Politikai hangulatkeltés a szakmai vita és a tények figyelembevétele helyett

Sajtólevél

Az egyik napilap 2005. július 8-i számában kiragadott idézetek jelentek meg Szüdi János közigazgatási államtitkárhoz írt levelünkből, amelyben az Oktatási Minisztérium által tervezett rendelet-módosításokról fejtettük ki az MKPK álláspontját. Az idézetek mellett az Egyházat elmarasztaló kommentárok is napvilágot láttak. Továbbá a cikk valótlanul azt állította, hogy a levelet a Püspöki Konferencia egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa juttatta el a szerkesztőséghez.

A hátrányos helyzetű gyermekek iskolai integrációjáról kialakult polémia sajnos nem szakmai jellegű, hanem csupán alkalom egyesek számára a politikai hangulatkelésre. Június 20-án eljuttattuk véleményünket az Oktatási Minisztériumhoz, az ő részükről mindez ideig senki nem kereste az alkalmat a szakmai egyeztetésre.

Ezzel szemben a sajtó nyilvánossága előtt, bár a szakmai egyeztetés látszatát igyekeznek fenntartani, politikai kirohanásokat tesznek. A megszólalások némelyike nem is titkolja ezt a szándékát. Különféle minősítésekkel illették a Püspöki Konferenciát az érdemi szakmai vita helyett. Maradisággal, elitizmussal, antihumanizmussal és szegregációs törekvésekkel vádolják a püspököket.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a Katolikus Egyház sok iskolát tart fenn szociálisan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyermekek számára. A teljesség igénye nélkül csak néhány: Kazincbarcika, Zsámbék, Esztergom, Gyöngyös, Alsószentmárton, Gyula, vagy Budán a Batthyány Strattmann László Intézet. Daróczí Gábor miniszteri biztos figyelmébe ajánljuk ezen intézmények valamelyikének meglátogatását, hátha véleménye változni fog.

A szociálisan hátrányos helyzetű diákok arányáról a múlt év októberében a sajtó is tájékozódhatott. Míg az állami iskolák tanulóinak mindössze 18,5 százaléka, az egyházi iskolák diákjainak 44 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű.

A jelenleg kisegítő iskolákban tanuló diákok integrálásával kapcsolatban a Püspöki Konferencia megítélése szerint a minisztériumi tervezet nem biztosítja sem az anyagi, sem a tárgyi, sem a személyi feltételeket. Ezért azt a szakmai véleményt képviseljük, hogy továbbra is szükség van olyan intézményekre, amelyek a lemaradt gyermekek felzárkóztatására szakosodtak, hogy e diákokat fejlettségi szintjüknek megfelelően integrálni lehessen. A fogyatékos gyermekek esetében személyiségrombolónak tartjuk, ha a megfelelő felkészítés és támasz nélkül kerülnének be az egészséges gyermekek közé, mert így örökös kudarcélményeknek lennének kitéve.

Néhány hónappal ezelőtt vált ismertté az Országos Közoktatási Intézet felmérése, miszerint a „hozzáadott érték” szempontjából az egyházi iskolák kimagaslóan jó eredményt tudnak felmutatni.

Magyar Bálint miniszter úr rossz úton jár, ha a sajtó nyilvánosságát keresi a szakmai véleménykülönbségek áthidalására. Sajnos hazánkban tudatos egyházellenes politikai hangulatkeltés zajlik, és a mostani események csak részét képezik e folyamatnak. Engedjék meg, hogy felsorolásszerűen néhány erre utaló tényt említsünk a közelmúlt történései közül: Az érettségi botrány kirobbanásakor az Oktatási Minisztérium néhány munkatársa a katolikus iskolák vétkességét igyekezett sugallni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem két diákját személy szerint is gyanúba keverték, de ennek bizonyíthatatlanságáról már a sajtó jelentős része nem tett említést. A Vatikáni-magyar Vegyesbizottság munkája az egyházi iskolák finanszírozásának vonatkozásában az állami oldal magatartása miatt csúfosan megfeneklett.

Ha már szegregációról esik szó, az egyházi iskolákba járó diákok szegregációja zajlik az utóbbi években a finanszírozás vonatkozásában.. A megszólaló politikusok szóhasználatában pedig az ötvenes és a hatvanas évek egyházellenes szófordulatai köszönnek vissza. Pedig az egyházi iskolák a történelem folyamán számtalanszor bizonyították, hogy szociális, kulturális és vallási értelemben nyitottak minden ember felé.

Budapest, 2005. július 11.

Veres András püspök