Göncz József és Bognár Béla a "Történelem képeslapokon" című új sorozatának Szép Erdélyünk című első ( a Szép Felvidékünk, Szép Délvidékünk, Szép Várvidékünk című, előkészületben levő albumait megelőző) kötetét mutatták be - stílusosan - a Magyar Református Presbiteri Szövetség 13. Nemzetközi Kárpát-medencei konferenciáján.

Az 1905-1940-ig terjedő időszak képeslapjain a szerzőpáros - Sass László értő bevezetésével - most már nemcsak szűkebb pátriánk, Sopron és környéke képeslapokon fennmaradt tanúságtételével ismertet meg bennünket. A vármegyékre és járásokra bontott, vázlatszerű tömörséggel, tőmondatos, de dicséretesen beszédes szűkszavúsággal, száraz(?) statisztikai adatok mellékletével járhatjuk körbe a korabeli Erdélyt.
A központi téma természetesen a világégés(ek) és Erdély visszacsatolásának tárgyi emlékei , a visszatérés, ahogyan többször is fogalmaz a szerzőpáros a képeslapok alatti szövegekben. S csupán néhány szó idézése a képeslapok nem látható, szöveges feléről, éppen annyi, visszafogottan, ami a száraz, sokatmondó dokumentarista megjelenést érdemben, emberileg-érzelmileg kiegészíti.
A kényes téma bármilyen, politikai céltól mentes megfogalmazási kísérlete - tudjuk -részleges vagy teljes kudarcra van ítélve, mióta az igazságok vagy az igazság másik oldala is szabadon kifejthető. Tény, hogy most minden igazság azokat a hazugságokat ellensúlyozza, amit nálunk történelemtanítás címén negyven évig (és még utána addig, amíg azok, akik ezeket a hazugságokat meggyőződésből vallották igazságnak, az oktatásban szerepet játszottak-játszanak) műveltek.
A könyv igazságát és tényközlésének akarva-akaratlanul másokkal szembenálló élét, ha valami, akkor mindaz tompíthatja, ami Erdély autonómiájának, közös európai kinccsé válásának irányába mutat, amikor nem kell azon gondolkodnunk, hogy kik rejlenek a többes szám első személy mögött, amikor mindenki odafér. A nyitottabb határok és a zártabb indulatok talán meggyorsíthatják az anyaország segítségével azokat a folyamatokat, befogadókészségünk bizonyítása pedig reményt nyújthat azokra az időkre, a most még négy országhoz is tartozó területi egység lakóinak, hogy reményüknek nemcsak azokat a megsárgult lapjait örizhetik, melyek most már egy fokkal tartósabb formában lettek közkinccsé ebben a kötetben, nemcsak eldugott, rejtegetni kényszerült emlékek alakjában kerülnek elő egy-egy ünnepi, igaz pillanatban.
- DI -