Jn 15,1-8 Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

A szerves, a kövekezmények nélkül szétválaszthatatlan egység kifejezésére sok fogalom és sok szóösszetétel kering a világban. Rengeteg, a Bibliából kölcsönvett kifejezéssel ellentétben a szőlőtő-szőlővessző hasonlat nem került át a közbeszédbe. Ne firtassuk, hogy miért, de annyi csaknem bizonyos, hogy az ember büszkesége és féktelen, határok nélküli függetlenség-vágya, nagyratörése, netán nagyzolása nem engedi meg, hogy függjön bármitől is. Amikor kiderül, hogy mégis alávetett, mégsem olyan korlátlan a függetlenség, akkor pedig - napjaink számtalan példája minta az ilyen típusú viselkedésre, nem azt kutatja, hogy miben vétett, miben kellene korrigálnia elképzelését, hanem azt keresi, hogy milyen más eszköz felhasználásával tudná a parttalan vágy útjában álló gátakat ledönteni.
Fel kell fedeznünk az evangélium ezen részletében is, hogy az általános emberi magatartás, mint olyan, mint egy kívánatos viselkedésmód, igenis lézetik, ha a megfelelő távolságot betartjuk, ha a megfelelő dimenzionálást végrehajtjuk.
Azt is fel kell fedeznünk a jézusi ige alapján, hogy hasznos, termő részei vagyunk az élő világnak, nem véletlenszerű a létünk, és soha nem vagyunk feleslegesek. Az az ember, aki magát feleslegesnek tartja, bármit is mond, tulajdonképpen a saját maga számára való közvetlen hasznosságot vizsgálja, egyszerűen képtelen arra, hogy megfelelő távolságból szemlélje a dolgokat. Fejlődéslélektanilag ezeket az élőlényeket öntudatra képteleneknek nevezzük, s a késői fejlődéssel együtt belekalkuláljuk jó esetben a társadalmi felépítménybe is.
Nem tagadható, hogy bizonyos feltételek hiányában a másokért, esetleg Isten dicsőségéért való lét sok bizonytalansági tényezőt, sok megingásra lehetőséget adó pontot tartalmaz.
Talán kicsit keményen, mindenképpen szokatlanul hangzanak a tőmondatok Jézus szájából. A világi életben kevéssé egyértelműen, bizonyos "ráhagyással" fogalmazunk, és úgy képzeljük a saját korlátaink alapján, hogy nincs ennél korrektebb mondatszerkesztés, nincsen ennél követhetőbb valóságminta. Talán a legkellemetlenebb az egészben, hogy az egyszerű mondatok úgy leegyszerűsítik a világot magát is születésre, bölcsőre, életre, szeretetre, keresztre, halálra és mindenre, ami ebből ilyen egyszerűen eredeztethető. Élet, halál, igen, nem. Sok ez a mi bonyolult lelkünknek!
- DI -