A játék meglehetősen egyszerű, rövid regisztráció után egyből nyakunkba zuhan kétszáz hektárnyi föld, 100 000 arany, sereg ember, néhány épület. Hetvenkétórányi védelem után pedig hozzávetőlegesen ötezer ellenséges ország; ők erre vártak. Hogy rádvessék magukat, kifosszák tornyaidat, felgyújtsák tanyáidat, meggyalázzák férfiaidat és lemészárolják nőeidet. Kedves játék. Mondom, lehet szeretni.
 
 Persze, nem mind az ötezer akarja ezt tenni, nagy részük még csak arról sem tud, hogy valahol a Hódító kiberterében létrejött egy újabb ország. Ez az egyik esélye az éppen öntudatára ébredt törpeállamnak; nem sok. Úgyhogy a rendszer urának (Benő Attila) ki kellett találnia valamit, így született a már említett 72 napos/órás inkubációs időtartam, amit mindenki kedve szerint úgy használ ahogyan csak akar, növeszthet hadsereget, vagy varázslókat, tolvajokat, támadni viszont, azt nem tud. Viszont megvan az a helyzeti előnye, hogy mások sem rabolhatják le. 
   Léteznek szerződések, egy rakás, támadási meg védelmi, továbbá elhárítási szövetség, valamint kutatási. Így lehet erős társaságokat létrehozni, az internacionalitás jegyében, olyanokat, mint a TIZENKETTEK, vagy az EGÉSZ (Első Gazdasági ÉrdekSZövetség), esetleg a TENZOR. Utána halál meg vízözön az ellenségekre, ihajj csuhajj.

 Azért nem ennyire felhőtelen ez dolog,a játék csak lassan heveri  ki gyermekbetegségeit, tanulságos látogatni az első napok fórumjait. Azóta a technikai porblémák azóta jobbára megoldódtak, úgyhogy csak a szövetségek anyáznak egymásra hangosan, meg ilyenek. Mulatságos. Továbbra is meglehetősen komoly utánajárást igényel kideríteni, hogy hol laknak és mit esznek, egyáltalán esznek és laknak-e a varázslók, a tolvajok,  meg hogy miért vannak olyan országok akik megtámadnak, de nem léteznek, legalábbis olybá tűnik, amikor megtorolni szottyanna kedv. Továbbá gond van azzal, hogy mik is azok a kórházak, mer' elvileg a katonák halálozását csökkentik, de azok a harcokban nem hullanak, ez egyébként őnmagéban is érdekes. Nincsen a lakosság szaporodási kedvét növelő intézmény, sőt, kocsma se'. Kocsmák nélkül a nemzet félkarú óriás, ugye. A baj igazándiból nem ezzel van, sőt, tulajdonképpen nincs is egyáltalán, csak annyi, hogy az országunkat napjában legalább háromszor tisztába kell tenni, lerázni az előnytelen rokonszenvezőket, megtorolni az erőtlen támadásokat, odaperkelni az erőseknek.
Mint a valoságban...

zs88