hogy a Földgolyónak olyan pontján élünk, ahol a mák nevű növénynek eggyel több felhasználási módját ismerjük, mint máshol.

A növény (Papaver Somniferum L.) őshazája a Közel-Keleten található. Két típusa van: a fehér és a kékesszürke színű magvú. Nálunk főleg az utóbbi ismert, de lehet találkozni fehér mákkal is a piacokon. A legtöbb helyen főleg drogjáért - és illegálisan - termesztik: az éretlen mákfejeket bemetszik, és a lecsöpögő nedvekből ópiumszármazékokat állítanak elő. Természetesen, ezek a gubók már magot nem érlelnek.

A mákból kivont drogok a gyógyszeriparban is használatosak. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékezni Kabay János magyar gyógyszerészről. Az ő felfedezése nyomán az addigi költséges, kézi munkát igénylő "gubófejés" helyett az érett, üres mákgubókból vonják ki a morfint és származékait. Ez a módszer sokkal termelékenyebb, és megmenti a toktermésben található apró magvakat a mákos ételek szerelmesei számára.

A magvakat sok helyen csak fűszerként vagy díszítőszerként használják: péksütemények tetejére szórnak pár szemet a dekoráció kedvéért. Máshol salátákra vagy főzésre alkalmas olajat sajtolnak belőle.

Hazánkban - a zsidó konyha közvetítésével - a mákszemeket édességek készítésére is falhasználják. Ehhez az apró magvakat előbb össze kell zúzni (mozsárban), vagy meg kell őrölni (kézi vagy elektromos darálóban). A termés olajtartalma miatt ezt a műveletet célszerű úgy elvégezni, hogy az őrletlen mákszemekhez kevés kristálycukrot adunk. Ez főleg az elektromos háztartási darálóknál ajánlatos, mert az olaj hatására összeálló mák miatt a hajtómotor akár le is éghet. A cukor felveszi a mákból kisajtolódó olajat, és az őrlemény laza lesz.

Vonzereje többrendbéli: gyors, egyszerű, kiadós, elronthatatlan, olcsó, finom, és alaptésztaként felhasználható egyéb - mákos alapú - süteményekhez is.

Nevét a mérőeszközül használható bögréről kapta. A bögre mintája - egyszínű, pöttyös, csíkos, Donald kacsás, stb. - lényegtelen, ámde a térfogata fontos: körülbelül 3 dl-es legyen.

Kimérünk egy bögre mákot, cukrot és lisztet, és elkőkészítünk háromnegyed bögrényi tejet is. A lisztben elkeverünk egy csomag sütőport. A mákot a cukor egy részével finomra őröljük. A maradék cukrot is megdaráljuk, és 100 g vajjal vagy margarinnal habosra keverjük. 2 egész tojást eldolgozunk a cukros vajban, majd váltakozva hozzáadjuk és jól eldologozzuk a sütőporos lisztet, a megőrölt mákot, a tejet és késhegynyi őrölt fahéjat. Ha a későbbiekben nem akarjuk megtölteni tésztát, akkor megmosott és rumba áztatott mazsolával is dúsíthatjuk a masszát.

Kivajazott, lisztezett tepsibe símitjuk, előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten (180 °C) körülbelül 40 percig - hústű-próbáig - sütjük.

Ilyen egyszerű állapotban is fogyasztható, de vaníliás porcukorral meghintve, citrom vagy csokoládémázzal még fenségesebb. Ha van türelmünk, és nem esünk neki rögtön az édességnek, hosszában kettévághatjuk, a lapokat megkenhetjük pikáns lekvárral.

Ebből az egyszerű tésztából dekoratív tortát is készíthetünk. Ebben az esetben nem tepsiben, hanem egy nagyobb méretű tortakarikában sütjük ki a tésztát. Amíg a torta kihűl, egy adag vaníliás pudingport megfőzünk. A kör alakú tészta közepét kivájjuk (oldalt és alul körülbelül 1 cm-es réteg maradjon), és a pudingporba morzsoljuk. Gazdagíthatjuk kimagvazott, lecsöpögtetett meggybefőttel vagy rumba áztatott mazsolával is. Az összekevert masszát visszatöltjük a "tésztatálba", és hűtőbe helyezve megdermesztjük a tölteléket. Tortaszerűen szeleteljük, és ha nem félünk a kalóriáktól, akkor tejszínhabot nyomunk a deszertes tányérban fekvő szeletre.

A tésztához összekeverünk 10 dkg kukoricalisztet és 1 evőkanál finomlisztet. A keverékből 3 dkg elmorzsolt élesztővel, késhegynyi sóval és egy kevés vízzel kemény tésztát gyúrunk, amit letakarva langyos helyen 1 órát kelesztünk.

10 dkg mézbe, 20 dkg mirelit kukoricát teszünk, és kevergetve lassan fölforraljuk, majd hűlni hagyjuk. Ha már szobahőmérsékletű, akkor újabb 10 dkg kukoricaliszttel és 1 tojással együtt a kovászba öntjük, és némi víz hozzáadásával briós tésztához hasonló állagú tésztává dagasztjuk.

Kör alakú tortaformába tesszük, és előmelegített sütőben, a közepesnél kissé nagyobb lángon körülbelül 1 órán keresztül sütjük. Félidőben alufóliával letakarjuk, hogy túlzottan megpiruljon.

Megvárjuk, amíg kihűl, deszkára borítjuk, és óvatosan - a kukoricaliszt miatt könnyebben törik - lapjában négybe vágjuk. 8 evőkanál narancslekvárt megforrósítunk, és minden tésztalapot megkenünk. Ľ kg mákot 6 evőkanál cukorral megőrölünk, és 1,5 dl forralt tejben elkeverjük. Ha kihűlt 20 dkg vajban eldolgozzuk. A tésztát rétegenként visszatesszük a tortakarikába. Közben a krémmel megkenjük a lapokat; a tetejére is kerüljön. Valamennyit hagyunk, hogy az oldalára is kenhessünk.

Hűtőszekrényben dermesztjük, amíg elkészül a bevonat. Ehhez a 20 dkg fagyasztott kukoricát 10 dkg mézben. A tűzről lehúzva 1 evőkanál citromlével ízesítjük. 2 dkg zselatinport vagy 8 lap zselatint 1,5 dl vízben feloldunk, a mézes kukoricához csurgatjuk, majd egyenletesen a torta tetejére öntjük. Hűtőszekrényben megdermesztjük. Ha a kocsonya már szilárd, akkor a tortakarikát lehúzzuk róla, és a félretett mákkrémmel az oldalát is bavonjuk.

-=255=-