|
Hősök Napja
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Bánfalváért Baráti Kör Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Csoportja Szervezésében tartották meg a Hősök Napja emlékünnepet a hét végén, amelynek méltó bevezetése volt a bánfalvi Hegyi templomban szombaton tartott jótékonysági hangverseny.   
A Bánfalvi Templomos Napok rendezvénysorozat vasárnap
a Hősök Napján ünnepi megemlékezéssel folytatódott.
Hősök Napján gondolatait Juhász János határőr alezredes mondta el.  Tisztelegni jöttünk a hazánkért folytatott harcok poklában elesett hősök, áldozatok előtt. Történelmünk lapjai bővelkednek dicső és gyászos eseményekben. A küzdelmek viharában hazafiak ezrei áldozták életüket hazájukért, népünkért. A muhi csatavesztés, a mohácsi vereség, Nagymajtény, Világos, Doberdó, a Don-kanyar tragédiája, az 1956-os forradalom csak legjelentősebb állomásai a magyarság fájó áldozatokban, vesztességekben bővelkedő történelmének. Nincs magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett, vagy áldozatul esett hozzátartozóját. A véráldozatokról való méltó megemlékezés vezette elődeinket, amikor az 1917. évi VII. törvényben kimondták: "nemzetünk hősi halottainak tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni". Az 1924. évi XIV. törvényben újból szabályozzák a hősök emlékünnepének megrendezését. Emlékművek sorát állították ebben az időben országszerte. A legkisebb falvakban is kőbe vésték elesett fiaik nevét. Május utolsó vasárnapja a Hősök Napja, egyik legszentebb legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeiket elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató feleségeknek, apjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonatársaknak.  1945-öt követően a hősök ünnepét idegen elvek alapján tudatosan háttérbe szorították. Nem sikerült azonban a feledés homályába borítani. A hősök emléke az emberek szívében lelkében tovább élt. Bár a Hősök Napjának megünnepléséről szóló törvényeket a Gondviselés különös kegyéből kifolyólag soha nem törölték, fél évszázadon át semmi sem történt. Míg végül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1992-ben a katonaorvosok emlékművénél, a szobor felállításának ötvenedik évfordulója alkalmából megszervezte első ünnepségét a hősi halált halt katonaorvosok emlékére. Nem véletlen, hogy ezt az ünnepséget május utolsó vasárnapján rendezték. A hatás a rendezőket is meglepte. Országos mozgalom indult. Egy évvel később már a Ludovika előtt is állt a korábban szétbontott, és különböző helyeken tárolt emlékmű: "Hungária anya siratja fiait." Ezt követően évről évre a fővárosban és vidéken újra tartanak kegyeleti megemlékezéseket a Hősök Napján.  Dicső elődeink a történelem folyamán számos alkalommal bizonyították, hogy hazájukért, népükért készek a legdrágábbat – életüket – áldozni. A soproni megyeháza nagytermében emléktábla őrzi az 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt 71 Sopron megyei honvéd nevét. A Szent Mihály templomban a 76. gyalogezred 1866-os itáliai és az 1878. évi boszniai háborúban elesett 64 hősi halottjára emlékeztet emléktábla. A Deák téren a 76. gyalogezred 8625 elesett katonájának tiszteletére emeltek emlékművet; ugyanitt áll a 18. honvéd és népfelkelő gyalogezred 17464 első világháborús hősi halottjának emlékét megörökítő emlékmű.  Az egykori ellenségek immár örökre megbékélve, békésen nyugszanak egymás mellett. A halott katona nem ellenség többé. Ők komolyan hitték, hogy "a kötelesség az életnél is fontosabb." Hazájukért harcoltak, éltek, haltak. A bánfalvi hősi temető a megbékélés jelképe. Felemelő érzés évről évre látni azokat a magyar és német katonafiatalokat, akik odaadó lelkesedéssel ápolják – nemzetiségre való tekintet nélkül – az elesett katonák sírjait. Teszik ezt abban a reményben, hogy az általuk soha nem ismert, soha meg nem ismerhetett, messzi földön elesett hajdani bajtársaik sírját is gondozza valaki, hogy egy szál virággal, egy gyertya meggyújtásával talán ott, a távolban is tiszteletet adnak a hősi halált halt katonáknak. A halott katonának, aki többé már nem ellenség.  Gondoljunk a harcok, a bombázások áldozataira, a holocaust során elhurcoltakra, meggyilkoltakra. Emlékezzünk 1956 hőseire, áldozataira. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a háborús övezetekben, idegen földön békemissziót teljesítve áldozzák életüket. Emlékezzünk meg azokról, akik a békés hétköznapokon, a közrend, a közbiztonság védelmében a bűnözők elleni harcban haltak hősi halált. Napjaink szomorú aktualitása ez.  Hálával gondolunk azokra a névtelenekre is, akik túlélték a vérzivataros esztendőket, majd újból és újból nekiláttak, hogy a romokból felépítsék az országot, hogy élhetőbb világot hagyhassanak az utódokra. A magyar hősök napja szüleink és nagyszüleink küzdelmei, fáradozásai előtti tisztelgés, aminek az ad igazán értelmet, ha lesznek olyan nemzedékek, amelyek méltó módon, békés körülmények között folytatják és teljesítik majd be az elődök örökségét."    ***
T.É. Kapcsolódó cikkek:
|
