Nevezik még gódricnak és cinadónnak is

Elterjedése
Általában nyirkosabb talajon, árokpartokon, akácosokban, erdők szélén, házak körül, csatornapartokon sokfele tömegesen terem.

Leírása
Évelő. Gyökértörzse húsos, később szivacsos állományú. göcsös, kívül-belül vörösbarna színű. Gyökerei rostosak. Szára 50-100 cm magas, elágazó, szögletes, csöves. Tőálló levelei hosszúnyelűek, szárlevelei rövidnyelűek, a felsők ülők. Levéllemezük szárnyasan szeldelt, a szeletek hosszas tojásdadok, durván csipkések, felszínükön világoszöldek, fonákukon kékeszöldek, finoman szőrösek. Virágai ernyőkben állnak, a szirmok sötétsárgák. Áprilistól kezdve egész nyáron át virágzik. Termése hosszú, vékony tok. Magját a hangyák széthordják, mert magfüggeléke olajtartalmú, amit a hangyák nagyon kedvelnek.

Hasznosítása
A növény földfeletti részeit megtörve sötétsárga, mérgező tejnedv csöpög belőle, amit a népi gyógyászatban tyúkszem- és szemölcsirtásra használnak. Drogként gyűjthető a virágzó hajtás (Chelidonii herbe) és a gyökérzet (Chelodinii radix), de csak gyógyszeripari felhasználásra. Házi felhasználása - teakészítés - az erős hatóanyag miatt nem javallott!

Lyra florae
Somlyó György
Vérhullófű
Látnád szívemet, mint vérzik érted!
Úgy zajong keblemben: nem nyughatom,
Nincsenek könnyeim: nem sírhatom.

Forrás
Rápóti Jenő - Romváry Vilmos (1980): Gyógyító növények. Medicina Könyvkiadó, Budapest

-=255=-