Egyre több külföldi munkavállaló
www.dunatv.hu
Egyre több hazai cég kényszerül rá, hogy külföldi munkaerőt vegyen fel, itthon ugyanis jónéhány szakmában nagy a hiány. L A külhoni munkások foglalkoztatása Magyarország délkeleti határvidékén a legmagasabb, számos alföldi vállalkozó évek óta erdélyi munkavállalókat toboroz.

A hazánkban működő multinacionális vállalatok mellett már a közepes cégek is gyakran alkalmaznak határon túli munkásokat, ami részben a bizonyos területeken kialakult szakmunkáshiány kkövetkezménye. - Elsősorban a mezőgazdaságban, illetőleg az építőiparban dolgoznak külföldi munkavállalók, az állampolgárság tekintetében a román munkavállalók vannak túlsúlyban, közel 85 százalékos arányban. Uniós tagságunkkal egyszerűbbé vált a külföldiek magyarországi munkavállalása, így némileg pótolható a hiány. - Nagyon kevés a helyi szakember és a képzést nem tudjuk megoldani gyorsan, ezért vagyunk kénytelenek behívni az anyaországba az Erdélyben élő magyarokat. A szintén hiányterületnek számító egészségügyben részben az elvándorlás miatt foglalkoztatnak határon túli orvosokat. - Az utóbbi két évben - az előbb éppen az Önök jövetele előtt megszámoltam - Erdélyből négy kollégát és a Vajdaságból egy kollégát alkalmaztunk. A szakemberek a hazai szakmunkásképzés színvonalának emelésében és nagyobb társadalmi megbecsülésben látják a megoldást.

Korrupció gyanúja miatt felfüggesztették Ivan Szlavkov bolgár sportvezető tagságát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (NOB), és visszavonták a pénteken kezdődő athéni játékokra szóló akkreditációját. Ezen kívül egy magyar ügynök, Komjáthy Gábor is felkerült az olimpián nemkívánatos személyek listájára.

Az ügy előzménye, hogy a BBC brit televízió összeállítást sugárzott a NOB-tagok megvásárolhatóságáról. A tévécsatorna egyéves nyomozómunka és magukat üzletembernek kiadó újságírói révén kiderítette, hogy a 2012-es nyári olimpia elnyeréséhez elegendő, 54 szavazatot meg lehet vásárolni a kandidáló London számára. Négy ügynök - a magyar Komjáthy Gábor, a szerb Goran Takac (akinek édesapja, Artur korábban NOB-tag volt), az egyiptomi Mahmud el-Farnavani és a kuvaiti Abdul Muttaleb Ahmad -, valamint Szlavkov segített volna a NOB-tagok megvesztegetésében.

A 2012-es játékokra eredetileg kilenc város jelentkezett, közülük május 19-én a NOB végrehajtó bizottsága ötöt választott ki: Párizst, New Yorkot, Moszkvát, Londont és Madridot. A versenyben maradt városok közül 2005. július 6-án hirdetnek győztest. - Több mint csalódott, dühös vagyok - hangoztatta Jacques Rogge NOB-elnök azon az athéni sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette: a bolgár sportvezető és a négy ügynök nem vehet részt pénteken rajtoló olimpián. A szervezet alapszabálya alapján ugyanis felfüggeszthető annak a személynek tagsága, aki viselkedésével aláássa a NOB hitelét. A mindent cáfoló, 1987 óta NOB-tag Szlavkov - aki a Bolgár Olimpiai Bizottság és a Bolgár Labdarúgó Szövetség elnöke is egyben, s apósa az ország egykori kommunista vezetője, Todor Zsivkov - eredetileg vasárnap érkezett volna a görög fővárosba, és részt vett volna a NOB kedden kezdődő háromnapos közgyűlésén.

A BBC-riport ügyében vizsgálat indult, és a NOB etikai bizottsága határoz majd Szlavkov sorsáról. A bolgár sportdiplomata nem először került kétes ügybe, de egyszer sem ítélték el. 1996-ban hivatali visszaélés miatt indult ellene eljárás, majd 2000 májusában a NOB etikai bizottsága előtt tisztázta magát, mert az idei játékok előtti szavazás kapcsán felmerült, hogy eladta voksát Athénnak. A NOB utoljára a hazájában korrupció és csalás miatt két és fél éves börtönbüntetésre ítélt dél-koreai Kim Un Dzsong tagságát függesztette fel.

A szónok, felidézve Bibó életművét, kiemelte legismertebb munkáit, így például az európai egyensúlyról, a világháború okairól, a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról, az eltorzult magyar alkatról, a zsákutcás magyar történelemről és a zsidókérdésről szóló tanulmányait, amelyeket ma is érvényes gondolatmeneteknek nevezett.

A népi írók szoborparkjáról szólva Kaszai János, Vésztő polgármestere elmondta, hogy a Bibó-szobor a tizenhatodik a sorban. Alapjait még 1986-ban rakták le, amikor a helyi tanács döntése alapján Erdei Ferenc és Szabó Pál szobrát avatták fel.

"E két szobor felállításával kezdődött a népi mozgalomra való emlékezés. Arra a mozgalomra, melynek igen nagy történelemformáló ereje volt a harmincas-negyvenes évek Magyarországán. Ennek a jelentős mozgalomnak a Sárrét igen fényes gyöngyszemeket adott Szabó Pál és Sinka István személyében" - mondta egyebek mellett Kaszai János.

A polgármester tudomása szerint a most leleplezett bronz Bibó-mellszobor az első az országban. Az alkotást Mihály Gábor szobrászművész készítette. (forrás: MTI)

Jimmy Carter volt tanácsadója hozzáteszi: sajnálatosan Nagy-Britannia, Amerika bizalmas szövetségese és tanácsosa is érintett e folyamatban.

Az első ilyen adat a 2001. szeptember 11-i terrortámadást vizsgáló bizottság jelentése. A dokumentumból kiderül, hogy az Egyesült Államok majdnem egyöntetű szimpátiát élvezett a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások után, melyben az arab államok nagy része is osztozott. A jelentés hozzáteszi: ezzel szemben az utóbbi két évben nemcsak az arab világ, de általában a muszlimok heves ellenérzésekkel viseltetnek az Egyesült Államokkal szemben. Brzezinski cikkében hozzáteszi: „baljósak és megdöbbentőek” a jelentéshez csatolt közvéleménykutatási adatok.

Ezt a képet teszi jobban átláthatóbbá Shibley Telhami, a kiváló amerikai közel-kelet-szakértő felmérése, mely kimutatja a közel-keleten élő arabok látványosan megnövekedett igényét az önmeghatározásra, s ez a folyamat nem nélkülöz nacionalista, iszlámista jegyeket sem, gyakran a fegyveres szervezkedés jegyében. A harmadik jelenség kevésbé általános, de legalább ilyen nyugtalanító – folytatja Brzezinski. Arról van szó, hogy Szaddám Huszein diktatúrája idején hosszú évekig toleranciával kezelték az Irakban élő keresztényeket túlnyomó többségben levő muzulmán testvéreik. Most viszont, tudatosan szervezett támadások során, bombázzák a keresztény templomokat, és számos keresztényt megöltek, még több került komoly veszélybe.

Mi történt szeptember 11-e óta, mi váltotta ki az Amerikával szemben példátlan erővel megnövekedett gyűlöletet, amely nemcsak a Közel-Keleten, de az egész arab világban jellemző? Miért fordult a Föld lakosságának mintegy 25 százaléka szembe Amerikával? – teszi fel a kérdést az amerikai közvélemény formálásban fontos szerepet játszó szakértő.

Brzezinski szokásos precizitásával adja meg a választ: szerinte két dátumhoz köthető az esemény, egyrészt 2003 márciusához, másrészt 2002 márciusához. George Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök nem csupán abban hibázott, hogy egy valótlan háborús ok: nem létező tömegpusztító fegyverek miatt indítottak háborút 2003 márciusában. Az inváziót követő megszállás felélesztette arab történelmi memóriát, melyben még elevenen él a brit és francia gyarmatosítók emléke. Márpedig az arabok készek megvédeni identitásukat. A képletbe belejátszó vallásos felhevüléssel mindez könnyen „kineveli” a szélsőséges politikát.

Amerika népszerűtlenségét viszont már egy évvel korábban megalapozta, hogy 2002 márciusában a Bush támogatta a Palesztin Hatóság erőszakos felszámolását és Jasszer Arafat palesztin vezető megalázását. Mindez annak köszönhető, hogy Bush támogatta Ariel Saront, az úgynevezett „béke emberét”. A közel-keleti béke kérdése amerikai részről kimerült az izraeli politika támogatásában. Jó példa erre, hogy az izraeli fal építését egységesen elítélő ENSZ-ben az Egyesült Államok szinte egyedül szavazott Izrael mellett – jegyzi meg Brzezinski. Így a közel-keleti térségben élő muzulmánok számára Amerika az elnyomás támogatójaként, Izrael szövetségeseként jelent meg.

Nem javított a helyzeten az úgynevezett terrorizmus elleni háború sem, melyet a Bush mögött felsorakozott keresztény fundamentalisták úgy tüntetnek fel, mint az iszlám fundamentalizmusban megjelenő ördög elleni harcot, míg a neokonzervatívok egyfajta zavaros összefüggés-rendszert vélnek fölfedezni a terrorizmus és a Közel-Kelet között – vázolja a helyzetet Brzezinski, értetlenségét fejezve ki amiatt is, hogy Nagy-Britannia, amely jóval nagyobb tapasztalattal és helyismerettel rendelkezik a térségben, nem gátolta, hanem egyenesen támogatta partnere törekvéseit.
 

"Ez egy valódi állás. Szórakoztatnia és provokálnia kell - persze ma már a hibázásért nem jár lefejezés" - tette hozzá Tracy Borman, a bolond-verseny igazgatója a Reutersnek. "Jó érzés. Mától én vagyok a nemzet bolondja. Ez a legjobb dolog, ami egy emberrel történhet" - nyilatkozta Roder a győzelmet követően.

A régi udvari bonodok - a közhiedelemmel ellentétben - igen gyors észjárású, felvágott nyelvű emberek voltak, akiknek feladata volt, hogy az uralkodót szembesítsék saját halhatatlanságával - amellett, hogy természetesen a szórakoztatás is fontos szerepet játszott munkájukban.  Reuters

A legnagyobb brit vonatrablás kitervelője, Ronnie Biggs augusztus 8-án, 75. születésnapján rács mögött kénytelen ünnepelni, noha leghőbb vágya volt, hogy fiával egy angol pub-ban koccintson.

Amikor 2001. május 7-én az akkor 35 éves Biggs - 13 086 nap távollét után - angol földre tette a lábát, azonnal letartóztatták. Nem kevesebb, mint hatvan rendőr kísérte a börtönbe. Negyedik szélhűdése után ugyan rövid időt kórházban töltött, de ott is bilincsben volt, és még az ágyban is láncra fűzve feküdt, nehogy a hosszú időn át a leginkább keresett angol bűnöző még egyszer kiszabaduljon.

Élettörténete kriminek is hihetetlen. Az angol ács 1963-ban 14 bűntársával együtt megtámadta a Glasgow-ból Londonba tartó postavonatot, 2,6 millió font sterlinget zsákmányolt, elkapták és elítélték, börtönéből kötélhágcsón megszökött, Párizsban átoperáltatta az arcát és Ausztrálián át Rio de Janeiróba menekült.

A britek nagy része szeretetre méltó semmirekellőnek tartja, aki nagy szerencséjének köszönhetően mindig borsot tört üldözőinek orra alá. Az évek múltával pedig a postavonat kirablása egyre inkább a régi szép idők része lett, amikor a rablók még gentlemanok voltak, a vonatok pedig olyan pontosan közlekedtek, hogy egy támadást a legapróbb részletekig meg lehetett tervezni.

Rosemary Kennedy - egy elfeledett családtag

A Kennedy-család szörnyű titka. Miközben kutatók a Kennedy-gyilkosság korabeli felvételeit vizsgálják, hogy megoldódjon a több évtizedes rejtély, egy elfeledett családtag tragédiájára derült fény egy újságcikk nyomán.
/ Rosemary Kennedy (jobbra)/
Döbbenetes és szívszomorító riportot közöl a National Inquirer. A hetilap a Kennedy család elfeledett, mert szándékosan elfeledtetni akart tagjáról ír. Rosemary Kennedyt, Edward Kennedy szenátor és persze a néhai elnök, John Fitzgerald Kennedy testvérét 60 esztendő óta rejtegetik a nyilvánosság elől, mégpedig egy szellemileg visszamaradottak számára fenntartott szociális gondozóban.

Pedig Rosemary nem betegen született. Életerős, vidám, makrancos leány volt, sőt nem egyszer túl makrancos is. Lázadozott, hogy neki is ugyanolyan jogok járnának, mint fiú testvéreinek. Erre, mármint a rebellis leány megfékezésére apja, Joe Kennedy tragikusan téves lépésre szánta el magát. Titokban elrendelte, hogy lobotómiát, azaz homloklebeny műtétet hajtsanak végre a fiatal teremtésen. A rémisztő műtétet egy washingtoni kórház kétes hírű sebésze végezte. Mindkét szem mögött elmetszette a homloklebenyt.

A műtét tragikus következményekkel járt. Rosemary Kennedy fél oldalára megbénult, elveszítette beszédkészségét, szellemileg visszamaradott lett és mindörökre rokkantan élt egy wisconsini birtokon. A Kennedy család szándékosan zárta el őt a nagyvilág elől. Most, 85 esztendősen azonban élete utolsó napjait éli, és az amerikai újság ezt az alkalmat használta fel, hogy írjon tragédiájáról.
 Járai Judit (Washington)