CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. augusztus 18., vasárnap, Ilona napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

SzínházVilág  

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon

dráma három felvonásban

Kis János SELMECZI ROLAND
Zsuzsi VARGA SZILVIA
Mária VLAHOVICS EDIT
Vinczéné HÁMORI ILDIKÓ
Jób INCZE JÓZSEF
Bálint BREGYÁN PÉTER
Müller BÁLINT PÉTER
Szabó, bútoros maszek ZSOLNAY ANDRÁS
Telefonszerelő SÁRDY ZOLTÁN
Postás, Szállító KERESZTES JÁNOS
Díszlettervező SZLÁVIK ISTVÁN
Jelmeztervező CSENGEY EMŐKE
Zenei szerkesztő Herczeg László
Rendezőasszisztens GALICZA ESZTER
Rendező SZILÁGYI TIBOR

1.A darab és kora Sarkadi Imre, az Aczél korszak közvetlen előzményeként a magyar munkás-irodalom "dísz-egzisztencialistájaként" írta darabját. Láthatóan nem zavarták a darab címében és tartalmában sorozatosan előforduló durva tartalmi csúsztatások, érdemi magyarázat nélkül, igazságként kikiáltott hazugságok. A monológok gondolatfolyamainak egyes részei meglehetősen zavarosak, a demagóg hangsúlyozás hatására épített, az elferdült stílusjegyei ellenére határozott áthallásban született szövegek előadása hasonló "hatásmechanizmusra" épít, mint annak idején az egyes színházak "bemutató volta" és a "Szülőföldem" adásai. A darab mai színrevitele - lévén egy nem túlságosan díszes és szerencsére minden klasszikus korok legrövidebbjének kiszolgálására született irodalom része - az értelmesebb közönség részéről egyfajta "vákuumba" került, ez jól látszik a darabnak (az ismertetővel szemben internet-kereséssel is bizonyítható) egyre ritkuló előadásaiban és azok fogadtatásán. A szerepek és a jellemek, s talán a mindig támadandó, kikiáltott ellenség negatív főszereplése, mely azóta - ma is - az utódpárt politikájának szerves és elválaszthatatlan része, csaknem nélkülözhetetlen stílusjegy.

2. A soproni előadás hűen követi a korábbi bemutatók hangulatát, nem túlságosan sokat törődik a fiatalok számára nem érthető lakótársi-besúgói rendszer érthetővé tételével, sőt adandó alkalommal a postás-ÁVH-s szerepkör csúsztatásával még meg is keveri azt. Nem elegendő erre a néhány előjátszott korabeli sláger, a korhű díszlet, a svájcisapkás, összetéveszthetetlen "divat". Egyáltalán nem teszi érthetőbbé a gonoszság és negatív karakter ábrázolását az egyértelmű vallási szimbólumok feltűntetése a díszletben. (Ha bármely más, ma "divatos" kisebbséget hasonló atrocitás érne, azzal valószínűleg az ombudsman-ig meg sem állna a folyamat.)

3. A rendezői elképzelés a darab egészét csaknem egységes ívbe helyezi és a tökéletes technikai kivitel, a sok mozgásra, sok extrovertált, színészi lehetőséget biztosító scenárió tetszetős, és a percepció első szintjén észlelő közönség-rész egy mutatós produkciónak tapsolhat.
Selmeczi Roland megkapta élete következő részeg-szerepét. Mindamellett, hogy egy részletekben gazdag alakítást élvezhet a közönség, Thomas Mann-i rezonanciával, a jellemformálás negativisztikus és irónikus-szarkasztikus hangsúlyai sajnos legyőzik a betegség és a gonoszság hálátlanabb attitűdjeit, ezért is csak egy csalódott "házi-utcanő" személyes bosszújaként csapódik le a festő halála.
Ez annál kellemetlenebb, mert Varga Szilvia szerepében láthatóan jóval nagyobb érzelmi szinten reagálja le az alkalmi kapcsolatait, mint az egy 24 órás ismeretségtől várható lenne. Az érzelgősebb megoldásnál talán a harag arányát kevesellhetjük.

A kor legtökéletesebb, legárnyaltabb embertípus-képét Hámori Ildikó nyújtja. Profizmusa a talán túlságosan is mérlegelt, szigorúan grammra kiszámított gesztusok és hatásfelmérés mellett is meggyőző, alakjának romlottsága, ha "eredetijének" nyolcvanéves alakjai ma is nem köszönnének vissza az utcáról, egy másik darabban, másutt jóval maradandóbb és továbbvihetőbb lenne.
Tetszett Vlahovics Edit visszafogottsága, sok helyről és rezignációt kiváltóan ismerősek Incze József magyar csasztuskát éneklő speciálisan szocialista bölcselkedései, a Bregyán Péter által megformált nem túlságosan hálás és nem túlságosan árnyalt férj-alak megjelenítése.

4. Nehezen tudnám a darab egészének tévedését találóan kifejezni. Ha azt mondom rá, hogy a darabnak annyi köze van Oszlopos Simeonhoz, mint a miniszternek a Szent István napi ünnepségeken viselt öltönyének a név nélküli szabója reklámjához, akkor kicsit közelebb kerültem ahhoz a felszínes, szánandó, ám bosszantó felszínességhez, amivel a szerző a kor védelme közepette vette a merészséget a címválasztáshoz. A darabban még kétszer történik említés Odüsszeusz történetéről, s klasszicitása a már a történelemből ismert szerep nyilvánvalóságával ezzel véget is ért.

5. Egy picit sajnálom, hogy a Petőfi Színház gárdája egy ilyen energiaigányes feladat alanyaként ezt a darabot választotta. Tudom, hogy politikai céltól mentes a vállalkozás, és azt is tudom, hogy a közönségnek csak egy töredéke ismeri fel a darabban azokat az analógiákat, melyek bármilyen komoly döntés felé terelhetnék a színház látogatóját. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kétértelmű helyzetben nem helyes, ha egy társulat arra kénytelen építeni, hogy a technikailag nagyszerűen előadott darab igazi dimenzióit a néző úgysem ismeri fel, nem néz utána, alkalmatlan arra a befogadó szerepre, amelyet az "igényes" jelzővel szoktunk illetni. Márpedig maradéktalan jó osztályzat igaz szívvel az előadásnak csak erre a legfelszínesebb, "első dimenziójára" osztható.

Fotó: Pluzsik Tamás
- DI -



2005. szeptember 24., szombat 08:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület