100 éve született Roisz Vilmos festőművész (1906-1997)

"A harmónia a Roisz-képek végső sugallata. Azé a harmóniáé, amit az embernek kell megteremtenie zaklatott mai világunkban - és vívódó önmagában." (Sarkady Sándor)

1906. május 23-án született Boldogasszonyon (Frauenkirchen).
1924-25: Soproni Erdészeti Egyetem; 1925-26: Iparművészeti Iskola, mestere: Helbing Ferenc; 1927: Kecskeméti Művésztelep Révész Imrénél; 1928-33: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István. 1939: Itáliában járt tanulmányúton. Budapesten dolgozott, mint rajztanár. A soproni művésztelep egyik kezdeményezője volt (Glatz Oszkárral, László Gyulával, Endrédy Györggyel). Dolgozott a miskolci művésztelepen is. 1985-től ismét Sopronban élt. Több alapítvány és díj fűződik nevéhez, amelyeket a soproni országos érembiennálé, a kőszegi zeneiskola, a Győri Grafikai Műhely javára hozott létre. 1996: Pro Urbe Sopron kitüntetésben részesült. 1997. augusztus 27-én halt meg Szigetvárott.

Pályája kezdetén nagybányai hatásra utaló képeket festett. A következő alkotói periódusban szociális érzékenységére utaló ipari és paraszti tárgyú művek következtek. Egyre inkább a konstruktivizmus sajátos változata jellemezte alkotómunkáját. A látvány szerkezetének hangsúlyozására törekedett. Barna, fekete és kék színek dominálnak régi városrészleteket, árnyékos udvarokat, épületkubusokat ábrázoló olajképein. Színes vázlatai, kész festményei a mikro- és makrovilág titkait vallatják, egységét hirdetik. A portré festészetben is egyéni, sajátos látásmód jellemezte. Színes üvegablakokat, fantasztikus zenepalotát álmodott - rajzok formájában. A zene szeretete is rendkívül fontos szerepet töltött be művészetében. ( Salamon Nándor művészettörténész)

Sarkady Sándor költő, a Soproni Füzetek főszerkesztője írta Roisz Vilmosról:

„Soproni, mert az édesanyja itt született, soproni, mert valaha egy padban ült Friedrich Károllyal a Széchenyi Főreálban, soproni, mert sok-sok festményen örökítette meg városunk szépségét, s végül azért is soproni, mert ő maga is a város elkötelezettjének vallja magát.

A küzdelmes – de művészileg töretlen ívű -, nem egyszer csalódást, anyagi nehézséget hozó évek megtisztulva, éretten, a pályája csúcsán lévő művészként adták vissza Sopronnak Roisz Vilmost. A város és az itt élő emberek iránt érzett nyíltszívű elkötelezettségét, szeretetét nemcsak alkotásai pl. a gyönyörű soproni udvarok sorozat bizonyítják, hanem állandó fáradhatatlan munkálkodása a közjóért.

Fejér Zoltán festőművész a Soproni Képzőművészeti Társaság tiszteletbeli alelnöke így emlékezik a festőművészre:

- Ma is nagyon jól emlékszem, amikor már idős emberként Roisz Vilmos megjelent és letelepedett városunkba. Szinte azonnal pezsegni kezdett körülötte az élet. A Művelődési Központban tartott előadásokat, szervezett kurzusokat és rendkívül aktívan ismerkedett és merült bele a város művészeti és közéletébe. Lételeme volt a tanítás. Korát meghazudtoló eleven szellemisége és művészetének frissessége, az elég konzervatív szemléletű városunkba az újdonság varázslatát hozta. A modern irányzatok, az absztrakt része volt művészetének és ezeket sokakkal meg is kedveltette. A Képzőművészeti Társaság is évekig büszkélkedhetett segítő, aktív, szeretettel vállalt, irányt mutató tagságával. Nem véletlen, hogy a társaság örökös tagjainak sorába választotta. Művészeti életünkben több szempontból is kiemelkedő, maradandó nyomot hagyott.

Szényi Péter festő, Roisz Vilmos egyik tanítványa:

- Sokat jelentett számomra, hogy tanítványa lehettem. Legjobban az vonzott, hogy rendkívül nyitott személyiség volt, mindig kísérletezett és új, modern szemléletre tanított. Aki kapcsolatba került vele és mélyebben érdeklődött a képzőművészet iránt nem tudta kivonni magát a hatása alól. Visszaemlékezve úgy hiszem mindenkivel, főleg felnőtt tanítványaival másképp, egyénre szabottan foglalkozott. Nekem a tudást, a technikai ismereteket, (engem főleg a festészet érdekelt) úgy adta át, hogy együtt festhettem vele és néha még az is előfordult, hogy nem csak ő mondta el a képeimmel kapcsolatos véleményét, hanem én is megtehettem az ő éppen aktuális alkotásával kapcsolatba.

A Roisz Vilmos nevét viselő alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pécsen élő, Roisz Erzsébet a művészről, az alapítványról, a hagyatékról:

- Roisz Vilmos, akihez a férjem révén, (neki nagybátyja volt) kötöttek rokoni szálak, rám bízta a még életében létrehozott alapítványt, - amely ma már közhasznú minősítéssel rendelkezik - és a munka folytatását. Erkölcsi kötelességünk ápolni a kitűzött célokat, azt a nagyszerű hagyományt, amelyet ő álmodott meg. Az alapítvány célja változatlan: támogatjuk a tehetséges fiatal képzőművészeket, köztük a határainkon túl élő magyar alkotókat. Segítséget nyújtunk kiállítások szervezéséhez, és támogatjuk azokat, akik Roisz Vilmos festőművész példájának, munkásságának népszerűsítése érdekében is tevékenykednek. Születésének 100. évfordulóján egyik legnagyobb álma és határozott kívánsága látszik megvalósulni, nevezetesen a soproni (Rákóczi u.) műterem- lakásának galériává, állandó kiállítássá való átalakítása.

Évekkel ezelőtt már elkezdődött műveinek és hagyatékának leltározása, és az állandó kiállításra való felkészülés. E nem kevés munkának köszönhetően, most, május 27-én, megnyitottuk az emlékkiállítást és lehetővé tesszük, hogy előre meghatározott időpontokban és bejelentkezés alapján látogatható legyen.

Roisz Vilmos festőművész születésének 100. évfordulóján, a művész volt lakásában (Újteleki u. 45.) megnyílt a Roisz Galéria. A mester életművét bemutató tárlat a 30/936-72-12-es mobilszámon történő előzetes időpont egyeztetés szerint látogatható.

Füzi Edit

Kapcsolódó cikkek a cyberpress-ről