Drozsnyik  István és Kiss  Katalin
kiállítása a Körmendi Galériában
   A
halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű
látszat.
Szeretet,Igazság,Isten napfogyatkozása. Mégis úgy kell szemlélnünk,
ahogyan
van, mivel szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott gyümölcse:
a mi
igazi élő fánk élő gyümölcse -  ez a  simone weil-i 
gondolat  Drozsnyik
István festőművész,szobrász, performer és író  munkásságát
bemutató könyvben szerepel. Nem
véletlenül: a drozsnyiki életmű központi, 
szervező eleme a keresztre feszítés mozzanata. 
A művész soproni kiállításán fontos kérdéssel
szembesíti a  tárlatlátogatót: 
hogyan viseljük, illetve tudjuk e vállalni  keresztjeinket
?
     Fa keresztek a falon.
Némelyiken látható,
némelyiken sejthető, némelyikről ordítóan hiányzik a keresztre
feszített Jézus.
Van  egyszerűségével, csupaszságával
megrendítő kereszt,  van provokatív
kereszt  -  húsz
filléresekkel díszítve - és van giccsel,
érzelgősséggel –  piros szívecskékkel
-  körülvett kereszt .A variációk
lehetősége végtelen, hiszen mindenkinek megvan a maga keresztje,
illetve
mindenki a maga – saját képére formált – keresztjét viszi. A néző úgy
érzi, még
hozzá tudna tenni a variációkhoz , s Drozsnyiknak  éppen
ez a célja: bevonni a közönséget az
alkotás folyamatába. 
    
A drozsnyiki felfogás szerint  egy 
műalkotás soha nem lezárt, befejezett egység, hanem a külvilág,
a
befogadó érintésére folyton változó, alakuló  cselekvés.
Ezért meri Drozsnyik a keresztre feszítés témáját játékos, groteszk
módon  is ábrázolni : a fa keresztek mellé
odatenni  az első pillantásra
gyerekjátékokra emlékeztető, chagalli színkompozíciójú
kereszt-variációkat.
   A
játékosság, és groteszk látásmód jellemzi Kiss
Katalin textilművész munkáit
is.  A művésznő a
híres késő középkori  Hölgy
egyszarvúval című  falikárpit sorozatot
helyezi át mai kontextusba : meghökkentő látvány az egyszarvú  tepsiben, szívószál és üdítőital társaságában,
egy, a hatvanas évek hangulatát idéző falvédőn. 
A maszkok című sorozatban
Kiss  Katalin  arcokat
mutat be, amelyekre az idő  különböző
maszkokat rajzolt –
megrendítően  valósághű például,  a pókhálószerű maszk , mint a befelé forduló,
belenyugvó ember portréja.
 Drozsnyik István és Kiss Katalin 
kiállítása 
folyamatosan kérdéseket  szegez a
látogatóknak, de a választ a nézőknek kell megtalálniuk.  
Homor Judit
Fotó: cyberpress
2006. augusztus 10., csütörtök 11:49