|
A Magyar Kultúra Napja: január 22. - Variációk az ünnepre
A Magyar Kultúra Napja: január 22. - Variációk az ünnepre Dacosan írom le a fenti címet, mert megint megbélyegezhetnek majd ebben a privatizációs, reprivatizációs, integrálódó, globalizált,
internetes, imeles világban. A fenti címet már csak a stílusosság kedvéért
is írhatnám úgy, hogy www.magyar.kultura.hu.
 Míg a költő, az író, a színész és a kultúra megannyi szent megszállottja vért izzad vért izzad, naponta meghal és feltámad, hogy megszülessen az alkotás, a mű. Nagy elődök, régiek és újak nevei gomolyognak sűrű egymásutánban és véletlenszerűen, mint Vörösmarty Mihály, Arany János, Babits Mihály, Ady Endre, Nagy László, Weöres Sándor, Bartók Béla, Kokas Klára, Szörényi Levente, Bródy János, Bajor Gizi, Kabos Gyula, Tolnay Klári, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Csontváry Kosztka Tivadar, Munkácsy Mihály... Sorolhatnánk egybefüggően a neveket, mert ők letettek valamit a magyarság asztalára, aminek a terítéke egyre szegényesebb, kopottabb, szürkébb. De akadnak még színes egyéniségek, akik művészetükkel kiemelkednek, s bátran vallják magukat a magyar nemzet gyermekeinek 2003. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján. Mert 1823. január 22-én Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc papírra vetette a Himnusz versszakait. Ugye talán még nem felejtettük el? És nem egészen? Egészen még nem, hiszen tegnap, január 21-én este szép számmal összegyűlt hallgatóság hajtott lélekben fejet a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban.
A Himnusz közös eléneklése után Kalmár István
alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, s szólt a kultúra helyzetéről,
jövendő esélyeiről.
Józsa Éva szájából igazként hangzott Kosztolányi
szava: "hogy anyanyelvem magyar... életem legnagyobb eseménye, melyhez
nincs fogható". József Attila gyönyörű verse után Mezei András "Ez a házad"
című versét szavalta el.
Kövesi György versmondása tegnap este brilliáns
volt. Telitalálat volt előadásában Babits Mihály, Reményik Sándor,
Dsida Jenő, Tornai József verse. E nagyon nehéz művek az ő élettapasztalatával,
előadói elkötelezettségével, egyéniségével adták vissza igazán szépségüket.
Kölcsey Ferenc Deák téri szobránál tartott megemlékezés A Deák téri Kölcsey-szobornál tartott városi ünnepi
megemlékezésen Kalmár István alpolgármester – a havasesőre és hidegre való
tekintettel – rövidre fogott köszöntőben ismételte meg a kultúra támogatása
fontosságáról és egy, a Sopron kultúr- és iskolavárosi jellegéhez méltó,
korszerű városi könyvtár szükségességéről szóló gondolatait.
Óvodások, kisiskolások. gimnazisták és tanáraik, a város kulturális intézményeit képviselő személyiségek és soproni polgárok jelenlétében hangzott el a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) diákjainak műsora. Elhangzott: Pollák Veronika előadásában Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaiból, Varga Tamás részleteket olvasott Kölcsey Parainesis művéből. Kocsár Miklós: Saltus Hungaricus egy részletét Szabó Kriszina fuvolán adta elő, az Isten áldja meg a magyart Simon Andrea énekelte. Takács Andrea és Bernáth Csaba voltak a berzsenyis diákok felkészítő tanárai.  Kapcsolódó cikkek:
|
