CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. augusztus 18., vasárnap, Ilona napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Szent István ünnepén
Szokolay Sándor: ,,Első királyunk alkotó szelleme nemzetünk életútját századokra kijelölte..."

Szeretett Testvérek,
szívből remélem, hogy mindazok akik együtt vagyunk, akikhez ma itt szólhatok, lelketek mélyén őrzitek Szent István nemzetmegtartó szellemét!
A megemlékezés mottója, ha muzsikus szólhat az ünnepen, mi más lehetne, mint a gyönyörű ének,


Ó, Szent, István dicsértessél,
Menny és Földön tiszteltessél,
De főképpen nálunk ma,
Mint országunk istápja.
Kérünk, mint Apostolunkat,
És az első királyunkat,
Szent István, nézz mennyből le,
Tekints a magyar népedre!
Emlékezünk, de nem csupán visszatekintünk. Első királyunk alkotó szelleme nemzetünk életútját századokra kijelölte, messzi jövőbe néző tekintetét követve “főképpen nálunk ma" a számvetés sem kerülhető el. Méltó utódai vagyunk-e a Szent Királynak?
Eleink nemzedékről nemzedékre plántálták az új generációk szívébe-lelkébe emlékét. Őrizték mindazt amit az írott emlékek rejtettek, és szájról szájra örökítették a kultuszt a legendákat, amelyeket a nagy király hálás népe énekelt, verselt, regélt.

A kultusz gyökerei 1083-ra nyúlnak vissza. Ekkor történt az a kivételes esemény, hogy VII. Gergely pápa egyszerre emelte a szentek közé István királyt és Imre herceget, apát és fiát. Apostoli királyunkat és az intelmeken nevelkedő herceget nemcsak az egyház ismerte el. A köznép is lelkébe fogadta, dicséretét szájára vette legendáit megénekelte.

Pannóniától Székelyföldig, Felvidéktől Csángóföldig ékes énekek sokaságával dicsőítették a szeretett király nevét, hitét, tetteit!

Mitől szerethető egy király?
Legfőképpen azért mert alkalmas posztjára. István rátermett uralkodó volt.
Ízig-vérig király. Építő - nemzetmentő. Rendíthetetlen hittel, szilárd hivatástudattal, európai életformát alkotott keletről érkezett nomád népének. Kemény kézzel formált szilárd államot. Vaskézzel irtotta a pogányságot. Szelídséggel, jámborsággal gyakorolta hitét és támogatta az egyházat.

Szent Ágoston tanítását követve – Cantare Orbis Cantare Moribus, ,,szátokkal és erkölcsötökkel énekeljetek", – Esztergomban templomi előadásokat rendeztetett. Hírneve túljutott az ország határain, Bécsben székesegyház hirdeti nevét, a bambergi dómban szobra áll.

,,Első királyunk volt e hon felett
Utolsó lesz kit népe elfeled."
Csaknem évezredes távlatból az ércnél maradandóbb életmű mögül vajon átsejlik-e még István királyunk lelke, személyisége emberi arca, mi lehetett az a valószínűtlen erő, ami napjainkig felénk sugárzik neve hallatán?

A fejedelmi alkatot génjeiben hordozta, apai örökség lehetett. Géza fejedelem hatalmas érdeme, hogy megteremtette a szilárd alapokat az európai keresztény királysághoz.
Fiának nevelése méghozzá hivő kereszténnyé nevelése ehhez elengedhetetlen volt. Hála a Gondviselésnek a mag termő talajba hullott. István szüntelenül imádkozó, égi látomások felé forduló, meditatív-aszkétikus uralkodóvá lett. Ünnepélyes lelkületű, ritkán mosolygó király volt.

Épült az állam, épült az egyház szilárdultak a vármegyék, ehhez rend és nyugalom kellett.

A zseniális állam és egyházépítő saját példáján tudhatta, azt is, hogy a veleszületett adottságokon kívül nevelés, és tanulás kell ahhoz, hogy valaki jó uralkodóvá váljék.
Ő maga születésekor a Vajk nevet kapta, mivel pogánynak született - Apja Géza nevelte, neveltette kereszténnyé olyan sikerescn, hogy - szent élete multán egyháza is szentté avatta. István tartotta a családi hagyományt. Fia, Imre herceg neveltetését a legjobb papi kezekre bízta. Ő maga pedig a személyes példán kívül írásban is rögzítette nevelési elveit Eredetileg fia okulására szánt intelmeiben mai napig aktuális törvényeket, igazságokat, bölcsességeket fogalmazott meg.

Érdemes volna újra meg újra tanulmányozni manapság is ,,uralkodóknak, alattvalóknak" egyaránt…

Együtt mondhatjuk Petőfível, “Isten csodája, hogy még áll hazánk".
És Isten csodája az is, hogy első királyunk dicsősége évszázadokon át fáklyaként világítva segített a megmaradásban, erőt ad, inspirál, művészeket ihlet.
Templomok, tornyok, kolostorok nőttek ki a földből országszerte, az ország területe gyarapodott. Népe legendákkal dicsőítette a kegyes királyt, aki híres volt önmérsékletéről.

Feljegyezték: legyőzöttekkel kegyesebben, jámborokkal szelídebben nem bánt senki. Nemzete régi jó szokásait nem akarta eltörölni, csak azokat irtotta melyek a kereszténységgel és az európai élettel ellenkeztek.

Koronája nemzetünk szimbólumává, szent ereklyénkké lett!
Tudjuk, a történelem nem volt kegyes Szent István népéhez és országához. Himnuszunkban megénekelt balsors tépte. Bűnhődtük a múltat s jövendőt.

Személyes életem nagy példaképe, mesterem,akit magamban titokban magyar szentként tisztelek. Kodály Zoltán gyönyörű kórusműben énekelte meg a nagy királyt. A szigorú szeretettel nevelő tanár, - kora magyarságának élő lelkiismerete a hitvalló művész, - a Bozóky-énekeskönyv Szent István éneke alapján írta az Ének Szent István királyról című kórusművét:

,,Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja,
Hol vagy István Király?
Téged Magyar kíván,
Gyászos öltözetben
te előtted sírván.
Reád emlékezvén csordulnak könnyei,
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei,
Virágoskert vala híres Pannónia,
E kertet öntözé híven Szűz Mária,
Isten igéje élt, bő volt szép virága,
Meghomályosodott örvendetes napja.
Elődbe borulunk, bús magyar fiaid árva maradékid:
Nézz már István király, bánkódó hazádra,
Fordítsd szemeidet árva országodra
Te Hozzád Mária Szent István királlyal,
Keresztfán érettünk szenvedő fiaddal,
Egész Magyarország
sír és panaszkodik,
Mint Patrónájához
Óhajt, s fohászkodik."

Az Árpádházi példaképek üzenete engem is megérintett. A soproni években írtam operát Szent Margitról.
A Millennium ünnepére pedig Symphonia Ungarorum címmel oratóriumot komponáltam Szent István és Szent Gellért emlékére Nagy Gáspár versére.
A négytételes oratorikus mű szövegét Nagy Gáspár 12-részes ciklusban írta meg a Millennium nyitó-koncert részére. A mű négy lényeges áttekintést ad ezredévünkről.
Az első rész az ÚTON címet viseli, mely az őshazából való vándorlást érzékelteti. A vers legjellemzőbb sora: “mintha szép aranyló hídon kelne át egy nép, mire meghajnallik." Itt idézek fel egy ide-illő csángó népdalt: "Hajnallik, hajnallik, de szépen hajnallik, édes hazám felett az ég nyiladozik".

A második rész a HITBEN címmel jelzi a kereszténység felvételét.
A harmadik: a HABORUSÁGBAN címmel a “dúlások" megpróbáltatásairól énekel. Vers-robbantó soraiból legjellemzőbb: “Verik ám a dobot, őrlik a népemet, nemzet habarcsához kérik a véremet!" A kereszténység győzelmét hirdetik e sorok: “Elő a kereszttel, virtus kell és jellem, akkor tíz, száz ellen győzni fog e jelben."
Szent István énekek is megszólalnak: a “Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király!"

A zárótétel: a MEGMARADÁSBAN; gregorián változatok a “Veni Creator Spiritus"-témára. Nagy Gáspár vers-kicsengése a Szent Korona fényében ragyog:
,Királyi kéz, vérünk vére, korona-fényt gyújt reményre.
Támadjon hit, legyen áldás, visszhangozzék a megváltás.
Királyi vér s vértanuké, minden élő magyaroké,
Akiket a hit felvértez, énekünk zeng Szent Gellérthez,
Akik hűek még e tájhoz,
Imájuk esd Szent Istvánhoz,
Királyi kéz, vérünk vére: bennünk lüktet ezredéve!"



(Elhangzott 2004. augusztus 20-án a süttöri Szent András templomban tartott ünnepi szentmisén.)



2004. augusztus 20., péntek 14:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület