Tisztelt Ünneplők! Kedves Barátaim!
Mikor a kezdeményezők a Himnusz megírásának időpontját összekötötték
a magyar kultúra ünnepével: a jó szándék vezette őket.
Nem hiszem, hogy tudatos lenne az, hogy ennek az értékeiben gazdag
és sugárzó területnek a megünneplése, – az ünnepelhetőség körülményei –
példázza azt a sok ellentmondást ami ezt a területet jellemzi; vagy kifejezze
azt a küzdelmet, melyben a magyar kultúra terjesztőinek és művelőinek a
mindennapokban részük kell hogy legyen.
Ezt az ünnepet nem lehet a történelmi események évfordulóihoz mérni.
Nincs piros betűvel a naptárban, mégis fontos dátum. Ezen a napon
különböző rendezvények és ünnepségek emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra,
gyökereinkre, múltunkra.
Talán ezen a napon sikerül felhívni figyelmünket azokra az értékekre,
amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni. Azokra a tárgyi és szellemi
értékekre, amiket a magyar ember sajátjának érezhet.
És még valamire – illetve. valakikre – a kultúra munkásaira. Azokra
irányítani kicsit a figyelmet akik a magyar kultúra ügyét szolgálják, dolgozzanak
a közművelődés, a közgyűjtemények, a művészeti szféra a közigazgatás vagy
éppen a politika területén.
Napjainkban a politika szerepe változik. A kultúrpolitika átalakul
kulturális politikává, mely kapcsolatokat teremt, koordinál és véd. Nem
óhajtja megmérni egy produktum súlyát, nem akarja kijelenteni értékét,
vagy megmondani mi az egyedül helyes a követendő, mi a csúnya és mi a szép.
Új szerepvállalást kell megfogalmaznunk. Biztonságról kell
gondoskodnunk, lehetőségeket kell teremtenünk a kultúra területén tevékenykedőknek,
esélyt kell adnunk a munkához, az alkotások létrejöttéhez.
Ezt szolgálták városunkban az utóbbi évek kulturális beruházásai,
vagy nem megyeszékhelyként a színház fenntartása, vagy
erőfeszítéseink egy méltó könyvtárépület létrehozására.
Biztonságot akarunk adni, mikor éves költségvetésünkben elkülönítetten
biztosítjuk egy irodalmi-művészeti és egy helytörténeti lap és országos
művészeti rendezvények támogatását, amikor szorgalmazzuk több évre szóló
kulturális szolgáltatási szerződések megkötését. A lehetőségteremtést
szolgálják általános kulturális támogatási és célirányos pályázati
alapjaink. Több kiadvány, művészeti ág helyi fennmaradását-működését
tudtuk ezek segítségével biztosítani.
Legfrissebb törekvésünk olyan támogatási rendszer kialakítása – vezető
művészeti együtteseink esetében – mely biztossá, tervezhetővé teszi városi
támogatásukat. Ugyanezt a biztonságot szeretnénk elérni Sopron történetének
megjelentetése kapcsán is, hogy a befektetett munka ne legyen hiábavaló,
hogy az egymást követő városvezető koalíciók ne a jó szándékú elismerés
következményeként, hanem kötelezettségként tegyék dolgukat a nagy mű létrehozása
érdekében.
És még egy fontos kötelezettség a politika számára! Megbecsülni azokat,
akik ebben a városban a kultúra munkásai. Én jól éreztem magam december
14-én. Az elmúlt év a nagypolitikában Európára irányította a figyelmet.
Kulturális területen is a túlzott várakozás, a valós remények, az aggódás
és a félelmek kísérték a csatlakozási folyamatot. Az Unió a kultúrpolitikát
a nemzeti, nemzetállami szint keretein belül hagyja, de a kulturáltság
általános értelemben a versenyképesség egyik legfontosabb eleme.
A lokális társadalom kulturmunkásainak tevékenysége, a kultúra , az
értékek közvetítése a társadalomban, a családban, az iskolában
meghatározza jövőbeni helyünket Európában. A globalizálódó világban a kulturális
nyitottság is kialakul – mindenki megismerheti hogy melyik nemzet mit tett
hozzá a világ egyetemes kultúrájának kialakításához. Mi is letettük kulturális
névjegyünket Európában.
Gondoljunk csak az Európa Kulturális Fővárosa kínálta lehetőségekre.
Itt a magyar kultúra mutatkozhat be, ekkor a magyar kulturális közállapotokról
szerez benyomast az idelátogató. Sopron pályázik a lehetőség elnyerésére,
mi feladatunknak tekintjük, hogy a magyar kultúra követei lehessünk.
Ha a hétköznapokban a magyar kultúrát az európaitól féltjük – vagy azt
az amerikaitól – akkor nem az adott kultúra személyes teljesítményeire
gondolunk, hanem a „futószalag" kultúrára. A baj az, hogy jelenlegi társadalmunk
kultúrában is fogékonyabb a kommersz termékekre, mint a minőségi árukra.
Adott a feladatunk ezen a területen is. Fejlődnünk kell abban, hogy
közösségeinket megtanítsuk .igényesen, válogatni Európa, illetve
a világ kulturális kínálatában.
Kedves Barátaink!
A kultúra nemzedékről-nemzedékre hagyományozódik
és akkor marad fenn, ha minden nemzedék talál benne válaszokat kérdéseire.
Minden nemzedék újrafogalmazza a hagyományt a maga igényei szerint.
Mi mindössze azt tehetjük, hogy folyamatosan igyekszünk fenntartani a kulturális
örökség alkotó módon való használatának igényét és képességét.
Ehhez a jelent gyarapító és jövőt építő munkához kérem elkötelezett
kitartásukat, hogy legyenek kulturális ünnepeink és himnuszunk hangjai
jelezzék a minőség diadalát. |