|
,,Vonzások és választások" a Magyar Művészeti
Műhely kiállítása a Festőteremben
Amennyiben a kiállításrendezés művészetnek számít(ana),
akkor a soproni Festőteremben (e szempontból is) igen színvonalas alkotás
várja a közönséget.
Az ábrázoló művészetek egy-egy alkotása, egy-egy
alkotóművészhez köthető alkotás-csoportja, továbbá a Magyar Művészeti Műhely
tagjainak közös megjelenése is, mindhárom szempontból egy harmonikus egészet
alkot.
A kiállításrendező kitűnő arányérzékkel találta
meg a még zsúfoltság érzetét nem keltő mennyiséget, és láthatóan tudatos
– de igen sikerült módon – elkerülte a különböző képbeli megfogalmazások
esetleges egymást semlegesítő, vagy elnyomó erővel bíró összhatásait; a
minőséget pedig ki-ki ,,hozta", a maga karaktere, művészi látásmódja és
habitusa szerint.
|
|
A megnyitót tartó Winkler Gábor, Ybl-díjas
építész és a kiállító művészek
|
Mert karakteres alkotók jöttek össze, egymással és
az adott térrel összhangban, színvonalas és egyenként is elmélyülést kínáló
alkotásokkal: Röviden így lehetne jellemezni a tárlatot.
Az ,,előtér" -ben Krajcsovics Éva a sugárzó – a
külvilágot kizáró – szobabelsőinek pasztellje, átderengő, szórt fényeivel,
festőiségével, arányaival belső látást kíván, a maga szempontjai szerinti
együttgondolt stilizálást, amiben – a teljesen eltérő technika ellenére
is – közös vonásokat mutat Sulyok Gabriella – soproni szemnek igencsak
jól ismert – rendkívüli érzékenységet sugárzó alkotásaival és az azonos
légtérben a látottakhoz lírai nyújtott-finomságukban illeszkedő Paulikovics
Iván szobraival. A maguk eszköztelen megjelenítése által egyenként is külön-külön
világot behatároló alkotói megnyilvánulások a közös térben egy az objektív
esztétikai szempontokon túli dimenzióban összegeződnek, és fogvatartják
a befogadót, aki a látottakhoz hozzáadni kényszerűlvén, bizony egy pillanatra
akár éles ellentétként élheti meg a második terembe való belépést, amelyet
többnyire erőteljes színek, fények ,,hangosan" uralnak.
Mindezek között Giczy János jellegzetesen szürrealista,
szakralitásba emelt paraszti világot idéző, meditatívabb munkái, Tóth Ernő erős kontűrökkel,
foltokkal megfogalmazott valósággal minduntalan szembesítő ,,romantikája",
Szentgyörgyi József képfelületet vonalrendszerekkel, és színekkel felosztott
sajátosan mai életérzést közvetítő, ellenmondásokban, ellentétekben (is) megjelenő, ugyanakkor megoldáskereső, és -felvillantó világa,
Lóránt János Demeter széles ecsetnyomok szaggatta, erőteljes fakturái és
azoknak mintegy hangulati elemeiként újraidézett akvarelljei a maradandót
keresik. Kovács Tamás Vilmos munkáit – többek között a kiállítottakat – márciusban
már láthatta a soproni közönség. A tárlatról a KultúrVáros
rovatunkban a Kovács Tamás Vilmos a Pannónia Galériában címmel
bővebben is írtunk.
A kiállított kisplasztikák Csikai Márta a mozgás
harmóniájában fogant táncolói, Cíkszentmihályi Róbert groteszk alkotásai,
Kiss György létkérdéses Keresztboltozata, Az ember műve alkotásai egyenként
is fajsúlyos alkotások; egyidejűleg: totális ábrázolásukban objektívek, kifejezésükben pedig
magukra öltik az alkotói szándék szerinti szubjektivítást. Imígyen a groteszk,
a harmónia, vagy akár a globlizáiós életérzések hodozóivá válnak, és – ami
szintén nem lényegtelen – egy térben a képekkel teljes összhangot teremtve
alakítják ki maguk vonzáskörét.
A rendezés által az egy-egy alkotó műveinek egymás mellé
helyezésével kialakított több, mini tárlat várja a látogatókat a Festőteremben,
de nem csak ez a tény okozza azt az érzést, hogy az ember kiállítások hosszú
sorát nézte végig, hanem bizonyára az a külső és belső megtapasztalások
gazdag tárháza, amelyet az alkotók így együtt és így összerendezve felvonultatnak.
A tárlatot Dr. Winkler Gábor, Ybl Miklós-díjas építész
nyitotta meg, akinek sajátos építész-szemmel való ajánlása és interpretációja
külön élményt jelentett.
|
|
Ősbemutató: Dittrich Tibor és Veér István klarinétművészek
|
S ha már az összhangról többször is szó esett – amely
a maga nemében nem annyira egy hullámhosszot jelent, mintsem az egymást
szervesen kiegészítő különböző irányú és előjelű erők pozitív összhatását
– szóval, az összhangnak igen kifinomultan kigondolt, megkomponált és előadott,
ugyanakkor időbeni egyszeriségében ható aranyburkát képezte Balázs Árpád:
Tizenhárom portrévázlat zeneszámának ősbemutatója. A Magyar Művészeti Műhely
tagjairól készített zene-portrékat, – a színeket, formákat, fényeket kiegészítő
zeneszámokat – Dittrich Tibor és Veér István klarinétművészek adták elő.
***
Miért ,,Vonzások és választások" a kiállítás címe? -
teszi fel a látgató magában.
Talán azért, mert az alkotói elveikben, megnyilvánulásaikban,
üzeneteikben, igazságkeresésükben (és még sok másban) egymással megmutatkozni
akaró művészek egyrészt maguknak kiválasztják a bejárhatónak látszó saját
utat, másrészt felkínálják a látogatónak a választás mindenkori lehetőségét.
Ezúttal érezhetően nem a végérvényeset, nem a kizárólagosat, nem az egyedülit
és nem az egyszerit, hanem a befogadás, a megértés, és az újraalkotás utáni
önkénteset, ám éppen ezért mindenképpen sajátságosat. Ez azért, – ha tényleg
így van – megbecsülendő…
A tárlat július 11-ig tekinthető meg a Festőteremben
(Sopron Petőfi tér 8.), naponta 10-18 óráig.
T.É.
Kapcsolódó kép:
A nap képe
2004. jĂşnius 22., kedd 16:27
|
