|
Mi1más |
|
Útikalauz
stopposoknak
Egyik legnagyobb civilizációs vívmányunk a stoppolás: az az
elképesztő módja az utazásnak, amikor némely autóvezetők, minden
ellenszolgáltatás nélkül hajlandóak elszállítani számukra teljesen
idegeneket. Némileg a szerencsejátékokra emlékeztet: minden
pillanatban megvan az esélyed arra, hogy valaki egy légkondícionált
600 S Mercivel vegyen fel, cigarettával, sörrel, egyebekkel kínáljon,
és pontosan oda menjen, ahova te is akarsz. És gyorsan. Nem nagyon
valószínű persze, de lehetséges.
A stoppolás a legkevésbé demokratikus utazásforma, a teljes népesség
csak nagyon keskeny rétege veheti igénybe - legalábbis eséllyel;
igazából szinte kizárólag a 16-30 év közötti, világos bőrszínű,
jólszituált, szemlátomást nemdohányzó egyedeket hajlamosak felvenni
unatkozó, avagy szamaritánius hajlamú autóvezetők. A fenti
kritériumoknak meg nem felelő egyedeknek is van némi esélyük; persze
nem sok.
A sofőröket két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoport - ez a
nagyobb -, nem vesz fel út szélén lengetőket. Ebbe a szegmensbe
tartoznak a
kisportolt testű igen lazák, tetszőleges kocsiban, de
feltétlenül agyonszoláriumozott, ürestekintű partnernőjük társaságában
(az ötletesebbje még viccekre is hajlamos: megáll, bevár, míg majdnem
utoléred, azután padlógázzal el..., hehe, nagyon eredeti);
a kalaposok; általában
a bajszosak, és szinte biztosan;
a Wartburgot vezetők.
Vannak aztán egyszerűen csak bizalmatlanok, félősek,
sietősek..., érthetőek. A kisebb csoportot főként unatkozó
üzletemberek, biztosítási ügynökök, ritkább esetben kamionsofőrök,
megöregedett stopposok alkotják. Velük rendszerint érdemes
beszélgetni, elvégre egyrészt ezért vettek fel, másrészt olykor
meglepő dolgokat tudnak az ózonlyukról, ufókról, szocialistákról
(ide lehet, hogy egy szimpla politikus is elég lenne a szerk.-nek.
B.Zs.), erről-arról. Akadnak persze csupán jóindulatúak, akiknek
megesik a szíve, és utálnak társalogni, de ez ritka; három-négy téma
feldobása, majd gyors halála után úgyis kiderül, ilyenkor praktikus
alvásba menekülni.
A legjobb, ám illegális stopp az autópályákon akad, forgalmas is, meg
gyors is, a leállósávban pedig csak akarni kell megállni (egyéni
csúcs: Sopron-Szolnok, 3 óra, mélypont Miskolc: 3 óra egyhelyben).
Hímnemű egyedeknek taktikus egyedül, avagy nővel elindulni, két fiút
már nagyon ritkán vesznek fel, két lányt annál inkább.
A stoppos felszerelése legyen könnyű, öltözete réteges, megjelenése
bizalomgerjesztő. A stoppos kedvelje az enyhén borult nyári napokat,
forgalmas utakat. Lehetőség szerint mindig hordjon magánál
autóstérképet, hogy esetleges alternatív útvonalai előnyeit-hátrányait
mérlegelni tudja. A stoppos mindig tudja, hol van a
törölközője... A törölköző az egyik legpraktikusabb eszköz,
amit stoppos magánál tudhat. Rövid pihenőnél plédként szolgál, hideg
nyári éjszakákon meleghez juttat, forró nyári nappalokon benedvesítve
hűsít, kézitusában összecsavarva hasznosítható, sőt; fejre borítva
megvédelmezhet a Traal bolygó bogárpattintó fenevadjának pillantásától
is (a Traal bolygó bogárpattintó fenevadja tudvalevőleg olyan
ostoba, hogy azt hiszi, hogyha te nem látod őt, akkor ő sem lát téged.
B.Zs.), és végül, ha ezek után még elég tiszta, törölközni is
lehet vele (bővebben ld.: Douglas Adams: "Galaxis útikalauz
stopposoknak" c. alapvetését. B.Zs.).
Stoppolni nagyon kellemes dolog. Felettébb olcsó, kis hardware-igényű,
rengeteg embert lehet megismerni közben. Mégis; a stoppos - úgyis,
mint a Kádár-kori, és posztkádári evolúció sajátos terméke - kihalóban
van. Egy feltartott hüvelykujjal nem lehet biztosra menni: biztosan
érkezni, biztosan utazni. Biztosan - és biztonságosan: a stoppos nem
bízik az autóvezetőben, autóvezető nem bízik a stopposban, senki nem
bízik immár senkiben. Ilyen a világ, állítólag. Mindenki egyedül,
mindenki mindenki ellen, stoppos sofőrnek farkasa. Senki sem jár jól,
de EZ legalább biztos.
- zs88 -
További információk stopp-ügyben:
http://www.sch.bme.hu/korok/vjk/stoppjav.htm
| | |
