|
Béke napja: a II. világháború befejezésének évfordulója
A II.világháború befejezésének évfordulójára emlékeztek Sopronban május
9-én, a Béke napján.
A megemlékezés a soproni evangélikus templomban – Bindes Ferenc római
katolikus, Vladár Gábor református és Gabnai Sándor evangélikus lelkészek
– ökumenikus istentiszteletével kezdődött, amelyen a béke és a békesség
fogalmának bibliai megvilágítású értelmézéséről szólva, az istentiszteletet
tartó Gabnai Sándor hangsúlyozta: a békességet csak az igaz hit hozhatja
meg. Tölli Balázs, líceumigazgató szólt azokhoz is, akik szemtanúi és elszenvedői
voltak a nehéz időknek, akiknek emlékezete őrzi a szenvedéseket. A Béke
napjára való emlékezést méltó a templomban kezdeni, azon a helyen, amely
a szeretet és a békesség helye is egyben.
A megemlékezés a Deák téri II. világháborús emlékműnél folytatódott,
ahol dr. Ravasz István alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Könyvtár igazgatóhelyettese
szólt az egybegyűltekhez.
,,A nagy összeomlás" utáni pillanatokat a vékabéli liszt bibliai hasonlatával
szemléletette a szónok.
,,Egy keserű nemzet elvesztette magvetését, amely könnye és vére volt
egy hosszú évezreden át. Összes öröksége egy marék liszt maradt. (...)
Egyetlen kérdés, felelősség hárult reá: magának a puszta létnek kérdőjele.
S fél évszázad megadta rá a feleletet a vékabéli liszt nem fogyott el.
A magyar nemzet életének fonala nem szakadt hamvába.
Semmivel nem lesznek nagyobbak azok, akiknek nevét, talán méltatlanul
magasztalják, és semmivel sem lesznek nagyobbak azok, akiknek nevét elhallgatták."
- mondta a szónok.
A kovász parancsát is bibliai idézettel tette szemléletessé Ravasz István,
aki szerint a nemzetnek nem szabad megelégednie azzal, hogy az élete megmaradt,
hanem az élet minőségét kell keresnie: az erkölcsi méltóságot, a műveltéget,
a lelki nemességet és az erkölcsi tisztaságot. ,,Aranya nincs: szava és
jelleme legyen nemes féme"- fogalmazott Ravasz István. ,,Vasa nincs: az
igazság legyen ereje. Nem lehet már hatalom: becsülete legyen hatalma,
mellyel tudjon élni, s ha kell meghalni. Ez legyen kovásza a három mérce
lisztben."
,,A nemzet kenyerét mindig a magasabb rendű élet kovásza formálta.
Ilyen kovász volt a kereszténység, amely átjárta a magyar művelődést, a
reformáció, amely millió gondolatcsírával kelesztette az élet tésztáját,
a Legnagyobb Magyar, Széchenyi István vezérelte reform, mely tervet és
feladatot adott, és ilyen kovász a hősök eszméje, a sok bizonyságtétel..."
- tette hozzá a szónok, aki a jövőbe vetett reményének adott hangot: ,,Előttünk
áll a mának nagy feladata: a lelki megújulás. A mi jövőnk csak a
tiszta ész, a tiszta szív, a tiszta ajak, és a tiszta kéz lehet. Hogy a
magyarság egy lelki test, egy művelődési egység, egy élő közösség, azt
a 20. századi világháború helyezte ismét előtérbe. Azóta éljük meg, hogy
a magyar nemzet három létformában él. Egyik az anyaországi csonka törzs,
gyökeréig visszavágva, új hajtásokkal keresve az életet adó napot. A másik
a kisebbségi magyarság, erős nemzeti érzésű államok keretei között, a harmadik
a vilgálban szétszórt magyarság (...) mindháromnak megvan a maga
élete..."
A beszédben a szónok azt is hangsúlyozta, hogy lelkünkben sosem halványul
el a hősök emléke, mint ahogyan örökre megőrizzük a háború vétlen áldozatainak,
a bombázások nyomán életüket vesztett polgári lakosoknak, koncentrációs
táborokba hurcolt zsidóknak, vöröskeresztes ápolónővéreknek, tábori lelkészeknek,
vagy haditudósítóknak emlékét.
Az emlékműnél a Rákóczi Alapítvány képviselőit követően Sopron város
nevében Stöckert Tamás irodavezető, majd Firtl Mátyás országgyűlési képviselő
koszorúzott.
A megemlékezés ezt követően két helyszínen folytatódott. A Nyugat-Magyarországi
Egyetem aulájában dr. Winkler András emlékezett meg a béke napjáról.
A papréti emlékműnél Cseresznyés Géza, a Rákóczi Növendékek és Hadapródok
Baráti Körének elnöke mondott ünnepi beszédet.
,,A szörnyű világégés tragédiájáról a soknyelvű Európa közös nyelven beszél;
elítéli azt minden vonatkozásában. Európa e békéért hatalmas árat fizetett,
a valós és elitélendő eseményekből megtanulta, hogy soha semmilyen erő,
semmiféle ideológia nevében nem tűrhető el egy nép, népcsoport, nemzetiség
kiírtása, megsemmisítése." - mondta a szónok, aki kegyelettel emlékezett
a Holocaust áldozataira, beszéde zárásaként Kertész Imrét idézve, aki szerint:
,,Érték a Holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen
tudáshoz vezetett, és felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne."
A beszédet és koszorúzást követően a helyi zsidó hitközség képviselői
a hagyományok szerint emlékkövet helyeztek el a Pap réti Holocaust-emlékmű
talapzatánál.
(cyberpress)
Fotó: Kisalföld
2005. május 11., szerda 20:36
|
