Bacsárdi László

Az előző írásainkban olvashattunk a fesztivál koncertjeiről, eseményeiről, a szombati nap apropójából íródó beszámolót a fesztivállakók köré szeretnénk csoportosítani. Evégre ezalatt az egy hét alatt sok régi ismerőssel össze lehet futni – a koncert közben vagy egyéb apropóból megismert emberekről már nem is beszélve.

Szia, hogy hívják a te nevedet?

Legelőszőr is ott vannak csomagmegőrzőben dolgozó lányok, az egyikük tavalyi ismerősként üdvözöl: ,,Emlékszem rád tavalyról, te ígértél nekünk passtartót, csak már elfogyott''. Néhány órával később, amikor Balázzsal visszamegyek a táskámhoz, társa megkérdezi, hogy csak kiveszek belőle valamit, vagy megyek haza, megjegyzi: ,,Áh, ők törzslakók''. Beszédbe elegyedünk, kiderül, hogy gyógytornász a SOTE-n, s van közös ismerősünk is, másikuk pedig hozzám hasonlóan a BME-re jár – igaz, ő még csak most lesz másodéves közgazdász szakon. Idén a megnövelt csomagmegőrző miatt egyszerre hárman dolgoznak, reggel 8-tól este 8-ig vannak szolgálatban, amit egy kellemes esti kikapcsolódás követ, hogy aztán másnap reggel újra megjelenjenek.

Lépjünk tovább péntekre. Miközben frizbizünk a bejáratnál, hogy valahogy elüssük a Szilviék érkezéséig hátralévő időt, megpillantunk egy kérdőívekkel álldogáló lányt. Odalépünk hozzá, mire felcsillan a szeme: ,,Lenne kedvetek válaszolni néhány kérdésre? Csak pár perc az egész.'' Mintegy húsz percet álldogálunk ott, kiderül, hogy ismerjük egymást: ,,Te nem a Vali bátyja vagy?''. Edit elsőéves biomérnök a Műegyetemen, napi négy órát dolgozik, cserébe hetijegyet kapott, valamint napi néhány ezer forintos fizetést. ,,Nem olyan rossz buli, de tegnap éjfél és hajnali négy között kellett a bejáratnál faggatni az embereket.''
Ennyi pénzért mindenesetre nem venné fel ruháját Judit, aki egy cigisbódéban árulja a szívnivalót. Már megismerkedésünk pillanatában fényképet kér tőlünk: ,,Nem fogom kifizetni a kétszázezer forintos büntetést, ha még 18 év alattiak vagytok.'' A doboz mellé ad valami kéken világító izét – másnap délutánra derül csak ki, hogy egy öngyújtóval lettünk gazdagabbak.

Hello, hogy vagy?

Folytassuk tovább az enumerációt. A Fun Lovin Criminals koncerten megismerkedünk Dórival, aki Gerendai unokatestvérének az ismerőse, s a pécsi lány valahogy itt maradt a csütörtöki koncert óta. Nem úgy, mint Miráék – velük akkor futottunk össze, amikor hirtelen felbuzdulástól vezérelten teszteltük, hogy ha szembejövő emberek a ,,Helló'' vagy a ,,Szia'' köszönésre reagálnak pozitívabban. [Illetve arra-e, hogy ,,Szóbaállnál egy szembejövővel, ha egy fél péksütemény lóg ki a szájából?'' - Balázs] A hölgy szintén SOTE-s, a mellette lévő srác pedig villanykaros. ,,Én vagyok a barátja'' – lép oda hozzánk egy srác, mire a csaj halkan megjegyzi, hogy már szakítottak. ,,De Sziget végéig még járhatunk, nem?'' – kérdezi meg, s megcsókolja, majd mély filozófia fejtegetésbe kezd ,,egy orosz űrállomás'' és barátnője rejtett névkapcsolatáról. ,,Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk'' – köszön rám Jutka. Hozzám hasonlóan ő is soproni, csak hétköznapjait Pécsett tölti. Szombat délután kettő van, hatalmas tömeg áll a Táncdalfesztivál sátorban, és azt kiabálja, hogy ,,Nagyszínpadra!'', meg ,,Táncolj Benedek''. Uhrin Benedek fellépése hatalmas siker, saját magát is jónak értékeli, de nem feledkezik el a közönségről sem: ,,Köszönöm, nagyon köszönöm. Puszi mindenkinek.'' Aztán felcsendül a Sziget-himnusz, jön a Kispatak, kicsit táncol is a színpadon, s nagyon meghatódik, amikor a közönség azt üvölti, hogy ,,Szeretünk Benedek!''. Percekig csak áll némán a színpadon, majd megköszöni: ''Ez igen!''.[És tényleg voltak vele chippendale-fiúk is? Nekem ezt mesélte valaki, aki ott volt a koncerten. - Balázs] A nagyszínpadon fellépett a Hooligans, fel is hívom szobatársamat, hogy legalább telefonon keresztül hallja őket. A sajtósátorban összefutunk Kokassal, éppen az In Flames-t készül fotózni. Mi nem várjuk meg a kezdést, sietünk tovább északra, az est legjobb koncertjére: Chumbawamba. A Világzenei Nagyszínpadon léptek fel, de nem csak népdalokat játszottak. Utolsó számuk a hagyományos Bella Ciao volt, majd a visszatapsolás utáni legeslegutolsó szám végén Balázs idén is kapott whiskeyt Alicetől, az együttes egyik énekesétől. [És nem volt por, és el lehetett férni, nem úgy, mint a nagyszínpados koncerteken. Valószínű, hogy én voltam az, aki a legtöbb szám szövegét is tudta, mindenesetre azért az ,,Thubthumping''-ra az első sorban álldogáló kisgyerekes anyukák kivételével már mindenki ugrált. Alice éppen apácaruhába volt öltözve, mikor megkínált, és a többiek is rengetegszer váltottak ruhát a koncert alatt. A show-t színesítette a számok közt bejátszott rádióadás-imitáció, melyek közt magyar is volt, illetve az énekes Boff, aki az egyik szám alatt profi bármixerként egy koktélt kevert ki a színpadon, és átnyújtotta az első sorban álló egyik fotósnak. - B.]

,,Te is látod, hogy a nadrágjában van a keze?'' – mutat rá a mellettem álló lány az előttünk táncoló két lányra, akik a The Rasmus koncertje közben vadul csókolóznak egymással. Eszter ,,nagyon érdekesként'' jellemzi az élő leszbi showt – egyébként salgótarjáni, de nem ismeri a szobatársamat. [A finnek koncertjét amúgy egyedül a két lány dobta fel, egyébként nem maradtam volna öt percnél többet, mivel minden számuk ugyanolyan volt. Én nem értem ezeket a finneket, az EFOTT-on a The 69 Eyes koncertjén is el lehetett aludni - B.]

De mennyibe is kerül ez nekünk?

Az élet nem annyira olcsó a Szigeten. Egy csapolt sör 250-300 Ft, egy fél literes üdítő 220 Ft, a jegestea palackja 300 Ft. Egy sajtos-tejfölös lángos 400 Ft-ba kerül (éjjel sikerült lealkudnom 200 Ft-ra), egy sült kolbász 450-600 Ft környékén mozog. Gulyásleves 550 Ft környékén mozog, de van gyros (mini fajtája 400 Ft), ,,Minden bele étel'' (1000 Ft). Az alkoholban is egyenárak uralkodnak, egy vodka 300-400 Ft-ba kerül, egy bomba 400 Ft, a whiskey pedig 700. Az abszint csak 600.

,,Valami ütőset''

Széltében-hosszábban rengeteg büfé van, mi pénteken a Dalmátra szoktunk rá. Ismerőseim, akikkel négy éven keresztül sátorszomszédok voltunk, Szentendrén laknak, és esténként ők jártak oda szórakozni. Pénteken kipróbáltuk a Tompa nevű koktélt (bor, sör, kóla), majd kevertettünk egy Tűzokádót. Legközelebb amikor visszamentünk és szimpla sört kértünk, hiányolta a kiszolgáló srác a rövidet az italunkból… Ezért is döntöttünk úgy, hogy este visszamegyünk hozzá, hátha tud nekünk valami jót ajánlani. Két kollégája volt csak ott, de ők is tudtok segíteni a ,,Valami ütőset'' kérdésben: ,,Vodka pálinkával, na? De előttünk kell meginnotok.'' Bevállaltuk, a következő körrel együtt... Másnap megint a Dalmáthoz vezetett az utunk. Egyikük már messziről kérdezte: ,,Ma este is valami ütőset?'', de a másikuk határozottan közölte: ,,Van abszintunk. Meggyújtom nektek, ha megisszátok.'' S lőn…[És van náluk metál-perec is. Érdeklődtem, hogy vajon szegecsekkel van-e kiverve, de nem. Egyébként a minap félig leszakadt a szandálom talpa, amit jó sziget lakóhoz hűen három csavarral rögzítettem vissza. Azóta metál-szandálom van.]

Tűzzel, jeggyel

Éjjel sajtosrudat keresünk, így jutunk el a HVG karaoke-showjára – ,,Sajnos ránk szóltak, hogy fejezzük be, mert... [elhallgat], de gyertek holnap is.''. A Pesti Est színpada előtt tüzes botokat pörgető emberek mászkálnak, s összefutunk Renátával, a hárommilliomodik Sziget-látogatóval. A műsorvezető megpróbálja cselesen kideríteni, hány éves:
,,- Ha megkérdezném tőled, hogy hány éves voltál, amikor először jöttél ki a Szigetre, akkor mit válaszolnál?
- De most vagyok kint először...
- Értem, s mi a válasz?''
A 21 éves lány barátnőjével jött fel a Rasmus koncertjére, és élményei mellett egy örökös Sziget-belépővel térhet haza.

She’s Got All The Friends

Szombat éjjel a csomagmegőrzőnél megismerkedünk az éjjeli váltással is. Balázs elkezdi mesélni nekik, hogy voltunk Tankcsapda koncerten és milyen jó volt, de nem veszik a lapot. ,,Nulladik naptól kezdve itt dolgozunk, és fáradtak vagyunk, inkább maradjunk a normális felállásnál: Te odaadod a számot, mi cserébe kiadjuk a csomagot és ennyi.'' Elindulok kifele, de nagyon messze van, Balázs pedig eltűnt a szemerkélő esőben. ,,Tila hazudott: voltam a Cinetripnél és KÍVÜL esik az eső.'' – írja néhány perccel később.
Előttem egyedül bandukol egy lány... Borcsinak hívják, most volt kint először a Szigeten a barátnőivel. Együtt bandukolva már nem is tűnik olyan messzinek a kijárat, és a HÉV érkezéséig hátralévő húsz percet is könnyebb kivárni. Hatalmas tömeg áll a peronon, alig férünk fel a szerelvényre. Ráadásul közbeiktatunk egy plusz megállót is: ,,Jó poén nyomogatni a vészcsengő gombot? Inkább kérj egy cumit a szádba'' – közli a hangosbemondón keresztül a vezető. Az éjjeli busz már izgalmasabb, erre már nem fér fel mindenki. Útitársamat Áginak hívják, ősztől Nyíregyházán fog tanulni, mentőtisztnek. Barátja pedig a BME-re megy, informatikusnak. Érdekes pályaorientációk...

Bacsi, [Balázs]

Szivárvány!

A reggeli szemerkélő eső lehangolóan borús hatása után a hirtelen kisütő nap, és a még kicsit szitáló eső kellemes hangulatba terelte az előző napi másnaposságunkat, amit a Chumbawamba whiskey-je okozott. Hirtelen vidámságunkban az Afrika falu nádbódéi között sétálva mutogatni kezdtünk az égre, ,,Nézd, nézd, szivárvány!''-t kiabálva a szembejövők megtévesztésére. Később már nem csak a kék égre mutogattunk, hanem a fejünk felett elhúzó repülőre, aztán a fák közé és a földre is. Így tehát mindenhol szivárvánnyal indult a Sziget ötödik napja. [Sziget, ötödik nap, szitáló eső - lassan egy hete nem fürödtem, de a frizurám így is tart.]

Hippik, punkok, Ludditák

Az ebéd utáni punnyadásból a délután kezdődő Ludditák együttes koncertjével próbálom meg kirángatni magam. Ők egy hip-hop zenét játszó csapat, ami két lányból áll, és igen, én is csak azért szoktam hallgatni őket, mert olyan aranyosan bénák.

A WAN2 színpadhoz való érkezésem előtt a biztonság kedvéért megiszom két sört, bátorításképpen. Úgy érzem magam, mint egy kamikaze-pilóta, de ezt a koncertet csakazértis muszáj megnéznem.

A már címben is említett refrénű dalukat már csak a ,,Töröld ki a hippiket az evolúcióból'' szövegű számuk múlja felül. A nézőtéren közben ritmusra mozognak az egész nap részeg punkok, na és persze a szemüveges bölcsészlányok. Ha jól sejtem megtaláltam a hip-hop női Uhrin Benedekjeit. Azért, hogy dicsérjem is őket, elárulom, hogy a Nagyszínpadon fellépő Busta Rhymes-ot még így is sarokba tudnák szorítani - mellbedobással. [Egyébként rájöttem, hogy Busta és Rhymes két külön személy, legalábbis a csütörtöki koncerten legalább ennyien álltak folyamatosan a színpad előterében. Boró szerint nincs semmi csodálkoznvaló ebben a Milli Vanily óta.]

A koncert végén SMS-t kapok egy ismerősömtől, akinek szóltam, hogy jövök: ,,Úgy irigyellek, hogy kimentél Ludditákra. Én meg itthon fekszem lázasan. Mondjuk most mindkettőnknek hasonló tempóban pusztulnak az agysejtjei.'' - gyorsan távozok, és megállapítom, hogy ma este nem iszom semmit, mivel a koncert elég jól kiütött.

Gondoskodó SMS-ek

Szöveges üzenetekkel másféle módon is megtelhet a telefonunk a Sziget alatt. Én például egy SMS áráért megrendeltem a szervezőknek azt a szolgáltatását, hogy minden reggel elküldjék nekem az aznapi programokat egy-egy üzenet formájában. Azóta olyan üzenetek érkeznek a telefonomra, mint ,,Remélem Ön jól szórakozik, és nem iszik sokat.'' illetve ,,Jó bulizást ma estére. Amúgy voltam dokinál, bekötözte a csípést a kezemen.'' Néhány végén Boróka barátnőm aláírása szerepelt, de én nem hagyom magam megtéveszteni.

Gondtalan újságok

De természetesen a papír alapú tájékoztatás eszközei is jelen vannak itt kinn. Sétálgatásom közben egy hölgy lép oda mellém, és arra próbál rábeszélni, hogy vegyek egy napi megjelenésű bulvárlapot, és kapok érte cserébe egy kávét. Kifejteném neki a véleményemet arról, hogy mennyi fát vágnak ki azért, hogy ezt a szemetet elkészítsék, a festék, amivel nyomtatják tele van ólommal, és egyébként elvből nem olvasom az újságjukat. De nem teszem, inkább a Krisna sátorban tanultak szerint elmondok öt Háre Krisnát, és már érzem is a magamban szétáradó megnyugvást.

Sex & Action & R'n'R

Az egész megnyugvás csak addig tart, amíg a Nagyszínpad felé tévedve bele nem keveredek a Sex Action nevű nyugdíjas-zenekar koncertjébe. Elöször egy tál meleg étel mellől hallgatom, aztán előremerészkedek, és meglátom a cowboy-kalapba és hosszú kabátba öltözött Szaszát, aki minden szám végén Oscar-díjasok meghatottságát megszégyenítve köszöni meg mindenkinek aki itt van, és aki segített újra összehozni a bandát.

Aztán kezdem még rosszabbul érezni magam ,,mikor a ruhád alá kúszok bébi'' - énekli körülöttem az összes feketeruhás rajongó, én pedig a szerény metál-szandálomban nyomulok a tömegben. Feltörnek belőlem a tegnapi Emil Rulez koncert emlékei, ahol a mellettem táncoló lány az egész koncert közben arról próbált meggyőzni engem, hogy én nem szeretem Emiléket [,,látszik rajtad''], és az összes szám végén odaszólt nekem, hogy nem vagyok elég lelkes.

Az Action-t kétszer is visszahívja a közönség, majd mielőtt lemennének a színpadról, Szasza bemutatja az együttest, kivéve a dobok mögött ülő Ganxsta Zolee-t - mondván őt úgy is mindenki ismeri. Erre Zolee csak lazán megpörgeti a dobverőket, és ugyanolyan unott arccal, ahogy egész koncert alatt látható volt, lesétál a színpadról.

Hát igen, igazi macsók ezek, semmi összekapaszkodásos-együttes-meghajlás, mint ahogy kispálék tették koncertjük végén.

Hard kultúra

Elkapok egy félmondatot, hogy valaki a Színház és Táncdalfesztivál-sátrat keresi, és segítőkészen elárulom az illetőnek, hogy mi is az, amit ő keres. Cserébe azt ajánlja nézzem meg a nemsokára kezdődő Frenák Pál Társulat: KáOsz című táncjátékot, így hát arra veszem az irányt.

Útközben keresztülmegyek a VarázsLiget Cirkusz, Báb- és Utcaszínházon, ahol szintén éppen ,,színdarab'' látható, ami abból áll, hogy egy frizbis és egy zsonglőr srác egy hátulról megvilágított fehér lepel mögött mozog.

A Hócípő sátorba idén se férnek be az emberek, viszont remekül kihallatszik, ahogy Szőke András aktuális mondandóját félbeszakítva kimutat a sátor ajtaján keresztül látszó kivetítőre, és megkérdezi, hogy ,,Bazze', nem az én filmemet vetítik ott?''

A KáOszban pedig a színpad közepén elhelyezett szorítóban felváltva pörögnek hason a ring körül ülő táncosok.

Nagyjából tíz percig nézem, aztán megzavarodva távozom a sátramba, és nem is csodálkozom, hogy az útközben sört tarháló punkok a Dragostea din tei című popslágert üvöltik a fülembe. Nézzétek, szivárvány! Mondom nekik és fáradtan felmutatok a csillagos égboltra.

Kereskényi Balázs