CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. december 2., péntek, Melinda, Vivien napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

A túlélés hazárdjátéka

Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.'' Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: ,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?'' De az így felelt neki: ,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.''''

ARANY JÁNOS
KORTÁRSAM R. A. HALÁLÁN

Kidölt immár sok ép, erős,
Ki velem indult és haladt;
Kevés itt fenn az ismerős:
Oh, mennyivel több föld alatt!

Reményem - elzárt völgy-fenék,
Nincs onnan út, kivezető;
Emlékezet üdítne még -
De az meg egy nagy temető.

Ott fekszenek távol, közel;
Egy-egy külön sír jeleli
Futó harcban hol estek el -
Mint a Horácok elleni. *

S én a pályán vagyok ma még,
Leggyöngébb a futók között;
Fenntart egy szálnyi tartalék,
Bár testem és lelkem törött.

Még elkerült ásó, kapa -
S tán engem a sors arra tart,
Hogy visszanézve, mind csupa
Sirhalmot lássak, ravatalt.

Most a tiédet hantolák:
Im, tőlem is rá egy göröngy!
Oh! hitte volna egy világ,
Hogy te elébb bucsút köszönj?

Egy nap derült volt rád s reám:
Nem várhatál még keveset?...
De sírunk sem lész messze tán,
Ha bölcsőnk oly közel esett.

(1877 aug. 25)

Nem áll messze akár a mai gondolkodásunktól sem mások halálának mérlegelése. No persze nem feltétlenül úgy, mint Arany János tette azt.
Meglehetősen bizarr, mondhatnám morbid játékot űznek egyesek, amikor a területi hírmondó valamelyik utolsó oldala halálhirdetéseinek tanulmányozásába kezdenek. Gondosan mazsolázva nézegetik az adatokat, miközben állandó összehasonlításokat tesznek. Idősebb volt-e a megboldogult, esetleg fiatalabb, mert abszolút nem mindegy a számukra, hogy még "lemaradásban" vannak-e avagy túlélővé "avanzsáltak". Ki gondolná, hogy a nevetséges játék - íme - milyen bibliai adalékkal bír?
Jézus nyilván a helyi hírek latolgatásába merült, gondteli emberek kimondatlan kérdésére ad választ, amikor rámutat az emberileg kikövetkeztethetetlen halálozási időpontok valódi összefüggésére, mindarra, ami-aki a dolgok mögött van. Az evangélium szerkesztője pedig még a redakcióval arról is gondoskodik, hogy egyszerre mutassa be egy hozzátoldott példabeszéddel a paradoxon mindkét oldalát.
Arra törekszik, hogy kegyetlenül, a dolgok sokkoló erejével mutassa meg azt, amit Isten "türelmetlenségeként" élünk meg. Látszólagos kegyetlensége előtt értetlenül állunk, amikor az élete teljében levő virágot "lekaszálja". Másrészről elmondja azt is, hogy a Teremtő türelme végtelen, és kegyelmének erejével, megtartó hatásával a legelveszettebbnek látszók is benne vannak a "pixisben": ott ficánkolnak vagy görnyedeznek az élők között.
Isten pedig a jó érdekében kockáztat, felteszi az újabb tétet. Igen, kockáztat, mert a szabad akarat mindenkor keresztülhúzhatja a legjobb indulatú "kalkulációt", feleslegessé teheti az egyes ember számára mindazt, amit Ő és Fia értünk tett.
A nagyböjtben különösen példaértékű, ha a reménytelen esetekre újra, talán felesleges energiát fordítunk, ha nem lökjük végleg a sárba az abban fetrengőt, ha merészen túllépünk az adok-kapok egyenlőségén, az 1789-es események, a NFF szárazan, de nem kiszámíthatóan produkált egalité-ján. Ez nemcsak emberi természetünk időleges megtagadása, de sokak, sokunk szerint ez az evangélium egyetlen lehetséges olvasata.
- DI -



2007. március 10., szombat 08:47


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület