CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 1., csütörtök, Elza napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Újra megszólalt a Hősök harangja

Tizenegy órakor újra megszólalt vasárnap az I. világháború 216 áldozatainak a nevét megörökítő Hősök harangja a soproni evangélikus templomtoronyban.


1862-63-ban épült az evangélikus templomhoz a mai torony, amelynek első négy harangját a gyülekezet megrendelésére a soproni Seltenhofer dinasztia II. generációja öntötte 1864-ben.

Az I. világháborúban a két legnagyobbat és a legkisebbet, az orgona ónsípjaival együtt hadi célra be kellett szolgáltatnia a gyülekezetnek. A legkisebb harangot 1922-ben a Forster család ajándékaként 1922-ben a harangöntő Seltenhofer család 4. generációja öntötte.

A két nagyharang – az 5000. és 5001. – szintén a Seltenhofer-műhelyből került ki, 1927-ben helyezték a toronyba.

A 2005-ben végzett karbantartási munkák alatt derült fény arra, hogy a nagyharang tányérkoronája nyakán egy komoly repedés található. A harang javíttatásáról Varga Jenő, az evangélikus gyülekezet felügyelője elmondta: a harang leszállításánál eszközölt bontásnál vették észre, azt az öntvény-hibát, zárványt, ami a repedést okozhatta. Ekkor tudatosult az is bennük, hogy a harang valószínűleg ezért volt kb. 60 fokkal elforgatva felfüggesztve, amit az utolsó felújítás során jóhiszeműen ,,korrigáltak”.

A harangot a németországi Nördlingenben, a 75 éves harangjavítási gyakorlattal rendelkező Hans Lachenmeyer Cég hegesztette, és a passau-i Rudolf Perner cég munkatársai szerelték fel és helyezték üzembe.

Ittzés János evangélikus püspök, aki a harangszentelés ünnepi istentiszteltét tartotta elmondta: az ünnepen először az együttörvendezés lelkületét kell tanúsítani, hiszen a gyülekezet számára az elmúlt egy esztendő a hiánynak az ideje volt, mert a négy harang szimfóniája hozzátartozott nem csak a templom épületéhez, a környéken élők mindennapjaihoz, hanem az egész gyülekezet lelkivilágához. Az együttörvendezés mellé kérő és intő szót is hozott a püspök. Az ősi harangokra fel szokták írni Vivos voco; mortuos plango; fulgura frango feliratot. A soproni harangon csak ,,Az élőket hívogatom, a halottakat elsiratom” rész szerepel. A harmadik része a mondatnak ,,a villámokat megtöröm” arra int, hogy közösségeinkben vigyázzunk egymásra, mert a villámokat megtörő hatalma a harangoknak nem csak meteorológiai értelemben igaz, hanem a gyülekezetben is felgyülemlő villámokat, feszültségeket is kezeli – mondta a püspök.

***
Hegedűs Attila lelkész ünnepi közgyűlésen elhangzott köszöntője

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés!
Kedves Testvéreim!

Mikor néhány évvel ezelőtt Sopronba kerültem, egyik legmeghatározóbb benyomás számomra az az összehangolt harangjáték volt, amit a minden órában hallhattam a Hősök Harangja és a Tűztorony harangja között. Eltelt pár hét, mire rájöttem, hogy ez nem egy egységes harangjáték, hanem két különálló torony különálló harangjainak párbeszéde. Mindenesetre ez a felelgetés a számomra ugyanúgy hozzátartozott Sopronhoz, mint a temp­lom­tornyok és az utcák látványa.

Éppen ezért volt sokkoló tavaly nyár elején, amikor Gálos Ernő másodfelügyelőnk azzal a hírrel jött le a templomtoronyból, hogy nagy baj van: megrepedt a Hősök Harangja. Először fel sem fogtam ennek a súlyát. Igazából akkor értettem meg, amikor leállítottuk a harangot, és a Tűztorony harangjára már nem felelt a mi harangunk: olyan élmény volt, mintha egy soproni képeslapról leretusálták volna a város valamelyik tornyát. Ugyanaz, de mégsem ugyanaz a város. Végigfutott rajtam a hideg.

Második megdöbbenésem akkor volt, amikor megláttam a repedésről készült képeket. Belém hasított: így állt fölöttünk a harang- ilyen, a látvány szempontjából legalábbis zuhanásra kész állapotban? Ismét végigfutott rajtam a hideg.

És megindult a szervezés egyáltalán nem könnyű munkája. Ha a kocsim tönkremegy, rögtön tudom, melyik szerelőhöz kell vinnem, esetleg felcsapom a telefonkönyvet és kész. De egy harang helyreállítása egyáltalán nem megy ilyen olajozottan, nincs bejáratott út: utána kellett nézni, mit lehet csinálni, ki vállalja egy 3440 kg-os harang javítását, milyen engedélyek kellenek hozzá, hogyan jut el a harang a helyéről a javítóműhelybe és vissza- először ki kellett taposni az utat, hogy aztán el tudjunk rajta indulni. Ki tudja, hány telefonba, levélváltásba került, mire körvonalazódott az út, és elindulhatott maga a munka. (És éppen mert a gyülekezet végigjárta ezt az utat, ezennel felajánljuk a segítségünket, tapasztalatainkat azoknak gyülekezeteknek, akik hasonló helyzetbe kerülnek.)

És most pár hete újra végigfutott hátamon a hideg, amikor először hallottam a helyére visszaállított harang kísérleti kondulását. Számomra csoda, hogy ez a hang ismét megszólalhatott. Azért vagyunk itt, hogy mindenkinek hálát adjunk, aki segített bennünket abban, hogy idáig eljuthassunk.

Az első köszönet természetesen Istené, aki erőt adott a szervezés és a kivitelezés munkájához, aki láthatatlan kezekkel, de irányított, hogy mindig legyen anyagi fedezet és segítő kéz.

Hálásak vagyunk mindenki anyagi segítségéért: Sopron Város Önkormányzatának, finn testvérgyülekezetünk, a seinijokki gyülekezet segítségéért, Horváth István Miklós tanár úrnak, aki sorszámozott grafikáit ajánlotta föl téglajegyként, és minden gyülekezeti tagunknak, segítőnknek, több, mint 350 testvérünknek, akik kisebb-nagyobb adományával támogatták a munkánkat. Nem tudtunk mindenkinek személy szerinti meghívót küldeni, csak azoknak, akik valóban nevüket vállalva nagyobb összeggel segítették ezt a munkát. Ez nem jelenti azt, hogy a többieknek ne lennénk ugyanolyan hálásak, hiszen a 2-3 ezer forintos adományok ugyanolyan értékesek voltak a szemünkben. Elmondható: megmozdult a gyülekezet. És ez jó jel: képesek vagyunk valami kedvéért együtt lépni.

Hálásak vagyunk a tettbéli segítségért: az ötletekért, a szervezés és a lebonyolítás munkájáért. Hadd ne soroljam föl, hány hivatallal, mesteremberrel, szakemberrel kellett egyeztetni, tervrajzolat és kérelmeket írni. A munkában résztvevő szakembereknek, cégeknek, a hivataloknak ezúton is köszönjük segítségét!

Kevés az idő ahhoz, hogy mindenkinek külön-külön köszönetet tudjunk mondani. Most mégis szeretnék három embernek külön köszönetet mondani.

Először a gyülekezet volt felügyelőjének, Kebelei Ferencnek. Meggyőződésem, hogy az ő szervezői munkája nélkül nem lenne a harang ismét a helyén. Hálásan köszönöm az egész gyülekezet nevében!

Külön köszönetet szeretnék mondani Gálos Ernő másodfelügyelőnek. Talán sokan nem tudják, de voltak napok, hetek, amikor csak enni és aludni jött le a toronyból, egész napját a fenti munkákban töltötte. Hálásan köszönöm neki is az egész gyülekezet nevében!

Végül köszönöm gyülekezetünk új felügyelőjének, Varga Jenőnek, hogy teljes erőbedobással vette át a munkát, és segített befejezni a munkát. Hálásan köszönöm neki is az egész gyülekezet nevében!

A munka még nem, fejeződött be: a nagy tanulság, hogy a többi harangunk mozgatószerkezetét is át kell alakítanunk. Ehhez továbbra is várjuk testvéreink segítségét.


A Hősök Harangja újra szól. Emlékeztet a régiekre, és hívja, szólítja az újakat. Adjunk hálát az Úrnak, hogy összeköt bennünket régiekkel és újakkal, hogy egy harang zengése segítségével is megérint és közösséggé formál bennünket. Ámen.




2006. szeptember 05., kedd 22:36


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület