Homo informatikus és a pod-ok ...
8. Cyberconf
Csütörtök este a lenyugvó nap fényében egész jó programtervem
volt, kiveszek valami lövős-kúrós-partraszállós filmet, esetleg
leszaladok egy sörre. Reggel futás a Cyberconfra. Valahol félálomban
aztán felsír a telefon, reggel 9-kor sajtótájékoztató. Kötelező, OK,
tervek sutba, én meg a vonatra, személy, örülök is. Nem is.
A sajtótájékoztatón semmi olyan nem hangzott el amit addig ne lehetett
volna olvasni a rendezvény honlapján, Üdvözöljük önöket a nyolcadik
Cyberconfon, blablabla, kávé, tea, narancslé, miegymás, az egyetlen
kiszenvedett kérdésre semmi válasz, annyi baj legyen.
A 8.Cyberconf célja az igazán rázós kérdések felvetése, jelképe a
magas veszélyeztetettségi fokú újszülött, védelmét az ETOY látja el, majdnem, ha megjelent
volna. Dehát nem. A konferencia 5 téma tárgyalására volt hivatott,
ezek a podok (http://hirisk.datanet.hu/hu_page.pods_green.html),
illetve gubók, egy kicsivel kevésbé jó hangzással, de legalább
magyarul.
A pénteki napon az első témát a Homo Informaticus szolgáltatta, Mérő
László (ELTE, kísérleti pszichológiai docens) Bodoky Tamás és Siraj
Izhar segítségével. A pod (maradjunk podnál, inkább) kissé kísérleti
jellegűvé sikeredett, a közönség és a podmasterek, illetve ez utóbbiak
egymás kóstolgatása jellemezte, heveny nyelvi nehézségekkel meghintve.
Minden kezdet nehéz, na.
A Homo Informaticus a genetikainál jóval gyorsabb kultúrális evolúció
terméke, teljes kifejlődése ötven éven belül várható. A Homo
Informaticus a gyorsuló világra gyorsabb percepcióval reagál, elemi
szükséglete az információ, minek hiányában információéhen hal. Ennek a
lénynek létrejöttével jogosnak tűnő kétségek támaszthatóak, minden
esetre kialakulására már ma is több jel mutat, úgy mint az orvosilag,
az emberi szervezetben az inger terjedési sebességével nem
magyarázható, tehát az elvileg lehetségest magasan felülmúló
teljesítmények, mondjuk gépírásnál.
A második pod Douglas Rushkoff vezetésével ( halálos arc, ha megunná a
témát remek talk show- vezető válna belőle, simán. Mellesleg New
Yorkban író, újságíró, a Cyberia, Media Virus, Children of Chaos,
Ecsasy Club könyvek szerzője) Dana Barak, David Pescovitz, Neil Pike,
Simó György, és Atau Tanaka közreműködésével jött létre. Témája a
Valóság feltörése, Technológia avagy Pszichedelia (jól hangzik...). A
mindinkább informatikai társadalomban a közelmúltban és a jövőben a
számítógépek által generált világ új lehetőséget kínál a valóság
eltávolítására, kicserélésére. Apróbb ütközetek ennek pozitív-negatív
voltáról,addiktív hatásáról. Az interneten tárolt információk a
klasszikus olvasástól eltérő ismeretfelvételt feltételeznek, és hoznak
létre, amely kevésbé presszionál gondolkodásra, vagy csak másfélére. A
kérdés csak az, hogy ez szimpla elbutulást hoz létre, avagy a
problémák újfajta megközelítésére alkalmas gondolatrendszert, magasabb
tudati szintet.
A pod a Microsoft ( a név puszta említésére megfagy a levegő), egyéb
szolgáltató cégek várható üzletpolitikájának tárgyalásával, röpke
illúziókergetéssel ér véget, ám láthatóan senki nem bízik abban, hogy
azok szélesebb rétgekre a szoftver, hardver árak, helyi hívások
tarifáinak letörésével próbálnának szert tenni. A hangulat valahogy
mégiscsak visszatér, mindenki felzsuppolódik a különjáratú buszba,
szóval nem voltunk sokan. Fáradt vagyok de jókedvű, mikor hazaérek, a
többit lehet sejteni.
Az Alternaív társadalom jövője mint gubó a szombat reggeli
napsütésben jött világra, elvileg Bruce Sterling vezetésével, aki
egyrészt gyakorlatilag nem volt jelen ( illetve csak virtuálisan)
másrészt méltatlan módon neki volt a legkevesebb beleszólása,
techinkai nehézségek okán. Mindenesetre közölte egy vérbeli cyberpunk
jellemzőit, úgy mint furcsa ruha és hajviselet, pillanatban élés,
alkohol és drogfogyasztás, állandó lakcím hiánya, radikális politikai
elkötelezettség, rendszertelen munka, számítógép tulajdonlása.
Talán ez volt az a téma amely önmagát leginkább figyelmen kívülül
hagyta, borzasztó nagy általánosságok és teljesen konkrét példák
között vergődve. Az alternatív társadalom (underground, ellenkultúra)
feladata a monopolhelyzetű cégek, sőt a rendszergazda elleni harc, az
információ felszabadítása, shareware (copy-left) szoftverek hálóra
dobása. Az underground kultúra egyik alapvető problémája, hogy a
tömegmédia már régen megszagolta az általa létrehozott értékek
populáris voltát, így az ellenkultúra termékeit módszeresen
népszerűsíti, minekutánna az mainstreammé válik. Valójában ez mindíg
így történt, mára azonban ez a folyamat követhetetlenül felgyorsult,
az underground határai elhomályosultak. A körforgásból kiutat csak a
nem piacosítható értékek mutathatnak.
A nap második témája a Kapcsolódás/Fenimizmus/Furcsaság gubó keretében
előadott zenés-táncos-történetmesélős-házasságkötős revü-borzalom
volt, olyan örökzöldekkel, mint a My Body Lies Over The Internet, az
M-bones,a Molly Malone, vagy a Cyberspace. Vuk Cosic bemutatta, milyen
érdekes ugyanaz a történet kétszer elmesélve, nem tudom, másodjára
kimenekültem dohányozni, hogy mindössze egy szál cigaretta
elfogyaszása alatt kölcsönös ellenszenvet építsek ki egy festővel.
Legalábbis úgy tűnt. Menekülés vissza.
A tömegmédiába elég hosszú ideje és jelenleg is erősödő folyamat az
élő közvetítés egyre hangsúlyosabbá váló szerepe. A két téma amely
ilyen módon még nem vonult be, a szex és a bűnözés, ez sem lesz mindíg
így, most se; a Cops illetve a www.elsoalkalom.com megjelent, mint a
jelenség úttörője. Az idő haladtával, illetve a technológia
fejlődésével mind több és több élő kamera figyeli minden
mozdulatunkat, egészen míg valaki meg nem unja. Majd egyszer,
egyenlőre a "mindenki legyen híres 15 bitre" vágy uralkodik.
Az estét Atau Tanaka-performance zárta, nem rossz arc, egy csomó
elektródát és egyéb kürtyüt köt a testére, meg még becsatlakozik egy
szintetizátorba, meg egy laptopba, aztán varázsol, zenét.
Eredmény, hmm... nem hinném hogy rá tudnék szokni, minden esetre
érdekes.
A vasárnap reggel fergeteges elalvással kezdődött, majd sikrült
eltörni a polikarbon napszemüvegem, elég csúnyán néztem a napnak.
Feleslegesen, Szepes Mária (író, a művészetek, a bölcselet, az
összefüggések tudományának egyik legkivételesebb képviselője) elég
bámulatba ejtően összefoglalta az előző napok főbb gondolatait,
mellesleg ő sem jelent meg egyszer sem, mindössze egy videofelvételen.
A világhálón valamilyen oknál fogva felütötte fejét a spiritualitás;
neopogány szellemiség, amely ősi hagyományokból táplálkozik,
komolytalan vallásgyakorlattal; gyakorlói jó értelemben vett őrültek,
fontos jellemzője a játékosság; azáltal, hogy a szentet baromságnak
véve, fejre állítják a szentséget, így hatolnak bele. Az interneten
feltehetően léteznek spirituális lények, nagyon leegyszerűsítve tehát
a gépnek is van lelke, legkézenfekvőbb példával élve két teljesen
megegyező konfigurációjú gép a legritkább esetben működik ugyanúgy.
A világháló végeredményben kölökcipőben jár, a legjobb hasonlat amit
hallottam, hogy olyan, mintha valamilyen felsőbb tudattól kapnánk egy
varázskövet, csak épp használati utasítást nem, így jobb hijján
nézünk rá furcsán, és ártalmatlan kisemlősök agyvelejének
kiloccsantására fordítjuk.
Az utolsó rövid gubó a Hirisk! csapat, vezetésével történt,
tartalmát tekintve vázolta a hazai viszonyokat, ami tisztán kiderült,
hogy a jelenlevők közül nem sokan szeretik a Matávot.
Végül a lokális hülye feltette a kérdést, amitől mindenki félt,
vagyis, mivégre is volt ez az egész hepaj. Végül nagyon jól sült el,
dramaturgiailag teljesen ott volt, lehetőséget adva Douglas
Rushkoffnak, hogy remek kis csattanóval zárhassa a konfert. Ez biztos
nem fog olyan jól hangzani, mint ott és akkor, de a akkor is, ez a
három nap nagyon kellemesen telt, olyan embereket hozott össze akik
egyébként nem taláálkoztak volna, tehát a legfontosabb,hogy
megtaláljuk egymást. Katarzis.
zs88
|