Rovat: Hírek - események
2002. szeptember 08., vasárnap 23:29
Konferencia jeles alkalmak gyújtópontjában
“BETŰ ÉS LÉLEK” címmel konferenciát rendezett
a Széchenyi István Városi Könyvtár,
az Internet Sopron Egyesület,
a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) és Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata
a Széchenyi István Városi Könyvtárban szeptember 7-én, szombaton. A gondolatkört
a Magyar Olvasástársaság az Írásbeliség Világnapja és a közgyűjtemények
200 éves évfordulója, az Internet Sopron Egyesület a magyarlakta területek
szebbnél szebb gyermekrajzokban is megmutatkozó népmese iránti szeretete,
a Széchenyi István Városi Könyvtár pedig a szeptember 8-ához fűződő jeles
események oldaláról közelítette meg.
Az Írásbeliség Világnapja szeptember 8-a az UNESCO
ajánlása nyomán, 1976-tól. Magyarországon először a Magyar Olvasástársaság
emlékezett meg róla 1996-ban.
Sopronban a Széchenyi István Városi Könyvtár Kurucdombi
Fiókkönyvtárában kezdődtek a szeptember 8-ához kapcsolódó programok, programsorozatok
a “BETŰ ÉS LÉLEK” gondolatkör jegyében, attól a felismeréstől indíttatva,
hogy nekünk többszörösen kiemelt jelentőségű ez a nap: az Írásbeliség Világnapja
mellett Kisboldogasszony ünnepe - Szűz Mária születése napja a keresztény
hagyomány szerint -, továbbá az ágfalvi csata emléknapja: 1921-ben ezen
a napon halt hősi halált Machatschek Gyula erdőmérnök- és Szechányi Elemér
bányamérnök hallgató a második ágfalvi ütközetben. Mindezeket összekapcsolva
1999-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével közösen három hetes nyári
tábor keretében készítettük fel a gyerekeket a háromszoros ünnep hátterének
megismerésére. Akkor került az érdeklődésünk középpontjába a kurucdombi
Szent István templom árkádjai alatt álló szoborcsoport: államalapító Szent
István királyunk – aki az írásbeliséget intézményesítette hazánkban, és
felajánlotta a Szent Koronát Szűz Máriának – védelmezően karolja át az
ágfalvi csata hőseit. Ennek kapcsán fedeztük fel, hogy szeptember 8-a egyben
a Szent István plébániatemplom felszentelésének ünnepe is, és külön megemlékeznek
Orowitsch Ferenc püspöki tanácsos plébánosról, akinek az irányításával
a templom felépült 1939-43 között.
Első évünk központi gondolata a Szent István király
intelmeiből származó “Sis honestus” (Légy becsületes), Dr. Drávai István
gyermekgyógyász, akkori KÉSZ-elnök kezdeményezésére. Felismerésünk: a gyerekek
különösen fogékonyak a városunkhoz és környékünkhöz fűződő mese- és mondavilágra.
Így hát a következő nyár három hetében Sopron és környéke mese- és mondavilágát
dolgoztuk fel, majd ősszel helytörténeti vonatkozású vers- és prózamondó
versenyt rendeztünk. 2001-ben továbbléptünk: természeti értékeinkre is
felhívtuk gyermekeink figyelmét. Ekkor már a Városi Könyvtár új igazgatója,
Horváth Csaba vette át a leköszönt KÉSZ-elnök helyét a közös munkában,
aminek eredményeként a fiókkönyvtári több hónapos aprómunka után az ideiglenes
helyére költözött Városi Könyvtár adott helyet vers- és prózamondó, valamint
háromgenerációs csapatversenyünk döntőjének a “TITOK
ÉS VARÁZSLAT” gondolatkör jegyében. Eközben fedeztük fel, hogy szeptember 8-ához kapcsolódik a “Cantata
profana” is, mégpedig kétszeresen: 1980-ban ezen a napon került felavatásra
az akkori Erdészeti és Faipari Egyetem - ma Nyugat-Magyarországi Egyetem
- főépületének első emeleti folyosóján Szervátiusz Jenő domborműve: az
5,75 méter x 2 méteres juharfa, festett fafaragás a hozzá tartozó két 1,5
méter x 1 méteres táblával, amelyeken a “Cantata profana” kolindájának
kezdő és befejező sorai olvashatók, stilizált székely rovásírásra emlékeztető
betűkkel. Bartók Béla pedig 1930. szeptember 8-án, éppen 50 évvel Szervátisz
Jenő domborművének felavatása előtt tett pontot “Cantata profana” című,
kettős vegyeskarra, tenorszólóra, baritonra és zenekarra írt művének végére.
Az idei évben a közgyűjtemények bicentenáriuma motiválta
ünnepi készülődésünket. 1802-ben Széchényi Ferenc a nemzetnek adományozta
Nagycenken őrzött értékes gyűjteményét azzal a céllal, hogy megalapítsa
az ország múzeumát “nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására
s hazánk történeteinek igaz ösmeretére vezető útnak feltalálására”. A mintegy
17.000 kötetes nagycenki kastélykönyvtárával (ebből 13.000 nyomtatott könyv,
1.200-nál több kéziratos mű, sokszáz térkép és metszet) és érmekből álló
hungaricum-gyűjteményével megalapítója lett az Országos Széchényi Könyvtárnak
- Bibliotheca Széchényiano Regnicolaris -, ez pedig alapintézményévé vált
az 1808-ban életre hívott Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az így megszületett
Magyar Nemzeti Múzeum fölvállalta a nemzet történelmének tárgyi, írásos
dokumentumainak gyűjtését és őrzését. Széchényi Ferenc kezdeményezése számos
követőre talált. Mindenekelőtt felesége, Festetich Julianna grófnő ajánlotta
föl ásványgyűjteményét, s ezzel megvetette a természettudományi tár alapját.
1819-ben Széchényi Ferenc gróf a soproni Széchenyi palotában őrzött 10.000
kötetes könyvgyűjteményét is a nemzetnek ajándékozta. Erre emlékezve városunk
közgyűjteményeire épülő Activity-stílusú megmérettetésre hívtuk az általános
iskolásokat és a középiskolásokat a Kurucdombi Fiókkönyvtárba “HOGY
A HÁLA ÉRZETE FELEDÉSBE NE MENJEN” mottóval.
Még tavaly, az Olvasás Évében a Magyar Olvasástársaság
bejelentette, hogy 2002-ben Sopronban a Széchenyi István Városi Könyvtárban
tartja országos kihelyezett megemlékezését az Írásbeliség Világnapján annak
tiszteletére, hogy gróf Széchényi Ferenc a városunkban levő palotájából
is jelentős könyvállományt ajándékozott a nemzetnek. Ugyancsak az Olvasás
Évében az Internet Sopron Egyesület kiadásában megjelenő cyberpress.sopron.hu
internetes közéleti magazin főszerkesztője, Tóth Éva kezdeményezésére
“HETEDHÉT ORSZÁGON TÚL” címmel internetes
népmese-illusztráló pályázatot írt ki, amelynek zsűrizésében a Magyar
Olvasástársaság meghatározó személyiségei - egyben az Országos Széchényi
Könyvtár munkatársai -, a technikai háttérmunkálataiban pedig a Széchenyi
István Városi Könyvtár dolgozói is részt vettek. Így született a közös
szervezésű konferencia gondolata, amelynek fénypontjaként kiállítás nyílik
a konferenciának helyet adó Széchenyi István Városi Könyvtárban, és ekkor
kerül sor az ünnepélyes díjátadásokra is a nemzetközi zsűri jelenlétében.
A rajzpályázatot megnyitó Dr. Bartos Éva ünnepi beszédében összekapcsolta
a “BETŰ ÉS LÉLEK” gondolatkört is a rajzpályázat és a konferencia mezsgyéjén:
“Egy csodálatos kiállítás képei előtt állunk. Ha
képes volnék én is zenébe önteni a képekkel kapcsolatos érzéseimet, mint
Muszorgszkij, akkor most csengő-bongó gyönyörű muzsika töltené be a termet.
Ehelyett azonban csak a lelkemben szól az öröm zenéje, mint - gondolom
- mindannyiunknak, hiszen szívet-lelket gyönyörködtető az az élmény, amelyben
itt és most részünk van. “Betű és Lélek” jelöli ki a mai konferencia életünk,
emberi létezésünk két lényegi, meghatározó elemét. A betűnek a lelken keresztül
vezető útját járták be a rajzpályázaton részt vett gyerekek százai, hiszen
a mesevilág műremekeit elolvasva teremtették újjá fantáziájukban annak
tartalmát, s elevenítették meg számunkra gazdag, változatos szín- és formavilággal.
A megelevenedő képekben a mese varázsa mellett saját kis lelkük egy-egy
darabkája is megörökítődött észrevétlenül, s ez a kettős hatás ejt rabul
valamennyiünket. Bejárjuk velük hetedhét országot, elvisznek minket az
üveghegyen innen és az interneten túlra, hogy elvarázsoljanak minket. Hogy
bebizonyítsák mindannyiunk számára, hogy a 21. században is kreatív, a
szépségre, a művészetre, az igaz értékekre fogékony tud lenni minden gyermek,
ha ehhez megfelelő ösztönzést, indíttatást kap a vele egy hullámhosszon
lélegző szeretettel és felelősséggel teljes felnőttektől. Köszönet tehát
a rajzpályázat szellemi megálmodóinak és technikai akadályokat nem ismerő
megvalósítóinak, a gyerekek részvételét segítő szülőknek, pedagógusoknak,
könyvtárosoknak, és természetesen a főszereplőknek, a meséket életre keltő
gyermekeknek. Ennek a pályázatnak mindannyian a nyertesei vagyunk, rajzolók
és nézők, mert élményekben gazdagodhatunk, lélekben szépülhetünk. Köszönjük!”
Sajátos lélekközlésről, a körülöttünk gyűrűző ünnepeinkről
szépségéről, fontosságáról beszélt a konferenciát megnyitó Tengerdi Antal
alpolgármester. A konferencia előadói körüljárták ünnepköreinket. Szemerey
Tamás egyetemi tanár, aki az ágfalvi csata történelmi hátterét világította
meg, így indította döbbenetes tényfeltáró előadását: “Műszaki pályán, a
technológia tanszéken tanítok, de talán nem baj, ha kiderül, hogy a műszakiak
is olvasnak”, majd lexikonszövegeket és hivatalos jelentéseket ismertetett
az ágfalvi csatára vonatkozóan, összevetve belőlük a tárgyi tévedéseket.
Dr. Gereben Ferenc olvasásszociológus a határainkon túli magyarság olvasási
szokásait elemezve beszélt identitástudat és olvasáskultúra összefüggéseiről.
Földes Tamásné oktatási referens Kosztolányit idézve elmélyedt “BETŰ ÉS
LÉLEK” gondolatkörben, körüljárta a szeptember 8-ához kapcsolódó ünnepköröket
és áttekintette eddigi ezirányú tevékenységünket. Tóth Éva az internetes
népmese-illusztráló pályázatról tartott beszámolójában szólt arról, hogy
az internetet a kultúra, az értékmegőrzés és -továbbadás eszközévé lehet
és kell tenni. Dr. Nagy Attila összefoglalója a hozzászólások után ugyancsak
az ünnepek jegyében fejezte ki reményét az olvasáskultúra jövőjét illetően.
Drámai erővel hatott a konferenciát megnyitó iskolatörténeti
paródia a 150. évfordulóját ünneplő Széchenyi István Gimnázium diákjainak
előadásában - Szabó Miklós igazgató rendezésében -, és hangulatilag is
felkészítette a résztvevőket egy sajátos lélekközlés befogadására. A helyzetkomikum
teljes tárházát felvonultató hangulatos pantomim nemcsak az iskolák, hanem
a közgyűjtemények hányatott sorsát, kiszolgáltatottságát is mesterien érzékeltette.
Ezt az érzést vitte tovább és tette ünnepélyessé Nagy László “Adjon az
Isten” című költeményének előadásával Németh Éva versmondó.
Ezeket az érzéseket öntötte szavakba Horváth Csaba könyvtárigazgató a soproni közgyűjtemények történetét vázoló előadásában. “Habent sua fata libelli” (A könyveknek megvan a maguk sorsa) - idézte a közismert mondást. Csak reménykedhetünk, hogy a közgyűjteményeknek, a közjót szolgáló egyesületeknek, társaságoknak is megvan a maguk sorsa, és jó kezekben van. “Nem olyan könnyű az Isten tenyeréről leesni” - szoktuk bíztatni egymást. K. T. E. Hetedhét országon túl
- internetes rajzpályázat
|