CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2003. május 25., vasárnap 18:00


Hősök Napja

Hősök Napja

    Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Bánfalváért Baráti Kör Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Csoportja Szervezésében tartották meg a Hősök Napja emlékünnepet a hét végén, amelynek méltó bevezetése volt a bánfalvi Hegyi templomban szombaton tartott jótékonysági hangverseny.

    A művészeket és a művészetet hívta segítségül a  jótékonysági hangverseny, amely a soproni hősök emlékműveinek és a hősi temetőnek megőrzése, gondozása feltételeinek megteremtését kívánta segíteni.
    Kötelességből, hazafiságból, szívbéli jóságból és a művészetek tiszteletéből jöttek össze mindazok, akik a segíteni-akarás szándékával a feldíszített templomban a fúvósok muzsikáját, a zongorajátékot, a vonósokat hallgatták.
    Az ünnepi műsorban közreműködtek: a Soproni Zeneiskola művésztanárai, (Fodor Gábor fuvolán, Halmos Erika zongorán, Horváth Rudolf oboán), a versmondók: Ede András, Igrecz Katalin, Tóth Gergő, a Bánfalvi Kórus, továbbá a Brass Brothers fúvós együttes (trombita: Kránitz Péter, Friedrich Marcell, kürt: Kiss Károly, harsona: Friedrich Gergely, tuba: Kránitz József).
 
 
" A nemzet a jövő nemzedék okulására és a hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja.
Ezt a napot - mint a hősök emlékünnepét - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak számára szenteli." /1924.XIV.tc./

    A Bánfalvi Templomos Napok rendezvénysorozat vasárnap a Hősök Napján ünnepi megemlékezéssel folytatódott.
    A hagyományok szerint a bánfalvi hősi temetőben a Bánfalváért Baráti Kör nevében a Templomos Napok fáradhatatlan szervezője Igretz Katalin elnök köszöntötte a résztvevőket, majd a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tiszteletadása mellett, a Városi Fúvószenekar, a Bánfalvi Kórus, cserkészek közreműködésével, valamint Horváth Krisztián, Kóczán Bálint, Igrecz Katalin, Tóth Gergő versmondók szavalatát követően az ünnepi megemlékezés következett.

    Hősök Napján gondolatait Juhász János határőr alezredes mondta el.

    ,,A mai napon, május utolsó vasárnapján emlékezni gyűltünk össze a festői szépségű bánfalvi hősi temetőbe.
    Tisztelegni jöttünk a hazánkért folytatott harcok poklában elesett hősök, áldozatok előtt.
    Történelmünk lapjai bővelkednek dicső és gyászos eseményekben. A küzdelmek viharában hazafiak ezrei áldozták életüket hazájukért, népünkért.
    A muhi csatavesztés, a mohácsi vereség, Nagymajtény, Világos, Doberdó, a Don-kanyar tragédiája, az 1956-os forradalom csak legjelentősebb állomásai a magyarság fájó áldozatokban, vesztességekben bővelkedő történelmének. Nincs magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett, vagy áldozatul esett hozzátartozóját.
    A véráldozatokról való méltó megemlékezés vezette elődeinket, amikor az 1917. évi VII. törvényben kimondták: "nemzetünk hősi halottainak tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni".
    Az 1924. évi XIV. törvényben újból szabályozzák a hősök emlékünnepének megrendezését.
    Emlékművek sorát állították ebben az időben országszerte. A legkisebb falvakban is kőbe vésték elesett fiaik nevét. Május utolsó vasárnapja a Hősök Napja, egyik legszentebb legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeiket elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató feleségeknek, apjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonatársaknak.
    A második világháború hatalmas veszteségeit követően, 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is.
    1945-öt követően a hősök ünnepét idegen elvek alapján tudatosan háttérbe szorították. Nem sikerült azonban a feledés homályába borítani. A hősök emléke az emberek szívében lelkében tovább élt.
    Bár a Hősök Napjának megünnepléséről szóló törvényeket a Gondviselés különös kegyéből kifolyólag soha nem törölték, fél évszázadon át semmi sem történt. Míg végül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1992-ben a katonaorvosok emlékművénél, a szobor felállításának ötvenedik évfordulója alkalmából megszervezte első ünnepségét a hősi halált halt katonaorvosok emlékére. Nem véletlen, hogy ezt az ünnepséget május utolsó vasárnapján rendezték.
    A hatás a rendezőket is meglepte. Országos mozgalom indult. Egy évvel később már a Ludovika előtt is állt a korábban szétbontott, és különböző helyeken tárolt emlékmű: "Hungária anya siratja fiait."
    Ezt követően évről évre a fővárosban és vidéken újra tartanak kegyeleti megemlékezéseket a Hősök Napján.
    Az elesett hősök emlékét Sopronban is őrizzük. Emlékművek és emléktáblák sora közli az utókorral az elesettek neveit, valamint a döbbenetes számadatokat.
    Dicső elődeink a történelem folyamán számos alkalommal bizonyították, hogy hazájukért, népükért készek a legdrágábbat – életüket – áldozni.
    A soproni megyeháza nagytermében emléktábla őrzi az 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt 71 Sopron megyei honvéd nevét. A Szent Mihály templomban a 76. gyalogezred 1866-os itáliai és az 1878. évi boszniai háborúban elesett 64 hősi halottjára emlékeztet emléktábla. A Deák téren a 76. gyalogezred 8625 elesett katonájának tiszteletére emeltek emlékművet; ugyanitt áll a 18. honvéd és népfelkelő gyalogezred 17464 első világháborús hősi halottjának emlékét megörökítő emlékmű.
    Számos emléktábla és emlékhely tanúskodik elődeink áldozatvállalásáról. Ezen emlékhelyek közül is a legmagávalragadóbb, a legmagasztosabb az a hely, ahol most állunk: a bánfalvi hősi temető. Az elesett hősökhöz méltó környezetben magyar, német, szovjet katonák alusszák örök álmukat.
    Az egykori ellenségek immár örökre megbékélve, békésen nyugszanak egymás mellett.
    A halott katona nem ellenség többé. Ők komolyan hitték, hogy "a kötelesség az életnél is fontosabb." Hazájukért harcoltak, éltek, haltak.
    A bánfalvi hősi temető a megbékélés jelképe.
    Felemelő érzés évről évre látni azokat a magyar és német katonafiatalokat, akik odaadó lelkesedéssel ápolják – nemzetiségre való tekintet nélkül – az elesett katonák sírjait. Teszik ezt abban a reményben, hogy az általuk soha nem ismert, soha meg nem ismerhetett, messzi földön elesett hajdani bajtársaik sírját is gondozza valaki, hogy egy szál virággal, egy gyertya meggyújtásával talán ott, a távolban is tiszteletet adnak a hősi halált halt katonáknak. A halott katonának, aki többé már nem ellenség.
   
    A két szörnyű világháború elesett hőseiről megemlékeztünk. Hajtsunk most fejet azon áldozatok előtt is, akik nem katonaként vesztették életüket.
    Gondoljunk a harcok, a bombázások áldozataira, a holocaust során elhurcoltakra, meggyilkoltakra.
    Emlékezzünk 1956 hőseire, áldozataira. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a háborús övezetekben, idegen földön békemissziót teljesítve áldozzák életüket.
    Emlékezzünk meg azokról, akik a békés hétköznapokon, a közrend, a közbiztonság védelmében a bűnözők elleni harcban haltak hősi halált. Napjaink szomorú aktualitása ez.
    
    A Hősök Napját ünnepeljük a mai napon. Büszkeséggel és fájdalommal gondolunk a kötelességüket teljesítő bátor katonákra, s mindazon honfitársunkra, neves és névtelen hősökre, akik hazánk, népünk szabadságáért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért folytatott küzdelemben estek el.
    Hálával gondolunk azokra a névtelenekre is, akik túlélték a vérzivataros esztendőket, majd újból és újból nekiláttak, hogy a romokból felépítsék az országot, hogy élhetőbb világot hagyhassanak az utódokra.
    A magyar hősök napja szüleink és nagyszüleink küzdelmei, fáradozásai előtti tisztelgés, aminek az ad igazán értelmet, ha lesznek olyan nemzedékek, amelyek méltó módon, békés körülmények között folytatják és teljesítik majd be az elődök örökségét."
    A városi Fúvószenekar, a Bánfalvi Kórus, valamint versmondók közreműködésével zajló ünnepi megemlékezésen Németh Attila prépost és Szimon János evangélikus lelkész fohászkodott az elesettek lelki nyugalmáért, és az utódok békességéért.
    A honvéd hagyományörzők tiszteletadása mellett helyezték el az emlékműnél a jelenlevők az hősök emlékművénél a megemlékezés koszorúit, majd emlékező sétával a német és az orosz katonák áldozatának is adóztak.
    A bánfalvi megemlékezést a Deák téri 18-as gyalogezred emlékművénél tartott követte, ahol Vladár Gábor református lelkipásztor részvételével zsoltárénekléssel, és imával, valamint a város, és civil szervezetek koszorúinak elhelyezésével emlékeztek a hősökre.

***
 

    A bánfalvi Hegyi templomban tartott jótékonysági hangversenyen, valamint a Deák téri megemlékezésen egyaránt elhangzott az a felhívás, amelynek elindítója a Soproni Erdélyi Kör, és amelyhez azóta a történelmi egyházak, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Csoportja, a Soproni Kálvin Kör, a Rákóczi Szövetség Soproni Csoportja is csatlakozott, és amely arra kéri Sopron lakosságát, hogy – erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt – támogassák azt az Ojtozi szorosban állítandó emlékművet, amelynek a közelében állt  – az azóta lerombolt – 18. soproni gyalogezred I. világháborús emlékműve. Ez utóbbi mása jelenleg a soproni Várisi Erdőben, az Ojtozi sétányon áll. A felhívásttevők az Ojtozi szorosban harcolt soproni ezred emlékét méltó módon szeretnék felidézni a háromszékiek emlékműállítása támogatásával együtt. Szándékuk szerint személyes részvétellel, emléktáblával is jelen szeretnének lenni Háromszéken, az ünnepi eseményen, amelynek pontos időpontja egyelőre az emlékműállítás romániai hatóságok általi engedélyeztetésének függvénye.

T.É.

Kapcsolódó cikkek:
   

Bánfalva akvarelleken
Templomos Napok Bánfalván