|
Mi1más |
|
Palmetto- Egy kis borzongás
Egy kis
borzongás-Palmetto
Faluról hazaérni, ahol az embernek nincs egyéb
szórakozása,
mint a naplementék szelíd szépsége,
valamint
a rothadó gyümölcsökön
turbékoló
legyek násza, aztán bevágódni valami
kocsiba,
és felkeresni azt a legkisebb mozit, ahol csak egy
mozigép
működik, ahol épp átalakítás
folyik,
este nyolckor, igen, ahol még játsszák
utoljára
a Palmettot, nos, programnak kicsit durva.
A film egy véramerikai, nagyon kedves kis keretes
szerkezetű
thriller, James Hadley Chase keze alól. Börtönben
kezdődik, börtönben végződik - így olvasva elég lehangoló lehet.
Ez nem fedi azonban a valóságot.
A közben eltőltött majd két órát
kellemesen
tölthetjük Woody Harrelson vergődését
szemlélve.
Az ipse, akár a film kezdete, kellemesen sablonos. Igaztalanul
leült
két évet, aztán kijött. A kinti világ egy
szerető/szép/hűséges
nővel (Gina Herson), szar melóval fogadta, mint a
mesékben.
A jól bevállt dramaturgiára simulva
feltűnik
egy másik nő, Rhea Malroux(Elisabeth
Shue),
aki szép, meg erotikus, sőt gazdag,
és akinek a nevét senki nem képes rendesen
kiejteni.
Továbbá titokzatos/kockázatos munkát
ajánl,
hogy tegyen már úgy, mintha elrabolná a
mostohalányát.
Én meg gondolkodom, hogy vajon megérte-e
beülni? Végül
kiderül hogy igen, de az még nagyon soká derül ki.
Hősünk
némi tipródás után
ál-bűnözőből
átmegy ál-visszaeső
ál-emberrablóvá - szép lassan hömpölyög a történet,
aztán egyszer csak valahol a harmadik szalagcsere után
hirtelen
bedurvít, és az utolsó fél
órában
már úgy is marad. Innen már nagyon kell figyelni
a történéseket. Ami tuti, hogy imádott
tömeggyilkosunk
körül egyre sűrűsödik a cucc, szalad bele a
végzetébe. Egy kis intermezzo, míg feloldanak egy
hullát, némi savban, és ami egész
hihető,
hogy kezdenek rendeződni a
   
dolgok. Éppen fordítva történik minden, lassan
mindenkiről
kiderül, hogy senki nem az, akinek lennie kellene. Vagy ha
mégis,
az még rosszabb. Ehhez képest már tényleg
mindenki
mindenkivel, és mindenki mindenkit, de még mindig
tűnnek
fel újabb szereplők élve, halva, egyre
kevésbé
valószínű módon. Ennél a pontnál
adtam
fel a reményt, hogy talán a rendező
(Volker
Schlöndorff) sejti, hogy mit akar. Meg sem
kísérlem
visszaadni a további cselekményt, a továbbra is
életbenmaradt
szereplők kétnegyede börtönbe vonul,
egynegyede
savban oldja magát, a maradék meg kutyát nem
érdekel.
Botorka kifelé a teremből, cigaretta, gyufa, serc,
belégzés,
kilégzés, rendben van, mellettem a
nézőközönség
jelentős hányada, legalább négyen,
nemtetszésének
ad hangot, nem is akármilyet, vajon mi kell ezeknek?
Verbalizálom
a kérdést: a Halálos fegyver 4, az jó
lenne - lett volna. Megkönnyebbült kis mosoly mozdul át az
arcomon.
SOL(exzs88)
| | |
