Keresztényi kötelességünk, hogy mindig és mindenkor az igazságért küzdjünk

1956-ra emlékeztek az ausztriai Andauban - Szabadság és szolidaritás Az andaui (mosontarcsai) hídnál emlékeztek meg az 1956-os forradalomról szombaton az ausztriai magyarság képviselői. A megemlékezést a mosontarcsai, valamint a kapuvári polgármesteri hivatal, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, a Bécsi Magyar Református Gyülekezet és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség rendezte. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverését követően csaknem kétszázezer menekült érkezett a szomszédos Ausztriába, akik közül 1956. november 4-én hatezren az andaui hídon hagyták el szülőföldjüket. A szombati megemlékezésen felszólalók, mind megköszönték Ausztriának az emberségről, segítőkészségről, a felebaráti szeretetről tett, ötven évvel ezelőtti tanúbizonyságot. A megemlékezés a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskolánál emlékoszlop-avatással kezdődött, majd az andaui római katolikus templomban ökumenikus istentisztelettel folytatódott, amelyet Ittzés János győri evangélikus püspök, Tőkés László nagyváradi református püspök, valamint Franz Scharl bécsi katolikus segédpüspök tartott. Keresztényi kötelességünk, hogy mindig és mindenkor az igazságért küzdjünk - Az 1956-os forradalom és szabadságharc az 1947-től 56 –ig tartó lelki és fizikai terror, a hazugság ellen az igazság nevében folytatott harc volt, amelyben emberek ezrei áldozták életüket. A legszörnyűbb az volt ebben a harcban, hogy a szovjet hatalom mellett ebben magyar magyar ellen is fordult – mondta beszédében Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke. Az ötvenedik évfordulón Magyarországon még mindig azért kell küzdenünk, hogy az igen ,,igen” legyen és a nem ,,nem”, hogy a ,,ki nem fejtett igazság”-ot a nevén nevezzük: hazugságnak; a hazugság pedig bűn – tette hozzá az országgyűlési képviselő.. - Isten oltára előtt újra és újra ki kell mondanunk a János evangélista által megfogalmazott üzenetet: ,,Az igazság szabaddá tesz.” A Mosontarcsa-Andau –ban rendezett emlékünnepség jelszavaiban – Szabadság és Szolidaritás – felfedezhető egyrészt János evangélista idézett üzenete: ,,Az igazság szabaddá tesz titeket” , másrészt ez által a szabadság által tudjuk Szent Pál szeretetparancsát is teljesíteni, mert a szolidaritás a szeretetből következik. Azt a szolidaritást és azt a szeretetet jelenti ez, amelyet az 1956-ban menekülni kényszerülőkkel szemben Ausztria, és az andaui lakosok tanúsítottak, és amelyért – az akkor nyújtott testvéri, fogadtatásért, a menedékért, jő szóért mondott köszönetet ez alkalommal is Firtl Mátyás. - Mindenszentek és halottak napja után a hősök, a mártírok és az áldozatok sorában gondoljunk mindazok lelki fájdalmára is, akik menekültként annyira távol kerültek szülőföldjüktől, hogy halottaik nyughelyét sem kereshették fel évtizedeken keresztül – fogalmazott a képviselő. - ’56 öröksége még mindig közöttünk van, és lelkiismeretünket arra kell, hogy indítsa, hogy mindig az igazságért küzdjünk, 2006-ban, ugyanúgy, mint 56-ban. Szent Pál-i reménységgel pedig minekünk keresztényeknek-keresztyéneknek együtt az a kötelességünk, hogy mindig és mindenkor az igazságért küzdjünk, annak a közös Európának a jövője érdekében, amelynek Magyarország több mint ezer éve része, Ausztriához hasonlóan. - Isten óvja Ausztriát és Magyarországot, és ne csak óvja, hanem áldja is! – fogalmazott beszéde végén Firtl Mátyás. Segítség a bajban Ivanics Ferenc a térség országgyűlési képviselője arról szólt, hogy a 20. század megpróbálta Európát, de itt a határ két oldalán élők a bajban mindig segítettek egymásnak. A magyar szabadságharc ötven év után is azt mutatja meg, hogy egy kicsiny, istenhívő nép mire képes az igazság nevében. November 4: a magyar Golgota Tőkés László a magyar történelem legszebb napjainak nevezte március 15-ét és október 23-át, míg október 6-át és november 4-ét "a magyar Golgota napjainak". A mai meghasonlás fő oka (…) az, hogy a magyaroknak nem csupán a szovjet tankokkal kellett szembenéznie, nem csupán az idegen uralommal, a törökökkel a 16. században, vagy a Habsburgokkal a későbbi időkben, hanem, ,,te hozzád hasonló halandó, én barátom és ismerősöm”-mel, azaz a magyar testvérekkel került szembe a magyar. - idézte Zrínyi segélykiáltását, Kodály művéből a püspök. - Ez a megosztottság kínoz bennünket a kuruc-labanc időkből és ez kínozza a jelenkori Magyarországot is. Erre a kérdésre jelent vigasztalást a mai megemlékezés, az a szabadságvágy és szolidaritás, melyről a forradalom és a szabadságharc tanúságot tesz, az emlékpark, az emlékjel, a mai ökumenikus istentiszteleten részt vevő egyházak, önkormányzatok, a vendégek is tanúságot tesznek. A szolidaritás, isteni vigasztalás: jelentheti számunkra azt, hogy vége kell hogy legyen annak a meghasonlott érzésnek, amit akkor éreztünk, ,,amikor volt polgári szolidaritás, volt segélynyújtás, volt politikai nyilatkozatok szintjén megnyilvánuló mellénk állás, de valójában ki voltunk szolgáltatva a szovjet hatalom kényének-kedvének, a kommunista-ateista diktatúrának.” - Azt reméljük, hogy az egyesült Európában ennek a meghasonlásnak már végképp vége szakad, és ahogyan Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke mondta, megvalósul az, hogy ,,szabadnak lenni annyi, mint nem félni, hogy vége szakad a félelem, a kommunizmus, az elnyomás, a hazugság korszakának" – fogalmazott Tőkés László. - Nagyon is ránk fér ez, ha visszagondolunk az október 23-i rendőrterrorra és brutalitásokra. Furcsálljuk, hogy Európa nem eléggé világosan foglal állást ezekben a dolgokban a magyarországi hazugságpolitika tekintetében Aztán utólag megint bánni fogják, hogy éppen akkor nem látták elég világosan a helyzetet, amikor kellett volna, és haszna lett volna. Már pedig soha ne térjen vissza se Romániában, se Erdélyben, se Szlovákiában, se Magyarországon a félelemnek az a korszaka, amely ellen Temesváron is fellázadtunk.(…) A szeretet elűzi a félelmet – ez a szolidaritás oszlassa el a félelem sötétjét. Nem akarunk többet félelemben élni. Bátorodjunk fel, Isten emeljen fel és áldjon meg minket, áldja meg népünket, akire ráférne a teljes felszabadulás. Isten hallgassa meg fohászkodásunkat! – zárta beszédét Tőkés László, az andaui templomban. (vásárhelyi) Fotó: Tóth Zsombor