CyberPress.Sopron

http://www.cyberpress.hu/

Rovat: Hírek - események

2002. mĂˇrcius 04., hĂ©tfĹ‘ 12:11

Terror Háza múzeum: az eredeti ötletadó dr. Szájer József

Terror Háza múzeum: az eredeti ötletadó: dr. Szájer József volt

- Február 24-én nyitotta meg kapuit a Terror Háza múzeum az Andrássy út 60. szám alatt. A nyilas-keresztes és a kommunista diktatúra áldozatainak emléket állító múzeum létrehozásának alapötlete dr. Szájer Józsefé, akit az ötlet indíttatásáról, megszületéséről és kivitelezéséről kérdeztünk.
- Részben valóban igaz az, hogy az én ötletem volt a múzeum létrehozása, bár igazából azon csodálkoztam, hogy ez nyolc-tíz éven keresztül senki másnak nem jutott eszébe. Az Andrássy út 60. Magyarországon fogalom, hiszen mindenki tudja, aki az előző rendszerben élt, és vannak tapasztalatai vagy tanulmányai a nyilas időszakról, illetve az ötvenes évekről, hogy az Andrássy út 60. az ország legszörnyűbb épülete volt. Pár évvel ezelőtt újraolvastam Faludy György A pokolbéli víg napjain című könyvét, amelyben egy egészen hosszú fejezet foglalkozik azzal, hogy mi történt vele az Andrássy út 60. pincéjében, hogyan vallatták, verték őt ott; nagyon megrázó része ez a műnek. Az épületet magát, amely szépen belesimult az Andrássy út szép polgárházai és palotái sorába én addig nem láttam. Egy vasárnap délután elmentem és megnéztem a családommal, hogy melyik is ez az épület, amelyben akkor különböző, használaton kívüli, lakatlan hivatalok, irodák voltak. Arra gondoltam, hogy ennél hitelesebb hely arra, hogy a nyilas és a kommunista diktatúrák áldozatainak emléket állítsunk nem lehet. Ezután indult el a munka. A múzeum kivitelezése már nem az én dolgom volt.

- A Terror Háza Múzeum megnyitását megelőzően politikai támadások célpontjává vált.
- Magyarországon tizenkét évvel a rendszerváltoztatás után minden jó érzésű embernek egyet kell értenie azzal a gondolattal, hogy a nyilas és a kommunista terror áldozataira való megemlékezés helyét, egy világszínvonalú múzeumot létrehozzunk. A Terror Háza létrehozását ért támadások technikai köntösbe bújtatottak, de valójában politikai jellegűek voltak. Hosszú ideig nagyon sokan úgy gondolták, hogy 12 év után megúszhatják, azt hogy megnevezik őket, hiszen ez a múzeum megnevezi az áldozatokat és megnevezi azokat is, akik a bűnöket elkövették. Nem kiszabott büntetést kaptak az elkövetők, hanem a történelem hiteles bemutatása az az eszköz, amelyet a múzeum használ. Egyébként meg azok, akik ezt bírálják be sem mentek a múzeumba, úgy mondtak róla sommás ítéletet, hogy konkrétan nem is tudták, hogy abban mi található.

- Orbán Viktor miniszterelnök kifejtette, hogy erre a múzeumra nem azért van szükség, hogy a fiatalok a félelemről és a megaláztatásról személyes élményeket szerezve megborzongjanak, hanem azért hogy tudják azt, hogy mit álltak ki az előttük járók. Mennyire megdöbbentő a benti látvány?
- Azokat a szörnyűségeket, amelyeket nők és férfiak ellen elkövettek ebben a házban a két diktatúra különböző tisztségviselői, titkosszolgálati emberei, naturálisan nem is lehet bemutatni. Nem is az a cél, hogy ezeket naturális formájukban mindenki láthassa. Viszont láthatnak a látogatók számos interjút, visszaemlékezést arról, hogy mi történt ebben az épületben. Visszaemlékezéseket arra, hogy mit jelentett a nyilas rémuralom, illetve a kommunista korszak Magyarország és a magyarok életében. Mindezt hitelesen, érhetően. Én, magam kétszer láttam a kiállítást: nagyon megrázó élmény volt, mint már említettem nem a naturálisan bemutatott élmények miatt, amiről szó sincs, hanem megrázó volt egyáltalán végigkísérni és átélni azt a folyamatot, ahogyan egy országban lehetséges volt az, hogy ilyen szörnyűségeket elkövessenek. Az ember azzal a meggyőződéssel jön a múzeumból ki, hogy ilyen többet nem történhet meg. Éppen ezért azt gondolom, hogy lélekben erősít minket, magyarokat abban a múzeum, hogy Magyarországon ilyen többet nem következhet be. Abban a tudatban is megerősít a kiállítás, hogy ilyen nem is következhetett volna be Magyarországon külföldi hadseregek támogatása nélkül.

- Számítottak-e arra a hatalmas tömegre, amely a megnyitó napján megjelent és fegyelmezetten és méltóságteljesen adózott az emlékezésnek?
- A rendszerváltozás óta nem volt ilyen nagy, az emberi jogok, a demokrácia melletti tüntetés, amely ugyanakkor a diktatúrák ellen szólt. Különböző számok jelentek arról meg, hogy hány ember vett részt a megnyitón. Azt hiszem nem a számok fontosak. Mi, akik ott jelen voltuk mindenképpen láthattuk és megtapasztalhattuk, hogy óriási az a támogatás, az a kiállás, ami azt bizonyítja, hogy erre szükség volt. A múltat le kell zárni, a múlt lezárásának ez az eszköze Az a sok ember, aki oda eljött, és az az egymillió ember, aki televízión keresztül nézte a megnyitó ünnepséget, átélhette azt, amitől még nem is vagyunk időben annyira messze.

- A szocialisták kormányra jutásuk esetén a megbékélés és emlékezés házává neveznék át a Terror Házát. Ehhez a bejelentésükhöz Ön szerint hogyan viszonyul az, hogy a megnyitón nem is képviseltették magukat?
- Különös ötlet a szocialisták részéről az átnevezés. Ismerjük, hogy a szocialisták hogyan nevezik át a különböző dolgokat, mint például annak idején amikor az MSZMP-ből MSZP lett…
    Én ebben a kérdésben egyetértek Schmidt Máriával, aki azt mondta, hogy a nyilas és a kommunista terrornak nincs más neve: ez a neve. Semmilyen terrort nem lehet szépelgő kifejezésekkel megszépíteni, azzal ebben a formában valóban szembe kell nézni. Ez a ház valóban a terror háza volt, szerencsére ma már csak múzeum.
    Ami a meghívást illeti, szintén sajnálatos, hogy Magyarországon még vannak ma is olyanok, akik nem vesznek részt olyan eseményen, amely – véleményem szerint – minden magyar számára közös esemény kellene hogy legyen. Ezzel maguk zárták ki magukat abból a fajta demokratikus felfogásból, ami a diktatúrák elitélését jelenti. Ebben a tekintetben sajnálatos, hogy olyan politikusok is, mint Mécs Imre, – akinek a szenvedéseire emlékezett a százezres tömeg a Terror Háza előtt – úgy nyilatkozott, hogy nem látta és nem is akarja látni ezt a múzeumot. Úgy gondolom, hogy a múlttal szembe kell nézni.
    A múzeum nyitását követő napokban beszélgettem egy európai parlamenti képviselővel – svéd liberális párt képviselője – aki azt mondta, hogy ő nagyon szeretné, ha több ilyen emlékhely lenne, hiszen mindenki számára fontos, hogy ezek az emlékhelyek megmaradjanak. Nagyon érdekelte a múzeum amely egyébként a külföldiek számára is érthető és átélhető lehet.

- Mi az, amit Ön a múzeumban nagyon megrázónak talált?
- Számomra a ház legmegrázóbb része a pince volt, ahol a valódi cellák a vallató terem eredeti formájában található. Ezen túl sokat nem is kellett "dolgozni" , hiszen a terror-rendszer letűnte után még arra sem vették a fáradságot, hogy ezek nyomait eltakarítsák. Meggyőződésem, hogy Magyarország számára a nyilas-terror és a kommunista terror időszaka számokban, összegekben alig mérhető módon, rengeteg kárt okozott: negyven éves lemaradásunkat, azt hogy most nem úgy élünk, mint a környező Ausztria, vagy Németország polgárai. Örök memento a múzeum, ezért az összeg, amiből megteremtődött nem sok, hiszen a világból mindenhonnan eljönnek látogatók és velünk együtt ők is megemlékeznek azokról az áldozatokról, akik ebben az épületben és Magyarországon szenvedtek.

- Sokan közreműködtek az eredeti ötlet kivitelezésében. Ákos volt a zenei ötletek megvalósítója, Fábry Sándor – ennek az időszaknak jó ismerője – a tárgyi kultúráé, de nagyon sok történész is dolgozott ezen a múzeumon.
- Már most érkeztek olyan jelzések, amelyek arról szólnak, hogy sokan dokumentumokat, tárgyi emlékeket szeretnének oda bevinni. Ez egy alapja lehet, tehát egy olyan gyűjteménynek, ahol a terror időszakának emlékei megőrződnek és így részeivé válnak a történelemnek.
Egy dolgot nem sikerült elérni. Péter Gábor irodája az a szomszédos épületben volt, egy ajtót kellett volna kinyitni hozzá és a Magyar Tudományos Akadémiának egy termét kellett volna ehhez átadnia. Ez ügyben még – annak érdekében, hogy a Péter Gábor irodáját annak eredeti formájában be lehessen mutatni – tárgyalásban van a múzeum vezetése.

T. A.- T. É.

Kapcsolódó anyag: http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4893