaszalaggal a mellükön, négyes sorokban összeölelkezve, szemükben könny, ajkukon nóta. A menetet a többi, maradó évfolyam hallgatói zárták be, akik egyesével kígyóvonalban, szalamanderben vonultak, s az egész társaság a Ballag már a vén diákot énekelte a hosszú úton többször is. Hogy mit jelent a ballagás a selmeci diákoknak - azt úgy vélem - csak ennek az Alma Maternek fia tudja megérteni. A selmeci diákélet utolsó akkordja a grubenrock porolás, ami ismét speciális bányászszokás volt. A grubenrock az a sokszor foltozott, illetve tarkára hímzett kabát, amelyet a bányász munka közben, diák minden bányajárásnál hord. Amikor a diák teljesen elvégezte a főiskolát, kezébe kapja a záradékolt indexet, szóval végérvényesen filiszter lett, akkor először is oldalba rúgta háromszor a főiskola központi épületét, azután a Leibfuchsa és egy másik balek megfogta a panyókára vetett grubenrock két végét és azt nádpálcákkal a filiszter hátán porolva végigkísérték egészen a város kapujáig, és ott a szú szoros értelmében kirúgták jeléül annak, hogy most már ők az urak Selmecen, a filisztert pedig kidobják.”

A valétálásnak ma három kiemelkedő pontja van, a valétaszakestély, a ballagás és a valétabál.

A valétaszakestélyt április elején tartották sopronban. Megtörtént a valétaszalag feltűzése és a hattyútollazás. A karszalagon kívül ma már csak a valétaelnök visel aranyrojtos valétaszalagot, melyet vállon átvetve hord.

A valétálás tulajdonképpen búcsú a várostól, a cimboráktól, a diákélettől illetve a közös nehézségektől. A vén burschból lassan filiszter lesz.

A valétálás szombaton a megszokott rend szerint történt.

A valétaelnök búcsúbeszédet mondott, elköszönt az Akadémiától, a professzoroktól és a maradó diáktársaktól. Szólt az Akadémia rektora is, a maradók nevében szintén búcsút mondtak. A balekok átadták valétáló firmáiknak a valétabotot. A menet elején haladtak a firmák, bányászlámpákkal a kezükben, szalamandermenetben. Őket követték a valétálók négyesével, egymásbakarolva, két oldalról fáklyások sora világította az utat. A város ezalatt teljes sötétségben volt, csak itt-ott látszott egy-egy aprócska fénypont, az ablakokba kitett gyertyák fényei. A polgárok ezzel jelzték, hogy ők is átérzik e szertartás mélységét. Felhangzanak ősi valétáns nóták. A menet a Városkapun át a Városháza előtti térre vonult. Itt ismét elköszöntek a valétálók, ezúttal a várostól, ezt követően pedig dr. Gimesi Szabolcs a polgármester el tőlük.

Egyetemi polgárság mulatozása reggelig tartott.

A valétálás utolsó mozzanata, amikor a valétálót -- még firma, de már fél lábbal filiszter – balekjai kirugdossák a Tűztorony kapuján át, miközben waldenját lehúzzák róla. Ekkor lesz a firmából rongy filiszter. Bár a ballagás országos szokássá vált, a valétálás bensőségét mégis megőrizte az a szoros barátság, amely az együtt valétáló hallgatókat összekötötte egymással, a várossal és az Alma Materrel.

Tátrai Gábor - Ugró Sándor

1999. május 14., péntek 00:00

címlap

zóna

archívum