|
Mi1más |
|
Soproni éj
Útikalauz stopposoknak és más
idelátogatóknak
Soproni kékfrankos, Tűztorony, Gyógygödör. Mennyit tudhatsz róluk, ha
még sosem jártál itt? És mennyit tudhatsz Sopronról, ha ezekről már
hallottál is? Ostobaság lenne azt állítani, hogy sokkal többet.
Határszél, jópár kocsma, egy egyetem, meg egy főiskola, párezer diák.
Nem egy Szeged, vagy pláne Pest. Kisváros, lassú kispolgári
(meglehet: nyárspolgári) élet. Azért az alkalmi idelátogatók is tudnak
mit kezdeni magukkal - ehhez segítséget adhat az alábbi szubjektív
útikalauz.
A legnagyobb tömegeket mozgató időpont: szerda este 9-től csütörtök
hajnal 2-3-4-ig tartó időintervallum; ebbe próbálja a fent említett
két isi boldog-boldogtalanja belesűriteni a hetét, boldogságát,
kacagását, nőzését, pasizását, legalábbis ami a dizsimániákusokat és
szimpatizánsokat illeti. A cél a Rockline, vagy a Dancing
Cafe, melyeknek neve megtévesztő; az előbbi legkevésbé sem rock,
az utóbbi is csak nagyon kicsit cafe. Amúgy a két hely egymástól úgy
20 méterre lehet, az egyik rosszabb, mint a másik, szerintem -, de ez
nem jelent semmit: nem vagyok túl bugi a műfajban. Kéthavonta újra meg
újra elsétálok az említett szórakozóhelyek valamelyikébe, hogy nem
lehet olyan szörnyű, ha ennyien járnak ide, azután elég hamar távozok,
újabb két hónapra. Amúgy az alkoholárak elfogadhatóak, sört már
százötvenért lehet inni. Szerda esténként az elvileg rockosabb helyen
ingyé’ lehet bemenni, hihetetlen tömeg van. A nem ingyenes cafesabb
helyen nemkülönben - nem értem az embereket, már csak ezért sem...
A kevésbé költséges lealjasulás reményében fordulhat az ember a
közelben található Y nevű kocsmához. Az enteriőr egy kicsikét
meglepő, a WC-ket jelző táblák áruházi próbafülkére emlékeztető
függönyökön vannak felcsíptetve, ha már vannak próbafülkék,
átöltözöm, gondoltam pár napja, mikor beugrottam egy hosszúlépésre,
azután meglepődtem: mert belépve nem piszoárt, kis mosdót, repedt
tükröt találtam, hanem egy ajtót, ami tényleg a mellékhelyiségre
nyílott. A kocsma különlegessége, és diszkrét bája, hogy
tapasztalataim szerint itt található a város legpenészszagúbb
mellékhelyisége. Aki az ilyet szereti, annak a hely egyenesen
paradicsomi.
Sopronban az a jó, mert van olyan része a városnak (Ógabona
tér), ahol, megfelelő elhelyezkedés, és kellően széles látókúp esetén
öt „Tabak” feliratú bolt is látható, akad köztük éjjel-nappali is.
Sopronban az a rossz, hogy volt egy nagy múltú kocsmája, a
Schmauser, ami régen nem tudom milyen lehetett, ma viszont egy
közepesen ízléshiányos étterem. Elegánsnak tűnni akaró, amúgy teljesen
hétköznaplós bútorokkal, művirággal, piacos falilámpákkal. (Régen
„Kossuth Vendéglő” volt a neve, és hasonlóan nézett ki, legfeljebb nem
akart elegánsnak látszani... A titka pedig abban rejlett, hogy MINDIG
volt friss rántott velő, pacal, és kiváló minőségű soproni csapolt
sör. Ezenfelül az egyetemisták, egyéb kóbor diákok rendelhettek dupla
/tripla stb./ adag sült krumplit, 6.- Ft-ért, vagy dupla adag nokedli,
sok szafttal, 5,80 Ft-ért /+kenyér/. Ja, a rántott máj 15 Ft körül
volt, a rántott velőrózsa 18 Ft, egy adag babgulyás /szintén kiváló,
és szintén állandóan kapható/ pedig 9 Ft. A korsó sör 5,20 Ft volt,
egy féldeci rövid pedig 5,60 Ft. Soroljam tovább, mi volt a jó az
egykori ‘schmau’-ban?... A szerk.)
Mindazonáltal ha e sorok írója betér a helyiségbe, kékfrankost rendel.
Belekortyol, és elégedett mosoly terül szét orcáján. Nagyon-nagyon
kell vigyázni, hol rendel az ember gyereke kékfrankost; talán
Sopronban merik a világ legrosszabb kékfrankosait. Érthetetlen.
A pincér viszont végtelenül udvarias, annak ellenére, hogy nem igazán
illek ide. Például nem németül rendelek.
Kékfrankos off, irány a Gyógygödör. Sopronban az a jó, hogy egy
esetleges osztálykirándulás esetén a Fő térre érve egy renitens
hajlamú ifjú simán ki tudja játszani osztályfőnöke figyelmét, és egy
iramodással a Gyógygödörben teremhet, ahelyett hogy a Tűztoronyt
nézegetné. Annyira azért nem jó a ‘Gödör’, bár a szájhagyomány szerint
elég hamar lehet az őrületbe kergetni a pincéreket - ami mégis csak
több, mint a semmi. A pincérgyilkosnak nincs más dolga, csak beülni,
és egy közepesen hangos hümm-öt mondani, a többit elvégzi a pince
akusztikája. Én már nem találtam nyitva, hümm, séta a Niagara
felé, ami teljesen elviselhető hely; sör 150, bor 40, a pincérlány
kedves, gyufájuk elfogyott, kölcsönadja az öngyújtóját. A környezet
megnyugtató: tetőtől talpig, faltól falig faburkolat, masszív
faasztalok, bokszok. Kis szerencsével az erre tévedt látogató
összefuthat egy lepattant asztalosifjonccal is, aki az összes pénzét
szűretlen búzasörre, meg wurlitzerre veri el. Ilyenkor kizárólag
Mettalica, Tankcsapda meg Edda van, de az legalább sok.
Sopronban az a rossz, hogy folyamatosan fúj a szél. Télen, meg
ősszel még hagyján, akkor csak hideg, de nyáron belehord mindent az
ember szemébe. És - mintha ez nem lenne elég -, örökösen
kiszámíthatatlan, változékony időjárást biztosít. Az év elején
egyáltalán nem volt ajánlatos hazulról nagykabát, sál, sapka,
rövidnadrág, napszemüveg, napolaj nélkül kimozdulni, napjában hatszor
havazott, meg sütött a nap - néhányszor szinkronban.
Az egyetlen dolog, amely a szélfúvás káros körülményeit enyhíteni
tudja, az az, hogy létezik egy Kishordó nevű hely, ahol az
ország legjobb forralt borát mérik, még most is, potom 160 pénzért.
Mindenképpen figyelemreméltó még az ugyanitt beszerezhető babgulyás,
melyet 200 ficcs alatt megúszhatunk, jobb híján két kisfröccs
társaságában. Rendesen egyetemisták látogatják a ‘Hordót’, akikkel
általában nem éri meg kötözködni, de ha az ember jószándékkal
közeledik feléjük, nagyon kedvesek tudnak lenni. Figyelem! Etetésük,
itatásuk megengedett.
A Niagarához hasonló jellegű a Deák söröző, ahol régebben az
első korsó sör mellé volt egy maréknyi földimogyoró - amelynek héját
kiválóan lehetett szertehajigálni -, ez volt a szokás, most már nincs
mogyoró, úgy tudom.
Sopronban a legjobb mégis a Deep nevű mulató, ahova érdemes
józanul érkezni, ugyanis a küszöb egy meglehetősen mély és meredek
lépcsőben folytatódik. Ettől az egytől eltekintve a hely nagyon
rulez. A berendezési tárgyak a legkülönbözőbb helyekről gyűltek össze,
de ez láthatóan senkit sem zavar. Van itt kagylófotel a ‘70-es
évekből, meg - alighanem hasonló évjáratú - foszladozó Skoda-ülés. A
folyadékok ára korrekt, a füst vágnivaló, a zene elképesztően jó, a
cigi egyfolytában elfogy. Ha nem jártál a Deepben, még nem tudsz
semmit.
A város összes többi kocsmája ugyanarra a sémára készült: „gyere
osztrák, egyél-igyál, fizess! Jó sokat.” Semmi meglepő.
Sopron jó is, meg rossz is: nem tudom, döntse el valaki más. Talán
mégis inkább jó.
Csak ne fújna a szél.
zsozsóka
| | |
