Egymásra montírozot hármas önarckép a Holdaskönyv, amelyben a két szerzőtárs Weöres Sándor és a tragikusan korán elhunyt Pásztor Béla közösen fabrikált négystrófás versfolyamához Gaál József egyéni megfogalmazású – a verssorokból kibontakozó képekhez sajátosat hozzáadó – litográfiákat készített.
 

Könybemutató a Cédrus Art Klubban: Jász Attila  és Gaál József

Ennyire egyszerű. Jó szerzőtársakhoz kell szegődnie az alkotónak.

Amúgy nem árt, ha létezik egy közel százhúsz éves könyvnyomó gép, és kéziratban (is) az ötven évnél több ideje megszületett szöveg. Mindezekkel és mindezeknek egy mai alkotó által vizuális nyelven való továbbgondolása a Holdaskönyv, amelyből a grafikai műhely rendelkezésre álló technikájának köszönhetően – a legutóbbi Babits: Jónás könyvéhez hasonlóan –  eredeti nyomatokkal illusztráltak – igazi bibliofil példányok –  is készültek.  Ezen utóbbiakból  mindösszesen száz darab, amelyhez a hatszáz darab reprodukciós változat mellett is kuriózumnak számít a kiadvány.

A Cédrus Art Clubban a közelmúltban tartott könyvbemutatón Gaál József grafikus ,,bevallotta", azt, amit az olvasó is pontosan érez: hogy a versciklus önmagában is dús képi világot kínál az olvasónak, a játékos-mágikus rigmusok igazi mélységek és magasságok, a weöresi belső realizmus megjelenítői.
Így, a még vérbeli (azaz az olvasástól el nem szokott) olvasók egyénenkénti és a vers olvasásával egyidőben, pillanatonként változó képi világaihoz viszonyított ,,kész" Gaál-képek hatása, értelmezése (és megítélése) nagyon változó lehet.

Tény, hogy Gaál grafikái nem a versciklus illusztrációi, hanem a vers teremtette külön erőtérben létrehozott saját(ságos) világ.
A Weöres-Pásztor versciklus hatására született, akár ahhoz viszonyítható önarckép(ek); egyenként és együtt.

T.É.