|
Sopron vármegye képeslapokon - (Újabb) könyvbemutató a Kurucdombi Fiókkönyvtárban
(Újabb) könyvbemutató a Kurucdombi Fiókkönyvtárban Bognár Béla és Göncz József képeslapgyűjtők,
az Edutech Kiadó gondozásában megjelent “Sopron vármegye képeslapokon 1896-1945”
című kötet szerzői voltak a Kurucdombi Fiókkönyvtár vendégei az Ünnepi
Könyvhét küszöbén.
Bognár Béla - aki Sopronban a legrangosabb és legismertebb gyűjtő, s az országban is az első öt között tartják számon - gyermekkora óta szerelmese a képeslapoknak. Göncz Józsefet néhány éve, felnőtt fejjel “varázsolta el” a képes-levelezőlapokon megelevenedő világ. Kettejük több ezer példányt számláló, a néhai Sopron vármegyével (benne kiemelten Sopronnal) kapcsolatos - e témakörben az egész országban a leggazdagabb, legteljesebb - ismert gyűjtemények együttesében szinte hiánytalanul megtalálható minden darab, mely valaha is készült. Ez a tény, valamint a képeslapok böngészése és gyűjtése iránt az utóbbi időkben megélénkült érdeklődés szülte az ötletet, hogy a sehol másutt nem látható teljességű anyag egy reprezentatív része kinyomtatva kerüljön nyilvánosság elé, és váljon közkinccsé. Az összefogás követendő példája Göncz József :
 Hol voltak uszodák a városban? Mozik, kávéházak, vendéglők, gyógyszertárak? Azt szeretnénk, ha elindulnának az utcákon, és felidéznék emlékeikben, mi minden volt ott annakidején. A következő kötetekben jön az ipar, a kereskedelem, a gyárak kialakulása. A második köteten már dolgozunk, a képanyagot beszereztük hozzá, várhatóan karácsony körül fog megjelenni. Most a levéltári kutatások zajlanak. A befejező kötet arról fog szólni, hogy milyen volt a vendéglátás, szórakozás Sopron vármegyében. A képeslap üzlet. A képeslap küldözgetése az 1800-as évek közepén kezdődik, amikor a vasúttal el lehet utazni messzire, és ha már elmentem valahová, nagyon fontos dolgot kell tennem: tudatnom kell az összes ismerőssel, hogy én itt vagyok, és arra gondolok, hogy te ott vagy. Ha a legkedvesebb barátnővel ezt nem lehet tudatni, nem is volt értelme odautazni. Itt kezdődik a képeslap története, először előre vésett litográfiákon, később fotográfiák átvitelével. Megbecsülés is volt, ha valakinek elküldték. Elment valaki középpolgári családból látogatóba, ott volt a szalonban a kis album, és ha megfeneklett a beszélgetés, akkor elővették az albumot, te hol jártál tavaly, én hová megyek idén: így zajlott a beszélgetés. Ezzel párhuzamosan egyre kisebb települések is szerettek volna hírt adni magukról. Először Nagycenkről, ahol a helyi nevezetességet be lehetett mutatni, a kastélyt, a gyárat, a vasutat. Aztán rájöttek arra is, hogy ez reklám. A boltos kiment az utcára, összefütyült 13 gyereket, mindegyik kapott egy fél cukrot a szájába, és mindjárt sok vevő lett az üzletben, így fényképeztette le: lám, ez jól menő üzlet! Elküldte a kollégájának a másik faluba, az megnézte, kiosztott mindenkinek egy fél pálinkát, és nála felnőttek is lettek, még többen. Ez folytatódott azzal, hogy az asztalos lefényképezkedett a segédeivel, és ráírta, boldog karácsonyt kívánok, és átküldte a szomszéd utcába. Így kívántak egymásnak boldog karácsonyt, boldog névnapot a kereskedők. A másik irányzat, amikor dundifenekű angyalkákat rajzoltak, és ezt küldték egymásnak, ezzel mi kevésbé foglalkozunk. Mi azt gyűjtjük inkább, amikor elképzelték - és a könyvben is van ilyen -, hogy milyen függővasút van Kapuváron 1920-ban. Ezt lerajzolták: balról jön a függővasút át a kapuvári Fő téren, alatta meg szembe a villamos megy. Sopronról 4-5 ilyen képeslap készült, amint a Várkerületen művasút van, alatta-felette repülők és léggömbök szállítják az embereket, lent pedig a szuper villamosok. A fotókat elkezdték akkora méretben készíteni, mint a képeslapokat, a fényképész megrajzolta a bélyeg helyét, és a fotót ugyanilyen méretben el lehetett küldeni képeslapnak. Rengeteg történet van kastélyokról. Fertődön például bemutatja a fácánok növekedését, egészen a vadászatig. Ezt elküldte a herceg mondjuk a gróf barátjának: tudatom, hogy a nálam lévő fácánnevelőben ekkora fácánok nőnek. És akkor az visszaküldött egy tavalyi képet, ahol két centivel nagyobb volt a fácán: nálam ekkorára nőttek. Piszkálták, megtréfálták egymást a grófok, hercegek. Bélával sok tekintetben kiegészítjük egymást. Én lendületes vagyok, ő pedig alapos. Nekem ötleteim vannak, hogy mi kellene még, Béla pedig utánajár és megoldja. Jó vele dolgozni, mert ha ketten lendületbe jövünk, akkor jól egymás keze alá tudunk dolgozni. Ő is értékeli az én előnyeimet, én is értékelem az ő előnyeit. Harmincéves gyűjtőmunka Bognár Béla:
 Amikor elkezdtem gyűjteni 30 évvel ezelőtt, akkor még csak akadtak képeslapok, ma már mindenki félti, őrizgeti őket, nem adja ki a kezéből. Antikváriumban, börzén még előfordulhatnak. Megjelennek árveréseken, és megy a harc értük. El kell mennünk külföldre is, hogy a magyar képeslapokat hazahozzuk, amiket feladtak Magyarországon, és eljutottak különböző helyekre, főleg Ausztriába. Ez a hobbi ki tud kapcsolni bármilyen gondból. Aki fiatal és érez magában kitartást, kezdjen hozzá, mert nemcsak az eleje érdekes a képeslapnak, hanem a hátulja is, hogy ki írta, kinek írták, mit írtak, hogy írták. Vannak olyan képeslapjaim is, amiket híres emberek írtak, vagy híres embereknek írták. Weöres Sándor szüleinek a levelezéséből is kerültek elő képeslapok. A gyűjtő oldalán Bognár Béláné:
K.T.E.
Kapcsolódó cikk: |
