Sopronban hagyománya van az Őszi tárlatoknak, amelyeket ugyan nem a Képzőművészeti Társaság szervez, de alkalmain, tagjai közül többen is kiállítási lehetőséghez jutnak. A Várkerület Galériában pedig, hagyománya van az évek óta – saját szervezésben  – rendezett adventi tárlatoknak, akárcsak a tavaszköszöntő, közös bemutatkozásoknak.
 

Tóth Zoltán: Az utolsó hó

Idén szintén hagyományteremtő szándékkal először rendezett  Nyári tárlatot a Soproni Képzőművészeti Társaság.
Az alkotók dolgát tematikai megkötés nem nehezítette, mint ahogyan zsűrizés sem. A szervezők lehetőleg eddig be nem mutatott, új alkotásokat vártak, de azért az rögtön kiderült, hogy ezt az egyetlen ,,megkötést" nem (sem?) vette mindenki egészen komolyan.
 
 

Derszib Eti: Gyümölcsös csendélet

A harminchárom alkotó ugyanannyi képe látható a Várkerület Galériában, tehát alkotóként egy-egy.
Amennyiben egy szakmai zsűri által meg nem válogatott az anyag, úgy soknak tűnik, amennyiben a soproni, vagy soproni kötődésű többnyire öntevékeny, vagy művésztanár-alkotók  hagyományokat követő, azokból kinövő alkotásaiként szemléljük a tárlatot, úgy örömel fedezzük fel a technikailag mindenképpen kiemelkedő, és esetenként a látványon-látszaton, a modernkedésen és a  hasonlóságra törekvőn túlit is megcsillantó alkotásokat.
 

Herczeg Anikó: Tulipánok

  Fejér Zoltán egyedi allegóriái, Gáspárdy Tibor lírai akvarellje, Triller-Wiegisser Éva aktja, Derszib Eti erőteljes színvilágú csendélete,  vagy – a bizonyos értelemben az előbbiekhez hasonlóan itt és most az immár sokaknak követendő példát jelentő   – , Grabner József  (akinek dátumozása szerinti, a ,,legfrissebbnek" számító képére Keresztény Richárd elnök külön is ráirányítja a figyelmet), Horváth-Török Bernadett hangulatmegfogalmazása, Völgyi János fényei és nem utolsó sorban Horváth Endre fotóművész aktja,  nem csak a soproni alkotókat ismerők számára jelentenek megszokott színvonalat és megfogalmazásokat, de valószínű, hogy a a felsoroltakra az utcáról betévedő idegen is felfigyel. Mint ahogyan Pócza Irma Gleccser-barlang fantázianevű absztrakciójára, amely nem csak egy Tiffany-üvegmunka, és egy Tükör-kép címet viselő Tiffany-tükör (?), – mint kiállított művek, –  közötti elhelyezésétől válik szembetűnővé, hanem a forma-uralta elvontságában .
 
 

Balogh Eszter és Wéber Nándor Tiffany-munkája között Pócza Irma Gleccser-barlang alkotása

Végül is a közös nyári megmutatkozás, amelyet ezután minden évben a Soproni Ünnepi Hetekhez kapcsolódóan szeretne a soproni Képzőművészeti Társaság megrendezni akár egy (nem szándékos) jelzésként is felfogható lehetne: hogy a soproni alkotók – legyenek művésztanárok, vagy vasárnapi festegetők, hogy a jó kezű szakemberekről itt most  ne szóljunk  – mégha a  társasággal közösen is, de  egy-egy országos hírnevű rendezvénysorozat nyűzsgésében helyi színfoltokként megjelenhetnének (hasonlóra volt példa). Bár ehhez, – és ez már a másik oldalról való megközelítése a kérdésnek – nyilván a részükről szakmai megítéltetés és megméretetés vállalása is elengedhetetlenül hozzátartozna.
 

Pálhegyi Árpád: A víz csobogása

Kérdés, hogy a Soproni Képzőművészeti Társaságnak célja-e, szándéka-e, egyáltalán a mindenáron ,,magasabb régiókat" ostromló magazsűriztetés, vagy, hogy a jelenlegi konstrukción és formán kívüli megjelenést egyáltalán  fontosnak tartja-e, avagy a maguk kedvtelésére, a maguk ízlése szerint alkotókat,  – több szempont között – az alkotás közös öröme által tekinti, – minden esetben és időben kiállításra kész és alkalmas munkával rendelkező – tagoknak, akik alkotásban tárgyiasult örömüket időközönként közösen viszik a közönség elé.

A tárlat még június 25-ig, munkanapokon 10-16 óra között látogatható, a Várkerület 19. szám alatt.

T.É.