Ballagás Ahogy minden évben idén is ünnepségsorozat indul el országszerte május elején: a középiskolákban végzett diákok búcsút vesznek alma materüktôl. A hagyomány az utóbbi évtizedekben kissé átalakított, új köntösben már az általános iskolákban, sôt az óvodákban is megszokott ünneppé válik. A középiskolás hagyománynál jóval régebbi és minden emberi közösségben létezô mozzanat, a felnôtté válás ünnepe zajlik körülöttünk idén tavaszszal is; gyakran jóval látványosabb díszletek között, sokszor kerülve a valódi ünnepet. A ballagásról szólva nem hallgathatok az idén 450 éves jubileumát ünneplô evangélikus líceum ôsi hagyományáról, hiszen ebben az iskolában alakult meg a mai diákönkormányzatok elôdjeként a Deákkúti Vármegye 1827-ben. A reformkorban, az erôsödô nemzeti mozgalmak idején, fontos volt a tizenéves koruk végén járó akkori diákoknak, hogy Sopron legrégebben ismert forrása erôs öszszetartozásuk, vármegyéjük megszervezése után róluk és általuk Deákkútnak neveztessék. Maguk szépítették a régi forrás környékét, az oda vezetô utat; faragott követ állítottak a forrás fölé a következô felirattal: „Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!” A ballagás akkor és azóta is a közösség erejére emlékeztet! A ballagás tehát a közösség, a valahová tartozás ünnepe. Nem csak a valahová indulásé, de a valahonnan indulásé is. Sopron és az iskola, ahonnan elindul a fiatal felnôtt 2007-ben, bôséggel adott lehetôséget felismerni azokat a talentumokat, amelyek kegyelmi ajándékként minden fiatal tenyerében ott csillognak. Az elindulás a könnyes búcsú mellett a reménység ideje is, a régi idôkben távolra induló vándordiákok, peregrinusok reménysége – a visszatérés reménysége: „Itt lobogott a Deák-kúti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int: ‘Ifjú, szeresd a hazát!’ ” (id. Dr. Prôhle Károly) Tölli Balázs