Az utolsó táborban töltött éjszaka volt a vízválasztó a soproni expedíció tagjai számára, ugyanis az időjárás olyan kiszámíthatatlannak tűnt (esett a firneső - megfagyott 1-4 mm nagyságú megfagyott hóról van szó -, viharfelhők gyülekeztek), hogy nem volt biztos a csúcsmenet elindítása. Későbbi információk szerint a hegy keleti oldalán aznap éjjel több expedíció is lemondta a csúcsmenetet.

"Mi a nem túl kedvező időjárás, villámlás, mennydörgés ellenére úgy döntöttünk, hogy nekivágunk az útnak, bár látszott, hogy visszafordulási esély a csúcsmenetről nincsen" - nyilatkozta Czanik Csaba Árpád, az expedíció vezetője. Végül hajnali fél kettőkor elindult a csapat a hegyivezetővel és a segédvezetővel. A kráterperemet elérve erős kénszag érződött, amely a Kilimandzsáró egykori vulkáni aktivitására utal. A hegymászójk szerencsésen felértek a csúcsra, amely tulajdonképpen a Kilimandzsáró Kibo kúpjának legmagasabb pontja.

A csúcsra érve a soproniak elővették a magyar nemzeti lobogót, és kikötötték a két, magukkal vitt imazászlót. Ezek buddhista zászlók, mindegyik egy-egy jókívánságot, imát tartalmaz, s rendszereint szent helyekre kötik ki, hogy az imák a szél szárnyán eljussanak a világ minden pontjába. A hegyek a buddhista vallás szerint szent helynek számítanak, és a világ számos hegycsúcsán találhatunk buddhista imazászlókat.

Az Uhuru Peak tábla két oldalán látható kifeszített zászlókat a magyarok kötötték ki. Az expedíció tagjai megvárva a napfelkeltét, fél órát maradtak az Uhuru Peaken.
A Nemzeti Park irodája az expedíció tagjainak névre szóló igazoló levelet állított ki: Czanik Csaba Árpádnak, Sipos Anikónak, Dr. Sipos Gábornak, Tóth Andrásnak és Szabó Lászlónak.
Sz.K.

Sipos Anikó és dr. Sipos Gábor

Czanik Csaba és a hegyivezető

Uhuru Peak 2005

Magyarok a Kilimandzsáró csúcsán
Túlvannak az akklimatizációs túrán...
Út a a Kilimandzsáróra, a „Ragyogás hegyére”
Út a Kilimadzsáróra, a „Ragyogás hegyére”