A Millenniumi Emlékmű, a megcsonkított fatörzs, és az azt körülvevő hét kopjafa – a kárpát-medencei magyarság szimbóluma – emlékezőket gyűjtött maga köré a Barátság-parkban. Mindazokat, akik évről évre megemlékeznek arról a június 4-i évfordulóról, amelyen 84 évvel ezelőtt: a magyarság úgy érezte: elvégeztetett. Az óra fél ötöt mutatott, amikor a magyar kormány kiküldöttjei Drasche Lázár Alfréd és Dr. Benárd Ágoston aláírták a Trianoni Békediktátumot. 

Halász Éva és Juhász Vivien, a Szent Orsolya Gimnázium tanulói, 
tárogatón játszik Riedl Ervin

Az aláírási aktus a feljegyzések szerint mindössze nyolc-tíz percet vett igénybe, és a gyalázatos békeszerződést elsőnek a magyarokkal íratták alá, ezt őrzi az utókor számára a francia Gaumont filmstúdió filmhíradója is.

Az eseményről ifj. Sarkady Sándor történész, a megemlékezés szónoka szólt az egybegyűltekhez.

Elvégeztetett. Hogyan jutottunk odáig? 

Négyévi véres küzdelemben harcolt a magyar az I. Világháború poklában, Isonzo, Doberdo, Galícia fennsíkjain.

Négy évnyi küzdelem!

És már ekkor az első I. Világháború 1916-os esztendejében, titkos szerződések Romániának ítélték Erdélyt. Arról a korabeli magyar diplomácia alig tudott valamit, de már a Tisza István vezette magyar kormánynak voltak sejtelmei.

Ifj. Sarkady Sándor történész a Székelyföld, a Kincses Kolozsvár, majd Felvidék elveszítésének első világháborúbeli, és azt követő momentumait idézve szólt mindazokról az eseményekről, amelyek e trianoni tragédiát megelőzték.

,,A legnagyobb tragédia azonban az volt, hogy Magyarországot tulajdonképpen csak a békeszerződés néhány napján fedezte fel magának a művelt Nyugat, az Antant győztes hatalmai pedig, rádöbbenhettek arra, hogy az a békemű, amit előkészítettek, amelyben szinte mindenben kiszolgálói voltak a történelmi Magyarország területén létrejött utódállamoknak, egy ország sírbatételét készíti elő. 

Reményik Sándor, alig négy nappal a gyalázatos Trianoni Békeszerződés aláírása után egy kis füzetbe ezt írta:

,,Június 4. 1920

Ez a dátum lázít, fenyeget és int."

A területi és lélekszámbeli vesztességek közismertek: 1920. június negyedikétől a magyarságnak rá kellett döbbennie, rá hogy nem az övé többé a csodálatos Erdély, nem magyar többé a Felvidék, hogy leszakadt Nyugat-Magyarország a Szent Korona testéről, hogy a Magyar Szent Korona gyöngye Fiume, az egyetlen tengeri kikötő olasz megszállás alá került, és a gyönyörű Bácska és Bánság vidéke a pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot gazdagítja. A számadatok önmagukért beszélnek. A trianoni békeszerződésben Románia tízezer négyzetkilométerrel több területhez jut, mint a megmaradt csonka haza! Ez 103 ezer négyzetkilométer. A Felvidékkel Csehszlovákia 63 ezer négyzetkilométerrel gazdagodik, a délvidéki területek pedig megközelítik a 62 ezer négyzetkilométert. 

Részlet a Trianoni Békediktátum térképmellékletéből

,,És nekünk magyaroknak, az egyik legkisebb terület fájt a legjobban, különösen azoknak, akik soproni, vagy Sopron vármegyei születésűek voltak, a mindössze négyezer négyzetkilométernyi Nyugat-Magyarország, hiszen, ahogy az országgyűlési képviselőnk annak idején a Magyar Parlamentben kijelentette: hova jutottunk, amikor bajtárs tör bajtársra, s jelentkezik osztozásra?"

1920 június negyedike mélyen beleivódott a magyarság tudatába. 

Mélyen beleivódott??

,,Akkor ezekben az órákban miért tartanak gálaműsorokat a magyar iskolákban? Akkor ezen az estén a Budapest Sportarénában miért a Fonográf koncertezik?

Miért nem erre a gyásznapra emlékezik a magyarság?" -kérdezte a szónok.

Ennek is megvannak a nagyon mély történelmi okai.

Azonban nekünk, akik itt emlékezni gyűltünk össze és részt veszünk a hagyományos Trianon-felvonulásunkon, mindig és mindenkor eszünkbe kell hogy jusson amikor átlépjük a jelenlegi határokat, az ős-koronázó Pozsonyunk, tudnunk kell, hogy a kassai sírboltban Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és bujdosó kuruc társai alusszák örök álmukat. Amikor kelet felé tekintünk, örökre meg kell jegyezni alföldi és partiumi peremvárosainkat: a gyönyörű Szatmárnémetit, Nagyváradot, Aradot – a Magyar Golgotát, Temesvárt! Nekünk Temesvár nem csak a Bánság központja, hanem örökre Losonczy István városa marad. 

,,Nekünk, – magyaroknak – ha csak a könyvekben lapozgatunk, irodalommal foglalkozó könyvekben, történelemmel foglakozó könyveinkben, mindig és mindenkor előre tolakszik ez a szó, hogy Trianon."

Nekünk Komárom Jókai városát jelenti, s a komáromi erődöt védő Klapka György honvédeit. Mi Kolozsvárt csak két névvel tudjuk összekötni: Bocskai fejedelemmel és Hunyadi Mátyással, akik a Kincses Városban születtek. Nekünk fájdalom az is, ha csak a képeskönyvekben lapozgatunk, mert a huszti bús düledék, a mondák Szent-Anna tava, a csodálatos Gyilkos-tó többé nem Magyarország.

Mit jelent a románságnak Arad? Arad a román történelemnek nem jelent semmit, de nekünk mindent, mert a magyarság szabadságharcának tizenhárom hős tábornokát a Habsburgok ott veszejtették el golyóval és kötéllel. 

És most a Magyar Golgota is román föld. 

Ifj Sarkady Sándor, 
a háttérben Bálint Márta, Ivanics Ferenc és Dr. Úry Előd

De az ezeréves magyar, a történelem egyik legboldogtalanabb nemzete tudja, hogy minden Golgota után elkövetkezik a dicsőséges Feltámadás!" - zárta ünnepi beszédét ifj. Sarkady Sándor.

Az eseményen Győr-Moson-Sopron Megye, közgyűlési alelnöke, Ivanics Ferenc, országgyűlési képviselő révén képviseltette magát. 

,,Elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kiálljunk, és azt mondjuk, hogy itt vagyunk, magyarok vagyunk, megsértett, megbántott nemzet, aki túlélte ezt a 84 évet, és emelt fővel lép most egy új kihívás felé?" Ivanics Ferenc Magyarország uniós tagságának fontosságát hangsúlyozta, amely a trianoni tragédia okozta traumára is megoldást nyújthat. ,,Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy és miként valósítható meg a kettős állampolgárság intézménye, hogy magyarok magyar földre szabadon, korlátozás nélkül léphessenek be." - hangzott el az ünnepségen.

A megemlékezés résztvevői a Hűségzászlóhoz vonultak, ahol szintén elhelyezték az emlékezés koszorúját; annál Hűségzászlónál, amely a Hűség Városában éppen a trianoni döntést követő legendás soproni hűségre emlékezteti nap mint nap az arrajárókat és a soproniakat, akiknek így kétszeresen is okuk lenne Trianonra emlékezni.