Még
az is említődött, (az MSZP-s vezérszónok utalt rá), hogy szabad e
ösztönözni a gyermekvállalást? Ezzel szemben áll egy másfajta
életforma, a család, az elköteleződés, a gyermekvállalás, a
szolidaritás, és ha kell az áldozatvállalás.
Politikai
vitanapot kezdeményezett a Kereszténydemokrata Néppárt a T. Házban a
haza demográfiai helyzetéről. Fölöttébb, furcsa és elgondolkoztató egy
ilyen vitanap, mindjárt az elején. (A közszereplés szempontjából is,
hisz a média kiemelt figyelme övezi.) Elsőként – bevett régi jó szokása
szerint - a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc „válaszolt” majd órán át,
függetlenül attól, hogy előbb meghallgatta volna, mit is
sóhajtana-óhajtana a vitanapot indító KDNP. Követték őt a kormánytagok,
szépen sorban, majd a szocialista frakció újdondász szónoka. Utóbbi
balszerencséjére, a miniszterelnök, az MSZP elnökjelöltjeként -
kockáztatva megválasztásának sikerét – sem volt kíváncsi pártja
vezérszónokának szónoklatára, elment helyette egy kávé melletti
beszélgetésre. És, hogy „rend és fegyelem” legyen a T. Házban, az SZDSZ
vezérszónoka is előbb szólhatott, mint a napirend előterjesztője. Tegyük
hozzá, a „kis testvér” szószólóját sem becsülte többre a kormányfő.
A
kereszténydemokraták vezérszónokának szóhoz jutását még a képviselőknek
is meg kellett szavaznia, lévén az Országgyűlés szocialista elnökével
egyeztetett időbeosztás szerint „véletlenül” éppen ezen napon a Ház
elnöki feladatát is ellátni kényszerült, márpedig a kettő együtt, a T.
Ház hozzájárulása nélkül, nem lehetséges. Végül ez az akadály is
elhárult Harrach Péter elől:
Elöljáróban
leszögezte: a népesedési helyzet alakulása első számú nemzeti
sorskérdés! Elmondta azt is, hogy a nemzettudatban fellépő sérülése mit
jelent, nevezetesen: az ország népessége rohamosan fogy, a társadalom
pedig elöregszik.
Néhány adat igazolására: évente közel 40
ezerrel többen halnak meg, mint születnek. Az előrejelzések szerint
2050-ben várhatóan 8,5 millióan leszünk (a leginkább pesszimista
jóslások 6 millióról szólnak). Veszélybe kerül a nagy társadalmi
szolgáltató-rendszerek működőképessége is, (egészségügy, nyugdíj,
súlyos munkaerőhiány, stb.)
Hangsúlyozta Harrach Péter és tisztes ember aligha, ne adott volna
neki igazat:
- Korunkat a kultúrák válsága, a házasság és a családi intézmény
válsága jellemzi. Gyermektelen, elöregedő, rossz hangulatú
társadalomban pedig nem jó élni!
És, hogy miért tart itt Magyarország? Okait is sorjázta a
kereszténydemokrata politikus:
-
Számtalan oka van a gyermekvállalási kedv csökkenésének, például a
tanulási folyamat elhúzódása, a karrierépítés, a két fő oka azonban a
házasság és család intézményének válsága, valamint a gyermeknevelés
biztonságának hiánya.
Jól láthatóan tükröződött a pártok
életformának ütközése is a széksorok között. A kereszténydemokratát
Harrach Péter nem tette kétségessé:
- Nem a magánélet,
a nők önrendelkezési joga számít csak. Ugyanis, bármennyire hirdetik,
nincs választási lehetősége a nőknek! Nincs, mert nem választhatják
szabadon az anyaságot! Nem választhatják szabadon, mert tudják, egy
családkeresővel nem lehet eltartani a családot. Ez is a szabadság
korlátozása! A házasságnak, a családnak, a
gyermekvállalásnak
nem csak az egyén jogait hangsúlyozó mondandója van, hanem az egymáshoz
tartozást vállalását is adja. Így is lehet, lehetne a családokhoz
közelíteni, ebben az individualizálódó világban!
Szólt
Harrrach Péter, szólt az előtte szóló kormánypárti szószóló
megnyilatkozásáról is, ’ki mielőbb befejezné a még meglévő
családtámogatási rendszer szétverését.
- Neki sincs
mondanivalója a családról, saját életfilozófiáját és életformáját
tükrözi ez a megnyilatkozás.(egyéni karrier, meggazdagodás,
élvezetkeresés.) Ezzel szemben áll egy másfajta életforma, az
elköteleződés, a gyermekvállalás, a szolidaritás, az odafordulás, és ha
kell az áldozatvállalás.
Fölöttébb borús képet festett e tekintetben szép hazánk egére
Harrrach Péter:
-
Szegénységet vállal, aki gyermeket vállal, lévén az igazságtalan
adórendszer, nem veszi figyelembe az eltartottak számát, az egyénnek
kedvez, s nem a családnak. Igazolja: a házasságkötési kedv csökkenése
(25 év alatt felére csökkent a házasságkötések száma), a
terméketlenebbnek bizonyuló élettársi kapcsolat növekedése, a
gyermeknevelés biztonságának hiánya, a családtámogatási rendszer
leépítése miatti bizonytalanság.
A jobbítás reményében
ajánlotta a kormánypártok „szolid” figyelmébe Harrach Péter a
kereszténydemokraták álláspontját, utalva a házasság és család
értékeinek megjelenítésére (is) a társadalmi tudatban, melynek
címszavai: családban élni jó, a család pótolhatatlan, a gyermek joga
családban nevelkedni, szolidaritás, szeretet, és önzetlenség.
Hangsúlyozta: a politikának csak indirekt feladata van: az értékhordozó
közösségek megerősítése az iskola, az egyház és a civil szervezetek
feladata. Külön kiemelte a média szerepét, s cseppet sem elismerően,
lévén ők – tisztelet a kivételnek! – „ők ártanak sajnos a
gyermekvállalásnak és a családvállalásnak a legtöbbet.”
A
jobbítás reményében ajánlotta még a kormánypártok „szolid” figyelmébe
családbarát környezet kialakítását, mindenekelőtt a
foglalkoztatáspolitika területén, hangsúlyozva:
- Ez
pedig törvényhozói feladat. Minden leépítés káros hatású! Csak
hozzáadni, kiegészíteni érdemes! A KDNP által szorgalmazott családi
adózás bevezetése ilyen lenne, lehetne...
Bartha Szabó József
gondola.hu