CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Két történet

Lk 12,13-21 Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!'' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?'' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.'' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.''

Gyermektelen rokona hagyta ismerősömre ingóságait: tegyen velük, amit akar. Sikerült is ezzel egy addig nyugodt életet alaposan felbolygatnia. Becsüs, alkudozások, hagyatéki futkosások hivatalból hivatalba, s a rendszerezett papírok elhelyezése, az értékes könyvtár értő kezekbe helyezése, s a sornak ki tudja, mikor lesz vége.
Nem mintha bármelyikünknek ne lennének olyan "világos" pillanatai, amikor a göncöktől szeretne megszabadulni, melyek gyűlnek, gyűlnek, s egyszerre csak beborítanak. A gyűjtögető ember képe rajzolódik ki általunk, aki valamilyen hivatkozással felhalmoz és nem tud ellenállni a megszerzés kísértésének. Aki nem képes egy nagyáruház, pláza, metro emeletre fel-emeletről le tortúrája közben úgy elcsodálkozni, hogy azt mondhassa: "Mennyi minden, amire nekem nincs szükségem!"
Manapság mind gyakoribb a nagyon gazdagok között is a vagyon nagyrészének jótékony célra fordítása. Nagyon találó az öröklésre nézve a legutóbbi nagy vagyon-ajándékozó nyilatkozata, aki azt mondta, annyit hagy az örökösöknek, hogy mindent megtehessenek, de annyit nem, hogy semmit sem tegyenek.
Ha megtesszük a következő lépést, és azt kérdezzük meg magunktól, vajon a gyűjtésünk kezdő iránya egyáltalán helyes volt-e, akkor máris közelebb kerültünk az evangélium igazi mondandójához. Természetesen vannak kifogásaink és hivatkozhatunk az ember és gondolat érésére, a most éhezésbiztosnak látszó nyugdíjas évek közeledtére és az előnyöknek csak kevésbé emberidegen módon történő kihasználására. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a begyűrűző mintát követve aki megtehette, már megtette az első lépéseket, hogy beolvadjon, asszimilálódjon a szép, új világba.
Jézus mégis, most is, az olyan körülmények között is, amikor embernek maradni is nagy dolog, nem kevesebbre, mint magára a szentségre hív. Nem mi döntjük el - szerencsére - milyen közel áll a kettő egymáshoz. De hogy a kettőt közelítve, az emberit tökéletesítve járunk a legjobban, azt most is, előre, később is, visszatekintve, nyugodtan elmondhatjuk.
- DI -



2007. augusztus 04., szombat 12:30


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület