Rovat: Nyugati Kapu
2002. jĂşlius 30., kedd 09:23
Eladhatók-e a soproni műemlékek - befejező rész
Eladhatók-e
a soproni műemlékek?
Előző rész: Eladhatók-e a soproni műemlékek? Köztudott, hogy Sopronban is vannak kiürült vagy éppen kiürítés előtt
álló ipari épületek (A Nyugat-magyarországi Egyetem építész hallgatóinak
kedvelt témája ezek revitalizálásának -újraélesztésének - megtervezése.)
Aki Sopron építészettörténetével és ipartörténetével foglalkozik, meglepődve
tapasztalhatja, milyen szép ipari célú építményeket emeltek elődeink városunkban.
A régi ipari területek értékesítését és újrafelhasználását tehát megfelelő
történeti elmélettel kell elindítani.
Most nem csak a belvárosok pompás barokk palotáira
gondolok, hanem a 19. század kereskedő házaira és a Lőverek villáira is.
Ezekkel kapcsolatban gyakran úgy tűnik, hogy a tulajdonosnak kényelmesebb
lenne a becses emlékeket lebontani, mint helyreállítani vagy “piacra vinni”.
A telek ugyanis többét ér - vélik -, mint a rajta álló épület.
Szomorúan tapasztaltam, hogy a régi műemléki ingatlanok eladói -becsüsök és ingatlankereskedők -nem igazán ismerik a piac törvényeit. Egy-egy régi épület árát -ha az épület nem áll védettség alatt az esetek többségében nem az épület értéke, hanem a telek ára határozza meg; utóbbi pedig szinte mindig értékesebb a rajta álló ingatlannál. A műemlék “végzete" azonban az “örök élet" és ezzel tulajdonosának is számolni kell, őt ugyanis a törvények ingatlanának gondos karbantartására és időnkénti szakszerű restaurálására kötelezik. Mindez komoly pénzt emészt fel. A műemléki ingatlanok eladásával foglalkozó szakembereknek és közvetve a belvárosi műemlékeket árúba bocsátó tulajdonosoknak -itt első sorban az önkormányzatra gondolok - azt tanácsolnám, hogy ne törekedjenek maximális eladási árra. A védett épületet nemlehet igazán “telekáron” eladni. A túl drágán vásárolt műemléképület az esetek többségében lehetetlen helyzetben hozza új tulajdonosát, aki számára az ingatlan megszerzését követő szakszerű megújításra már nem jut elég pénz. A vevők nem egyszer el is állnak a műemlék megvásárlásától: ezzel a régi házak sorsa könnyen megpecsételődhet. Sajnos, a magyar gazdaság vezetői sem értik, hogy
a meglévő helyreállítását kedvezményes kamattal, adójóváírással és még
sok mindennel lehet gazdaságossá tenni. Még a legutóbbi igen kedvező építési
kamatlehetőségek is a bontásra és nem a helyreállításra ösztönöznek. Végre
e területen is országos érvényű változásokra lenne szükség.
Történeti belvárosaink európai szemmel nézve is egyre inkább jó állapotba kerülnek. Helyreállításukkal sikerült egykori népszerűségüket nagyobbrészt visszaszerezni. Az épülő új üzletközpontok mégis egyre több vevőt hódítanak el a belvárosi üzletektől. Sopron történeti negyedei számára a “menekülés” iránya egyértelműen a “minőség" - minőségi kínálat és magas színvonalú használat - irányába mutat. Ehhez élénk és jó ingatlanpiacra lenne szükség. Mindenek előtt gazdag, etikus, a régi épületeket kedvelő, okos befektetőkre. A jó üzlethez azonban képzett és a műemlékekhez is értő ingatlanközvetítőkre - ügyes “műemléki móderátorokra" - is igény van, no meg céltudatos építési hatóságra és nem utolsó sorban rugalmas műemlékesekre. Olyanokra, akik nem engednek elveikből, de a részletmegoldásokban vállalkozásbarátok: megértik, hogy a sikeres műemlék-helyreállítás csak akkor lehet gazdaságos az erre vállalkozó számára, ha a befektetés funkcionális és területi nyereséggel is jár és a felhasználással járó gondok - megközelítés, parkolás -feladatai is megoldhatóak. Sopronnak is érdeke, hogy legyenek ilyen szakemberek. Természetesen a régi megmentésére irányuló szilárd akarat sem nélkülözhető. Winkler Gábor |