Öreg soproni polgár vagyok, nyugdíjas gyermekorvos. Ötven éve élek ebben a gyönyörű városban. Ide kötnek emlékeim, baráti köröm. Ide köt sok ezer hajdan volt kis betegem, kiknek egy része már unokáit sétáltatja. Nem egy közülük ma már kezelő orvosom. Ide köt a szeretet, melyet e város majd� minden pontjáról felém sugározni érzek. Életemet máshol már elképzelni sem tudom. És közel három évtizeden át az akkor még a Deák téren működő körzeti gyermekorvosi rendelőben végeztem orvosi tevékenységem tekintélyes részét.

A Deák teret kelet felöl lezáró volt teológiai fakultáson dolgozott Pestre költöztetéséig boldogult apósom is, mint teológiai tanár. A tértől néhány lépésnyire rendelt évtizedeken át, mint ideggyógyász, elhunyt feleségem. Orvosként megfordultam a térnek szinte minden házában.

Pontosan fél évszázadon át a szemeim előtt pusztult le tehát Sopronnak ez a gyönyörű tere.

Városunk minden lokálpatriótáját öröm járja át látván, hogy végre megindult a helyrehozatala, felújítása. Nagy sikernek tartom, hogy ehhez a város komoly pályázati összeget szerzett.

Felújítani tehát, de hogyan?

Szeretném rögtön leszögezni, hogy a következőkben szigorúan a magánvéleményemet vetem papírra. Nem titkolom, hogy álláspontom kialakításában nálam lényegesen kompetensebb személyek (Kubinszky Mihály, Winkler Gábor, Winkler András professzorok, Verő József akadémikus Szokolay Sándor zeneszerző), és intézmények (Soproni Városszépítő Egyesület, Deák tér Fórum) véleménye segítségemre voltak.

Elolvastam a médiában kialakuló polémiát, a postaládámba érkező tájékoztató anyagokat és felhívásokat is.

Mindezek ismeretében szeretném leírni a következőket:

1. Sopron jelképe a várostorony, szíve a történelmi belváros, de lelke, lélegzete a Deák tér. Az előbbi közel kétezer, az utóbbi �csak� másfélszáz éves, de közös bennük, hogy mindegyik fokozatosan öltötte magára mai formáját, és mára már városunk emblematikus részei.
2. A Deák tér nem egyszerűen csak sétatér. Annál lényegesen több! Egyik végéről Kölcsey tekint végig rajta, mintegy figyelmeztetve magyar voltunkra, a másikról Deák Ferenc int megfontoltságra, bölcsességre és együttgondolkodásra. Közöttük a téren öt emlékmű figyelmeztet az elmúlt évszázad vérzivataraira, áldozataira. Különösen megkapó számomra Gyóni Géza emlékművének magábaroskadt katonája.
3. A tér tehát több, mint sétatér; Kegyhely! Felújítása során régi szépségéhez minél jobban ragaszkodnunk kötelességünk. Műemlék jellege, függetlenül attól, hogy azt feloldották-e, vagy sem, megkérdőjelezhetetlen!
4. Képzeljünk csak el Gyóni Géza szobrának elgyötört katonája mellett egy Internet-kávézót, ahol már amúgy sem fognak internetezni, hiszen az egy-két éven belül már minden otthon szerves része lesz. Viszont, a föld alá dugva tanyájává válhat a füveseknek, netán a narkósoknak!
5. Európai országok hasonló jellegű tereihez � pl. Párizsban a Luxembourg park, vagy a place de Vosges � ott ily módon hozzányulni nemcsak lehetetlen, de elképzelhetetlen! Országos felháborodást váltana ki!

Mi meg lapítunk?!
2006-ot írunk. Félszázados évfordulója ez forradalmunknak, amely előtt nemcsak nekünk, magyaroknak, de egész Európának kötelessége fejet hajtani. Egy megfelelő szimbolikájú, gyönyörű szökőkúttal ezt a kötelességünket most teljesíthetnénk.
És nem kéne majd szégyenkeznünk utódaink előtt kapott pénzen elfuserált szép Deák terünk miatt!

Quidquid agis, prudenter agat et rescipe finem!
(Bármit teszel, jól fontold meg és gondold meg a végét!)
mondja a bölcs latin.

Sopron, 2006. június 4. Pünkösd vasárnapján

Dr.Barna István
nyugdíjas gyermekorvos