|
Sziget Fesztivál 2004
Első nap: sport, sziget
2004. augusztus 4.
Alig telt el másfél hét az EFOTT óta, így hát semmi nem akadályoz meg minket, hogy ott folytassuk, ahol akkor abbahagytuk. Ágit azóta megtaláltam (na jó, igazából azóta megint elvesztettem, de hát ez senkit nem lep már meg), és együtt kezdtük el az egyhetes bulizást a Hajógyári Szigeten, Európa legnagyobb nyári buliján.
Enumeráció
Tényleg a Sziget lenne a legnagyobb? Nekünk, akik itt vagyunk valószínű, azonban a Fesztivál kezdete előtti estén meglepő beszélgetést folytattam egy ausztrál lánnyal: éppen bankautomata
után keresgélt a XI. kerületben, és pont én voltam akitől érdeklődött, amikor kíváncsian megkérdeztem, hogy mit is csinál Magyarországon.
Egy nagy buliba jött, mondta, mire én egyből tudni véltem, hogy "Á, a Sziget, ugye?". "Mi az a Sziget?", kérdezett vissza, és elárulta, hogy egy techno-buliba hivatalos, ami egy egyik országból a másikba vándorló illegális party, amin ennek ellenére rengetegen vesznek részt. Később utánanézve meg is találtam a CzechTek-et, amit a lány is emlegetett, és amit mellesleg rendőrök számolták fel. A Szigeten természetesen ilyenre nem kerülhet sor.
Érkezés
"Tényleg mindenki a HunTek-en van?" Töprengek, mikor szerdán délben fesztiválozók maroknyi csapatával szállok le a HÉV-ről a Filatorigátnál, aztán kezdek megnyugodni, mikor a K-híd mellett meglátom a konténerekhez sorbaálló embertömeget, akik mind jegyre várnak.
Én rájuk se hederítek, nyomulok befelé, mikor egyszercsak megjelenik mellettem Ági - megbeszéltük, hogy együtt sátorozunk, ennek ellenére most is, mint mindig, teljesen véletlenül futunk össze. Nyugtázzuk, hogy ez köztünk így megy, ha megbeszéljük, hogy találkozzunk, még véletlenül sem jön össze, ellenben, ha nem beszéljük meg előre, akkor tuti, hogy találkozunk.
Fedezd fel!
Már-már szokásosnak mondható a bejövetel a rendezvényre: a K-híd nemzetközi üdvözlései, In-kal-osok, "hurrá most is behoztuk a baltát", aztán egy gyors sátorverés, ami még ennyi említést se érdemel.
Elindulunk körbenézni, az épphogy életre kelt Szigeten. Sátrunkhoz közel a Lumináriumot épp most fújják fel, a tömeg a szokásos, az elrendezés úgyszintén. Az egyetlen dolog, ami szaporodott tavaly óta, az az út mellett lévő árusok létszáma (illetve valószínűleg tízzel több Toi-Toi WC is van).
Ismerkedj!
Már-már kezdtük elunni magunkat, ami ugye első nap nem a legszerencsésebb, amikor segítségünkre sietett a Csónakház mellett talált zöld gumilabda. Ezt rugdosva a tömegben remekül fel tudtuk dobni a szembejövők hangulatát, a bejárattól a Világzenei Színpadig spontán Sziget-hosszútávú-focibajnokásgot rendezve.
Elmarad
Mire visszafociztuk magunkat a sátorig, hív Kokas, egy évfolyamtársam, hogy menjek ki elé a bejárathoz. Remek, mondom, de mivel Ágit ekkor már egyideje nem találom (valahol a Nagyszínpad felé szakadhatott le a társaságtól) elindulok visszafelé. Útközben hallom a hangosbemondón, hogy a Tankcsapda Lukács ejtőernyős-balesete miatt immár végleg lemondta a fellépését, és több külföldi csapat megjelenésére is hiába várunk. Kár, Csapdáék minden évben jó bulit rendeztek itt.
Sok-sok sport
Míg Animáék nagyszínpados fellépésére vágyunk, társaim előveszik a diavolót (remélem jól írom a nevét), és elkezdenek vele trükközni. A Világzenei Színpadnál vagyunk, mellettünk nagyon sokan frizbiznek, illetve meteor-bemutatót tartanak (ezeket a szavakat most tanultam meg, és fogalmam sincs mit jelentenek, de Bacsival, aki holnap látogat ki a Szigetre, hozattam én is egy frizbit).
Aki sportolni vágyik még, várja a nagyon komolyan kiépített Djuice-kalandpark, amit szándékomban áll jobban is megismerni. Ma csak a lengőtekét próbáltuk ki benne, de abban is kikaptam Ágitól.
Egyébként Németh Juciék most talán még jobbak voltak mint EFOTT-on, a Fonyód óta az ő koncertjükért epekedő Boró barátnőmet fel is hívtam, szegény hagy örüljön kicsit, ha már egyszer nem lehet itt.
Go west
A mai nap fénypontja koncertileg pedig nem más volt, mint az állatboltos fiúk, azaz a Pet Shop Boys. Koncertjük iszonyatos tömeget vonzott, sikerük receptje viszont nagyon egyszerű. Íme, a tökéletes PSB koncert összetevői, otthon mindenki kipróbálhatja: vegyél egy dobost és két gitárost. Ültesd őket olyan távol a színpadtól, amennyire csak lehet, tegyél mögéjük fekete hátteret (ezzel eltakrva a Nagyszínpad évek óta hagyományos hátterét), és öltöztesd őket feketébe. Felejtsd el őket, hagy zenélgessenek maguknak, úgyis elnyomja majd a dobgép.
Szükség van még két öregedő techno-gurura. Vedd őket körbe legalább ötven rikító neonlámpával, az énekest öltöztesd úgy, mint Neo-t a Mátrixban, azonban arra figyelj, hogy minden harmadik számnál váltsa a fekete és a fehér ruhát.
A szintetizátoros köré pakolj tíz szintetizátort, és egy Apple Macintosh laptopot, aminek az elején olyan szépen világít az alma alakú logó. Tegyél mögé egy hi-tech irodaszéket is, ha kedve támad e-mailt olvasni, tudjon hova leülni.
Ezután játszd el a banda összes sikerszámát. Ügyelj arra, hogy a végére egy olyan szám maradjon, aminek a refrénjében szerepel a "good bye" kifejezés.
Go sleep
Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a koncertet,
minden sablonossága ellenére. Sőt, "a csávó jobb volt mint Oakenfold" - mondta a hátam mögött egy megrögzött technós a szintetizátorosra.
Holnap pedig megtanulok frizbizni, megnézem hogyan áll ki a Bloodhound Gang amellet az üdítőital-márka mellett, amit a Szigeten nem szabad emlegetni, és reggeltől viselni fogom a "Magyar vagyok és turista" feliratú pólómat, hátha megint gyilkos pillantásokat sikerül majd kiváltani vele a Szigeten sétálgató Lovasi-család tagjaiból, ahogy tettük ezt tavaly is Kispál koncert előtt. Most pedig megyek és megkeresem Ágit, vagy elmegyek aludni. De ez biztos.
Kereskényi Balázs
Jóéjt Balázs, viszek frizbit!
Bacsi
2004. augusztus 05., csütörtök 01:28
|
