EFOTT - a vágány mellett kérjük, vigyázzanak
Összefoglalónk az idei EFOTT-ról, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójáról

Végre egy igazi EU-EFOTT, ahol találkozhattunk marslakókkal, tűző naptól megfáradt biztonsági, őrökkel, ettünk főzeléket, és szerző állandóan elvesztette Ágit. Eközben pedig a vonatok csak mentek, mentek...

Ébredés... nézzük, hol is vagyok? Aha, ezek szerint felállítottuk a sátrat, és én abban aludtam. De vajon hogyan jöttünk be? Mikor ért ide a vonat? És hosszú út vezetett-e a Bélatelepi állomástól a Napsugár kempingig? Aztán kezdenek előjönni az emlékek. Először is az, hogy mikor elindultunk otthonról a következő SMS érkezett egy ismerőstől: "Kezd EFOTT-hangulatom lenni, egy srác az előbb kihányt a vonat ablakán." A mi utazásunkat bezzeg csak egy Siófokra utazó diszkós párocska által lebuzikurvanémetekezett ex-keletnémet diákcsoporttal való nyomorgás a peronon színesítette meg, de ez elég volt a bevezetőben említett tudatvesztéses állapot bekövetkezéséhez.

Persze azért a mi táskánkban is akadt némi vodkanarancs, aminek megtalálásával nem akartuk terhelni a beléptetésnél fáradozó biztonsági őröket, így megittuk, mielőtt Bélatelepen leszálltunk volna. Hiba volt, gondoltam először, mikor másnap teljesen üres bejáratnál ezerrel igyekeztem bejutni a rendezvény helyszínére, és ebbéli szándékomat a bejáratnál álló biztonsági kisasszony szélesre tárt karral segítette, mutatván, menjek csak nyugodtan. Azonban rajta túlhaladtomban barátságosan megfogta a vállam, mondván "Hova sietsz, mikor mutatom, hogy állj meg? Nem tanultad meg, hogy így kell?". Te pedig megtanulhattál volna szólni - gondoltam magamban, aztán dicsértem magunkat, hogy előző nap mégsem próbálkoztunk az ominózus ital behozatalával.

Hallo, polizei!

Nem vettem zokon azt sem - miután az előbbi hölgy feltúratta velem a táskám -, hogy az éppen ráérő barátjától még háromszor ennyi "Ha én ellenőriznélek, kipakoltatnám veled az összes cuccodat" stílusú szidást kapok, inkább csendben meghúzom magam. Később a nagyszínpad felé haladva véletlenül elkapom két biztonsági őr beszélgetéséből a "Te, szerinted észrevették, hogy én aznaposan vagyok itt?" mondatot, és már nem is csodálkozom, hogy a vasúti átjáróból - amit éjjel-nappal vagy tíz szekus vigyáz, nehogy valaki akkor menjen kereszül, mikor vonat halad át - még nulladik nap éjszakáján ellopták a szerelvény közeledtét jelző sárga villogót.

Mellékesen, mikor felébredtem nulladik nap estéjén, megtaláltam a zsebemben a belépéshez szükséges karszalagot, tehát csak bejutottunk valahogy - nyugtáztam. A hozzátartozó pass-t csak a másnap reggeli balatoni fürdés során sikerült kihalászni a rövidnadrágom másik zsebéből, a körülöttem állók nem kis derültségére.

Szóval, az EFOTT már a nulladik napon elég rendesen elkezdődött, ezt tapasztaltam is, ahogy ébredésem után a sátorból kilépve felfedezőútra indultam - gyakorolva ezzel a hasonló fesztiválokon elsajátított képességemet, melynek neve vonulás a tömeggel. Rövid séta után bele is botlottam a kikerülhetetlen vasúti átjáróba, aminél egyébként remek földelt kerítéssel kényszerítették ki a tömeg feltorlódását adott esetben, így alkalmat adva a "Ne haragudj, te is erre a vonatra vársz?" ismerkedőszöveg gyakorlására. Innen már csak pár lépés volt a kezdőnap estéjére beüzemelt egyetlen helyszínen, a Rock/Blues színpadon fellépő Hollywoodoo. Szemben velük pedig a hatalmas, Népszabadság-földgömbnek álcázott felfújható valami - a titkára egyik barátom jött rá, aki szerint a számítógépekkel telezsúfolt, és a földlakókat internetezésre csábító sátor nem más, mint egy, a Mézga Aladár kalandjaiból jól ismert felfújható űrhajó. Felfedezésével egyidőben rögtön felülmúlta az én ismerkedőszövegemet a "Szia, Buci vagyok a Marsról, és ez itt az űrhajóm. Jössz velem?" dumával. Bucit aztán legközelebb a feje tetején nőtt két antennával láttam, amint egy sajtos-tejfölös lángost dobál a parton, és szidja, a szelet, hogy mindig eltéríti a frizbit.

Másnap reggeli ébresztőnek úgy határozunk, megteszi egy sör és egy kellemes fürdés a Balatonban. A délelőtt további részét pedig a nagyszínpad előtt lévő Schönherz-kupa sátorban töltjük, ahol a lelkes műegyetemista szervezők próbálnak meg mókás feladatokkal próbára tenni minket - például: hozzatok minél többet és nagyobbat, deszkázzátok be a Balatont, lepjétek meg az egyik szervezőt. Lévén csapatunk nagy része már vett részt Schönherz-kupán, simán nyerjük a délután kettőig tartó kupa-napot. Jutalmul babakék EFOTT-pólókat kapunk, pont olyat, amilyet a rendezők is hordanak. Érdekes módon a bejáratnál ugyanilyen pólók kaphatók, amiből mókás félreértések születhetnek. Például tanúi voltunk, ahogy egy szekus a mellettünk álldogáló EFOTT-pólóban feszítő sráchoz a "Te, menj már töltsd fel a rádióm akksijait" mondatot intézte, mire a srác csak nézett értetlenül, hogy már a sörcsaphoz sorban állva sem hagyják békén. Egyébiránt Bálint barátom egy jobb pillanatában egy tényleges szervezőtől felesért cserébe szervált magának még egyet a kupán nyert póló mellé.

Ebédelünk. Az idei EFOTT-on is volt menza, azaz a hely, ahol az EFOTT-ozók olcsón juthattak egész jó ebédhez a babgulyás és a lecsó közti palettán. Ottjártunkkor éppen krumplifőzelék volt a menü, egy napra jóllakató adag, négyszáz forintért. De vajon mekkora a szabvány hőmérséklet, amin a krumplifőzeléket ehetjük az EU-ban? Kérdezem magamtól rémülten, miután a tűzforró étellel leégetjük a nyelvünket, közben pedig lelki szemeim előtt megjelennek a hivatalos programfüzet szervezői-miniszteri köszöntőinek írói, amint rémálmukból felriadva reménykednek abban, hogy az idei rendezvény tényleg annyira EU-konform lesz, ahogy azt a köszöntők minden második mondatában ígérték (illetve EU-komfortos, hogy a mellettünk söröző két punkot idézzem).

Sokan sportoltak is

A tegnap estéből kifolyólagos másnaposság és lelkiismeretünk, na meg a sátor előtt üldögélő pszichológuslányok látványa kényszerít minket arra, hogy kitöltsünk néhány önismereti tesztet a pszicho-sátorban. Ez a sátor egyébként egy olyan Civil Faluban volt megtalálható, amilyet már a Szigeten többször is láthattunk. Mi kb. tíz perc alatt végzünk a teszttel, és épp Bucira várunk, akinek minden kérdés megválaszolása tíz percbe telt, amikor egyszer csak megjelenik egy webszerte híres blogger-pólóárús a kutyájával, és érdeklődik tőlünk, hogy nálunk lehet-e tesztet kitölteni. Nem, mondjuk és útbaigazítjuk Bernihez, a pszichológuslányhoz, akivel közben olyan jól összeismerkedtünk, hogy később magunk javítottuk ki az általunk kitöltött teszteket. Ezután a polóárús arról érdeklődik, hogy mi is adóellenőrök vagyunk-e, majd panaszkodik, hogy reggel óta csak járkál fel-alá, és nem tudja kirakni az áruját, mert még az EFOTT is tele van ellenőrökkel.

Miután közöljük vele, hogy nem vagyunk azok, tovább járkál fel-alá, mi pedig a Bernitől kapott megoldókulccsal kijavítjuk saját tesztjeinket, hogy gyorsabban jussunk eredményhez. Bucitól - önmagát meghazudtolva - öt sör után is csak a következő poénra futotta: vajon Berni pásztor? Én épp vezetői képességeim egekbe szökő százalékértékeit csodálom, mikor megveregeti a vállam Ági, az a soproni lány, akivel a tavalyi EFOTT Kispál és a Borz koncertjén ismerkedtem meg. Az első találkozás kitörő örömével köszöntöm, annak ellenére, hogy tegnap állítólag tőlük kaptuk meg a sátrat, amiben este felébredtem, és amiben lakunk az EFOTT-alatt. Sétálunk, beszélgetünk, majd abban maradunk, hogy idén is találkozunk a Kispálon.

Ha már a zenénél tartunk, az idei volt az első EFOTT, ami külföldi fellépőket is fogadott. A szerdai napon a Republic "előzenekaraként" fellépő német Liquido volt az első nem hazai együttes. Ők közepesen nagy tömeget vonzottak a nagyszínpad elé, a másnapi Tankcsapda koncertje utánra meghirdetett Danzig (USA) koncertje pedig betegség miatt elmaradt, azonban "a megabuli többi programja változatlanul pörög", tudtuk meg az EFOTT sajtóreferensétől.

Ekkor még megvolt Ági...

A koncertek sikerét tekintve - baráti körömben végzett közvélemény-kutatás szerint - Animáék kerültek ki győztesként. Nálam is, mivel itt még Ágival és a többiekkel együtt buliztunk. Az utánuk játszó Kispál kezdetekor is megvolt még Ági, aztán egyszer csak véletlenül elhagytuk egymást, így nem tudtuk együtt végigtombolni az idei koncertet úgy, mint tavaly, viszont Lovasiék most is hozták a szokásos formájukat, és remek koncertet nyomtak.

Utolsó nap itt volt még a hazánkba harmadszor ellátogató finn The 69 Eyes is, akik szintén csak lightos tömegnek játszottak egyformábbnál egyformább számokat. Előttük koncertezett még a KFT, akiknél egy dolog állandó a nyolcvanas évek óta, a számaikon kívül, és ez nem más, mint a szintetizátoros Bornai Tibor szemüvege. Ágival összefutottunk ez alatt a koncert alatt is, és megígérte, hogy a végére visszajön értem a keverőpulthoz. Mondanom se kell, hogy azóta se láttam...

Kereskényi Balázs