CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

In memoriam Venesz Ernő

Sopron világi és egyházi közéletének nélkülözhetetlen, s pótolhatatlan alakja távozott körünkből, s tért vissza végleg ahhoz, akit vitathatatlanul megcélzott, a Mennyei Atyához.

A volt bencés tanítvány, aki kacskaringós utakon a soproni Liszt Ferenc Művelődési központ igazgatójaként fejezte be világi pályafutását, néhány lépéssel a többiek előtt kapta vissza a hitét, s ajándékozta meg a Teremtő még majd két évtizeddel, hogy tanúságot tegyen mindarról, amit fontosnak tartott ebből a fordulókkal tarkított életből.
Mindamellett, hogy a vallásos világi szervezetek elnökeként, tagjaként (BDSZ,KÉSZ) praktikumával és emberismeretével, egyenességével és kompromisszumkészségével sok szervezési nehézségen segítette át barátait, soha nem szűnt meg magán keresztül bemutatni az embernek az Istennel való, sohasem teljesen akadálytalan kapcsolatát. Sokan nem hitték el benne a változást és többek számára nem volt elég mindaz, amit tanárként és nevelőként, vagy a Szent Benedek Háza egyik létrehozójaként és haláláig igazgatójaként művelt.
Ernő most már nem szorul rá semmiféle megértésre, mégis folytatólagos feladatunk, hogy felmutassuk benne a keresztjét cipelő embert, aki soha nem szégyellte, hogy a kereszt nehéz. Ezzel a mélységesen Istenközpontú, de emberi magatartással sikerült olyan nevelési csodákat elérnie, melyeket azóta is emlegetnek. A megértő, de elváró élettel sikerült sok tanítványt maga köré gyűjtenie, misszionálni környezetében, ahogyan csak kevesen tudtak.
Hosszú és egészséges élete végén nehéz két év után búcsúzott el - tudatosan - a világtól. Példaszerűen és a szemléletében folytatólagosan viselte el, ahogy fogyott levegője, s ő maga is. Tisztában volt sorsával, mégis mindig örömmel számolt be azokról az ajándékokról - emberi találkozásokról - amelyekkel Isten lepte meg néha-néha azon körülmények között, melyeket az utolsó pillanatig úgy igyekezett hasznosítani, hogy munkatársai számára felevenítette a szerető Isten és a szerető ember már felvázolt képét, hogy éppen a betegápolás olyan módját valósítsák meg, mely ma nem divat, s amelyet mégis folytatni kell, mert - mint mondta - másként nem lehet, nincs más megoldás.
Kiismerte magát a világban, de azt - éppen ezért?, jelen állapotában - a maga számára elfogadhatatlannak érezte, s mindenkinek, aki ismerte, feladatul hagyta annak folytatását, amit elkezdett.
Minden sallang nélkül. Csak úgy, nem szégyellve, esendő emberként.
R.I.P.


- DI -



2006. május 20., szombat 19:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület