CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşlius 16., kedd, Valter napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Béke napja: a II. világháború befejezésének évfordulója

A II.világháború befejezésének évfordulójára emlékeztek Sopronban május 9-én, a Béke napján.
A megemlékezés a soproni evangélikus templomban – Bindes Ferenc római katolikus, Vladár Gábor református és Gabnai Sándor evangélikus lelkészek – ökumenikus istentiszteletével kezdődött, amelyen a béke és a békesség fogalmának bibliai megvilágítású értelmézéséről szólva, az istentiszteletet tartó Gabnai Sándor hangsúlyozta: a békességet csak az igaz hit hozhatja meg. Tölli Balázs, líceumigazgató szólt azokhoz is, akik szemtanúi és elszenvedői voltak a nehéz időknek, akiknek emlékezete őrzi a szenvedéseket. A Béke napjára való emlékezést méltó a templomban kezdeni, azon a helyen, amely a szeretet és a békesség helye is egyben.
A megemlékezés a Deák téri II. világháborús emlékműnél folytatódott, ahol dr. Ravasz István alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Könyvtár igazgatóhelyettese szólt az egybegyűltekhez.
,,A nagy összeomlás" utáni pillanatokat a vékabéli liszt bibliai hasonlatával szemléletette a szónok.
,,Egy keserű nemzet elvesztette magvetését, amely könnye és vére volt egy hosszú évezreden át. Összes öröksége egy marék liszt maradt. (...) Egyetlen kérdés, felelősség hárult reá: magának a puszta létnek kérdőjele. S fél évszázad megadta rá a feleletet a vékabéli liszt nem fogyott el.
A magyar nemzet életének fonala nem szakadt hamvába.
Semmivel nem lesznek nagyobbak azok, akiknek nevét, talán méltatlanul magasztalják, és semmivel sem lesznek nagyobbak azok, akiknek nevét elhallgatták." - mondta a szónok.

A kovász parancsát is bibliai idézettel tette szemléletessé Ravasz István, aki szerint a nemzetnek nem szabad megelégednie azzal, hogy az élete megmaradt, hanem az élet minőségét kell keresnie: az erkölcsi méltóságot, a műveltéget, a lelki nemességet és az erkölcsi tisztaságot. ,,Aranya nincs: szava és jelleme legyen nemes féme"- fogalmazott Ravasz István. ,,Vasa nincs: az igazság legyen ereje. Nem lehet már hatalom: becsülete legyen hatalma, mellyel tudjon élni, s ha kell meghalni. Ez legyen kovásza a három mérce lisztben."
,,A nemzet kenyerét mindig a magasabb rendű élet kovásza formálta. Ilyen kovász volt a kereszténység, amely átjárta a magyar művelődést, a reformáció, amely millió gondolatcsírával kelesztette az élet tésztáját, a Legnagyobb Magyar, Széchenyi István vezérelte reform, mely tervet és feladatot adott, és ilyen kovász a hősök eszméje, a sok bizonyságtétel..." - tette hozzá a szónok, aki a jövőbe vetett reményének adott hangot: ,,Előttünk áll a mának nagy feladata: a lelki megújulás. A mi jövőnk csak a tiszta ész, a tiszta szív, a tiszta ajak, és a tiszta kéz lehet. Hogy a magyarság egy lelki test, egy művelődési egység, egy élő közösség, azt a 20. századi világháború helyezte ismét előtérbe. Azóta éljük meg, hogy a magyar nemzet három létformában él. Egyik az anyaországi csonka törzs, gyökeréig visszavágva, új hajtásokkal keresve az életet adó napot. A másik a kisebbségi magyarság, erős nemzeti érzésű államok keretei között, a harmadik a vilgálban szétszórt magyarság (...) mindháromnak megvan a maga élete..."

A beszédben a szónok azt is hangsúlyozta, hogy lelkünkben sosem halványul el a hősök emléke, mint ahogyan örökre megőrizzük a háború vétlen áldozatainak, a bombázások nyomán életüket vesztett polgári lakosoknak, koncentrációs táborokba hurcolt zsidóknak, vöröskeresztes ápolónővéreknek, tábori lelkészeknek, vagy haditudósítóknak emlékét.
Az emlékműnél a Rákóczi Alapítvány képviselőit követően Sopron város nevében Stöckert Tamás irodavezető, majd Firtl Mátyás országgyűlési képviselő koszorúzott.

A megemlékezés ezt követően két helyszínen folytatódott. A Nyugat-Magyarországi Egyetem aulájában dr. Winkler András emlékezett meg a béke napjáról.
A papréti emlékműnél Cseresznyés Géza, a Rákóczi Növendékek és Hadapródok Baráti Körének elnöke mondott ünnepi beszédet.

,,A szörnyű világégés tragédiájáról a soknyelvű Európa közös nyelven beszél; elítéli azt minden vonatkozásában. Európa e békéért hatalmas árat fizetett, a valós és elitélendő eseményekből megtanulta, hogy soha semmilyen erő, semmiféle ideológia nevében nem tűrhető el egy nép, népcsoport, nemzetiség kiírtása, megsemmisítése." - mondta a szónok, aki kegyelettel emlékezett a Holocaust áldozataira, beszéde zárásaként Kertész Imrét idézve, aki szerint: ,,Érték a Holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett, és felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne."
A beszédet és koszorúzást követően a helyi zsidó hitközség képviselői a hagyományok szerint emlékkövet helyeztek el a Pap réti Holocaust-emlékmű talapzatánál.
(cyberpress)
Fotó: Kisalföld



2005. május 11., szerda 20:36


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület