|
Modern magyar festészet 1919-1964
Ezt látni
kell!!
Mindenkitől elnézést kérek az elragadtatott címért és alcímért, és
mindenkit rögtön-ugyanitt haladéktalanul arra biztatok - azon
mindenkit, aki kedveli a képzőművészetet, szereti a képzőművészetet,
odavan a festményekért, sőt rajong a festményekért -, keresse meg
Budapesten a Szent István körút 5-öt, ami Margit-híd pesti "tövénél"
van majdnem, a villamos Jászai Mari téri megállójánál, ha Buda felé
vagyunk arccal, akkor bal oldalon, szóval keresse meg és fel a
Kieselbach Galériát, és ott: a magyarokat!!
Merthogy: ott "gyűltek össze" azon alkotók, akiknek nevét nagyon
sokan ismerjük - akiknek ezen képeit viszont leginkább csak
reprodukciókon láthattuk eddig, magántulajdonban lévén sokuk... - és...
és lehetőleg siessen is az illető műértő, műkedvelő, művészet-rajongó,
mert festőművészeink e csodás találkozója csak szeptember
18-26-ig tart, mindennap 10-18 óráig, és... és
ámuldozzon, gyönyörködjön, csodálja a Kárpát-medencei szellemet,
mert... mást nem tehet, ha oda belép.
Kieselbach Tamás egy reprezentatív darabot, egy kódexet, egy
hihetetlen alaposságú és mélységű albumot is összeállított
munkatársaival - Modern magyar festészet 1919-1964 -, s e
könyvben is találkozhatunk, természetesen, a most kiállított
képekkel... de... de "igaziban", élőben... Ott állni Vajda Lajos, Szabó
Vladimir, Aba-Novák Vilmos, Bortnyik Sándor (Damjanich utca, 1918 - a
Szombathelyi Képtárból) , Derkovits Gyula (A gazdag koporsókereskedő,
1938 - a Janus Pannonius Múzeumból, Pécsről), Kondor Béla, Szőnyi
István, Rudnay Gyula, Ország Lili és a többi géniusz képei előtt...
között...
Persze, persze, mit okoskodok, hogy hol a Kieselbach Galéria
Budapesten, hova kell sietni szeptember 18. és 26. között, amikor meg
lehet találni a neten is! Meg lehet, meg lehet, csak... csak... Ott és
most oda lehet állni a sokáig külföldön volt s csak reprodukcióról
ismert hihetetlen atmoszférájú, egyetemes mondanivalójú, az embert az
elmúlt kétezerév legelejére, a szegletkőhöz visszarántó Vajda Lajos-mű,
a Felmutató ikonos önarckép elé... és... és át lehet érezni
mindent, ami az univerzumban él és mozog, nem él és mozdulatlan,
viszont egyetemesen létezik...
A kiállításmegnyitóra megérkezett Losonczi Tamás művész úr, aki
nemrégen volt 100 éves - s hogy a képek láthatásának rangját, a
megtekintésre bocsátás kivételes mivoltát még inkább érzékeltessem
Önökkel, elmondom még, hogy a megnyitó beszédet nem kisebb személyiség
tartotta, mint a Mephisto, a Napfény íze és a többi nagyszerű film
Oscar-díjas rendezője: Szabó István.
Mégegyszer elnézésüket kérem az elragadtatott fogalmazásért, igen,
nem tagadom, nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy lehetővé vált a
zivataros XX. században alkotott volt művészek kézmozdulatait, lelki
lenyomatait így egybegyűjtve, ilyen közel hozva meglátnom, egyet-kettőt
újra meglátnom, hiszen némelyikükkel "találkoztam már" így a
valóságban... Olyan érzésem van, mint amikor valamelyik Nobel-díjasunk
neve elhangzik... nagy zeneszerzőnk műve felcsendül, vagy mint amikor
magyar filmművész kap Oscar-díjat... Érzem, hogy a föld, amelyen élek,
nevelte föl ezen elődeinket, ezen finomlelkű, csodálatos szemű, művészi
kezű ősöket... és rendkívül felemelő, hogy én is azon a nyelven
gondolkodhatok, amin ők tették, akiknek gondolatai így kép formába
öltöztetetten maradtak meg nekünk.
No és, persze, az album formájában is, melyről így beszélt Szabó
István filmrendező: "A kultúra iránt érzett felelősségérzet,
nyitottság, tudás és szeretet árad ebből a könyvből".
Abban a reményben zárom e cikket, hogy talán sikerül eljutniuk a
kiállításra ez elkövetkezendő pár napban, Kedves Olvasóim!
Sebők Lili
2004. szeptember 17., péntek 14:34
|
