|
Mi1más |
|
Tényleg hiányzik a bal lábam. Az válasz egyszerű: felszeleteltem és eladtam kutyaeledelnek. Amit pedig ellenértékként kaptam, az most ott feszül a hízásnak indult ujjad körül.
Szervusz, drágám...
Tudod, nekem most nagyon rossz. Vagy túl sokat vagy túl keveset vettem
be a nyugtatókból, mindenesetre nem értem el a kívánt
hatást. Igazán megalázóan bánsz velem. Jó, hogy szóvá tetted. Tényleg
hiányzik a bal lábam. Az válasz egyszerű: felszeleteltem és
eladtam kutyaeledelnek. Amit pedig ellenértékként kaptam, az most ott
feszül a hízásnak indult ujjad körül. Nem volt valami
szerencsés napom. Mostanáig nem történt velem semmi jó, hát nem bíztam
a gyors javulásban. Először a gyomromat mosták ki
tiltakozásaim ellenére, majd kihalásztak egy teherautó kereke alól. A
francba is! Miért hagyod, hogy lassan enyésszek el? Tudod,
rendkívüli érzés a kivert kutyáktól bocsánatot kérni, amiért helyettük
telepszem a lugasba. Először arra gondoltam, megbosszulom
irántam érzett szereteted. Beiratkoztam mesterlövészetre, minden
vagyonomat kínzóeszközök beszerzésére, a nyaktiló és a
villamosszék felállítására fordítottam. Otthonom mostanra múzeummá
lett, az el nem követett tettek emlékműveinek gyűjtőhelyévé.
Megbékéltem. Ráeszméltem a bennem hörgő érzés nemességére, egyszerű,
közérthető mivoltára. Nem elpazarolt hát az idő,
melyet a felfegyverkezésre fordítottam. Mennyire örülök a
találkozásnak! Segíts. Kérlek, segíts hozzá az érzéshez, amely nélkül
életképtelen vagyok. Gyűlöltesd még magad!
Achilles Dent
1999. november 02., kedd 00:00
|
|
|
