Helyreállították a Petőfi-szobrot
Újból régi helyén áll a Petőfi-szobor, – úgy tartják: pontosan bemért helyen – a soproni Petőfi téren. Még augusztusban
egy autós ütközött a szoborba és döntötte azt le. A bronzszobor helyreállítása
során fedezték fel, hogy az ütközést követően annak talapzata is megsérült.
A javítás százötvenezer forintba került, a talapzaté hatvanezerbe, a költségeket
a biztosító fedezi.
Néhány szemelvény a soproni Petőfi-emlékekről
Pontosan bemért helyen áll a szobor
,,Nem kellett túl messzire menni, hiszen, csak aki idegen ebben a városban
hiszi azt, hogy Sopronban nagy távolságok vannak.
1973-ig a jelenlegi márványtáblával való kicseréléséig, egy jó kis korrodált
vastábla jelölte a helyet, ahol a közlegény silbakolt. (...) Pontosan bemérten,
azon a helyen, ahol most a Petőfi szobor áll, volt az a fahíd, amelyen
a fiatal 16 és fél éves kamasz döngő léptekkel járt a volt Pejachevich-köz
és az akkor még álló régi kaszinó között.
Megnéztük azt a helyet is, ahol a diáktanya állt, a Hosszú-soron. Százötven
méteres körzeten belül alkot egy kis háromszöget a három hely: a diáktanya,
a silbakolás helye és az, ahonnan a könyveket a költő kölcsönözte.
A mai Rákóczi utcában csak fel kell emelni a tekintetet és elolvasgatni
a táblát és elcsodálkozni azon, hogy kikkel is találkozott a kamasz Petőfi:
Nagy Istvánnal, aki később a kétkötetes Oklevéltárat írta, vagy Fabricius
Endrével, aki eskü alatt vallotta, hogy Petőfi itt volt ezen a diáktanyán.
A Halász utcában (...) a korabeli Magyarország véleménye szerint is
a legszebb Petőfi emléktábla van a volt kaszárnya helyén.
Az irodalmi
túra folytatódik
Sopron legnevezetesebb közlegényéről.
Petőfi Sándor bizonyítvány hiányában kérvényezte felvételét a soproni
líceumba. Ekkor – hirtelen elhatározással – 1839. szeptember 6-án belépett
a báró goldnerfalvi Gollner Alajos tulajdonában lévő gyalogezredbe, és
hat évi szerződést írt alá. A költ? a zöldhajtókás, sárga pitykés,
frakkszabású egyenruhában rövid ideig díszelgett. Betegsége miatt 1841.
februárban felmentették a szolgálat alól, és obsittal elbocsátották, majd
1841. március elején elhagyta Sopront. A Petőfi téri szobrán kívül a költőre
emléktáblák is emlékeztetnek, a Halász utcai iskola falán, ahol kaszárnya
volt, és a Rákóczi u.11. számú házon lévő tábla, mely arra utal, hogy a
katonáskodás szünetében csak találkozott a líceumba járó barátaival.
"Nézek, nézek kifelé az ablakon,
ott merengnek szemeim a silbakon"
kezdetű versében, melyet Nagyváradon írt 1847-ben, öngúnnyal és kis
fájdalommal emlékszik vissza, hogy elhagyta a vitézi életet:
"Poéta lett belőlem, csak poéta,
Ott talán már káplár volnék azóta."
Molnár
László: Sopron hadtörténeti tradíciói
Kapcsolódó cikkek:
Az
irodalmi túra folytatódik
Molnár
László: Sopron hadtörténeti tradíciói
Pet?fi Emlékhelyek
19. Nemzetközi Találkozója
2004. szeptember 30., csütörtök 08:56
|