Ifj. Sarkady Sándor elhangzott beszéde

Ma a megmaradt hazában, a Kárpát-medencében, és szerte a világon ahol magyarul beszélnek, az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulójára emlékeznek. Emlékezzünk mi is azokra a fiatalokra, diákokra, munkásokra, katonákra, határőrökre, akik 1956-ban nemet mondtak a kommunista diktatúrára, nemet mondtak a hazugságra, és hittek szent eszméik megvalósulásában. Hittek egy jobb, egy boldogabb életben, hittek egy szabad, független, demokratikus és semleges Magyarország megteremtésében.

Pontosan 53 évvel ezelőtt a soproni főiskolás és egyetemista fiatalok néma felvonulása zajlott le Sopronban a „Hűség városában”. Kart-karba öltve, 8-as sorokban meneteltek. A néma tüntetés – az azt átélők szerint – még nagyszerűbb hatással volt mindenkire, mint bármily hangos tüntetés. A fiatalok elől egyetlen táblát vittek, rajta a felirattal „Együtt a lengyelekkel”. Ezzel fejezték ki szolidaritásukat a testvéri lengyel nemzet nagyszerű megmozdulása iránt. Babérkoszorújukat egy erdőmérnök-hallgató arra az 1848-as emlékmű talapzatára helyezte a Tűztorony tövében, amely most a Fegyvertár utcában méltatlan körülmények között várja megújulását. De már azt ezt megelőző napon a SOTEX kultúrházban összeült az első soproni diákparlament. Ez a nagygyűlés különbözött a korábbiaktól. Nyíltság és igazságkeresés jellemezte. A múltat hívták tetemre. Miért sorvasztották egyesek az egyetem évszázados hagyományait? Az egyetem lapja miért csak cenzúrázottan jelenhetett meg? Miért zártak ki több tucat hallgatót az Alma Materből? Az órákig tartó viharos ülésen - lázas felszólalások közepette - kimondták: Kilépnek a párt ifjúsági szervezetéből, a DISz-ből és megalakítják Szeged és Budapest mintájára saját független ifjúsági szervezetüket, a MEFESZT, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. A gyűlés után megkezdődött a manifesztum sokszorosítása.

Pontjaikkal szíven találták a kommunista diktatúrát. Egy évtizednyi szolgaság és elnyomás után követelték a szabad, többpártrendszeri választásokat, a kormány átalakítását Nagy Imre vezetésével, a gyülekezési és sajtószabadságát, és nem utolsósorban követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását hazánk területéről.

A gyáva, gyilkos hatalom a fővárosban sortűzzel válaszolt az ifjúság és a magyar nemzet követeléseire. Majd az MDP vezetése szovjet tankokat hívott be saját népe ellen. Kitört a forradalom…

A megyeszékhelyen Győrben október 25-én mozdult meg a nép. A fővárosból érkező események híre (a parlament előtti vérengzés) azonnali cselekvésre ösztönözték az embereket. Győrben is kezdetét vette a csillaghullás. A tüntetők 14 pontos követelésére a még fennálló diktatúra azonnal fegyverrel reagált. A győri rendőrség riasztólövésekkel próbálta oszlatni az egyre nagyobb tömeget. A győri börtönből már megkezdték a politikai foglyok kiszabadítását, amikor a börtönhöz érkező újabb ÁVH-ás erősítés fegyvereket hozott. Egy fiatal leány Máté Mária, aki az utcán hagyott gépkocsiból kezdte leadogatni a lőszert és a fegyvereket, a börtön épületéből lelőtték. A tüntető tömeg menekült, majd ostrom alá vette a börtönt. Még újabb két fiatalt gyilkoltak meg a belügyi szervek. Győrben vérben született a szabadság. Tízezres tömeg követelte a pontok teljesítését, és megjelent az első forradalmi röplap is.

Sopron polgárai a rádióból értesültek a fegyveres harcról. Október 24-én még tanítás volt, másnap már csillaghullás. Üzemek, gyárak, iskolák homlokzatáról került le a vörös csillag és a vörös zászló, hogy helyére a forradalom jelképei, a lyukas nemzeti lobogó, és a Kossuth-címer kerüljön. Sopronban vér nélkül zajlottak a forradalmi események. Minek volt ez köszönhető? Köszönhető volt elsősorban annak, hogy Sopron a nyugati határ mellett feküdt. Lakói minden megnyomoríttatás ellenére városi polgárok és lokálpatrióták voltak. Az Erdőmérnöki Főiskolának és tanári karának tekintélye volt. A főiskolai és egyetemi ifjúságot szerették a soproni polgárok. A határőrség és a rendőrség itt azonosult a forradalmi ifjúság követeléseivel. Katona Sándor rendőrkapitány, Géczy Ferenc őrnagy, Farkas Antal százados, Várnai László főhadnagy és mások a lelkiismeretükre hallgattak és nem lövetettek az ifjúságra.

Október 26-án a forradalom győzött Győrben. A munkásság sztrájkolt. Budapestről visszaérkezett szemtanúk apokaliptikus látványról számoltak be a magyar fővárosból. A győri munkásság egy emberként követelte a szovjet csapatok kivonását, az ország függetlenségét, a semlegességet, a sajtószabadságot. A honvédség tárgyalások után a forradalmi nép mellé állt. A katonák kitűzték sapkájukra a nemzeti szalagot és a Kossuth címert. Majd kijelentették: A honvédség nem fog fegyvert használni a tüntetőkkel szemben. Megvédik a közrendet és a közbiztonságot. A pattanásig feszült légkörben, a kora délutáni órákban a rendőrség is egy emberként a forradalom oldalára állt. Szigethy Attila vezetésével, aki feltétlen híve volt Nagy Imrének, megalakult az ideiglenes Győri Nemzeti Tanács. Ezen belül demokratikus módon újabb és újabb tanácsok és nemzeti bizottságok álltak fel. Béke, rend, szabadság voltak a jelszavak. A győri rádió ettől a naptól vált világhírűvé. Elsőnek tájékoztatta a megye népét a forradalom győzelméről. A győri adó minden rádiót megelőzve elsőnek adott hiteles tájékoztatást a magyar forradalom eseményeiről.

Ez a nap Mosonmagyaróvár véres, tragikus gyásznapja. Már október 25-én az akadémikusok néma tüntetést tartottak a városban. A városi pártbizottság erélyes utasításban követelte, akadályozzanak meg minden fajta további demonstrációt. 26-án a tüntetést a gimnazisták kezdték. Majd csatlakoztak hozzájuk férfiak, nők gyermekek. Üzemek dolgozói mellett ott vonultak zárt sorokban az akadémia hallgatói. A város rendőrsége nem lépett közbe, sőt zászlókat lengetve üdvözölték az egyre hatalmasabbá duzzadó tömeget. A rabok kiszabadítása után a tüntetők ketté váltak. Egyik részük a zöldávós határőrlaktanya elé vonul. A vörös csillag eltávolítását követelték. A laktanya parancsnoka Dudás százados népellenes bűnt követve el, a fegyvertelen tüntetők közé lövetett sorozatlövő fegyverekkel és géppuskákkal. A kúszva menekülők közé kézigránátokat dobatott. A halottak számát ma sem tudjuk pontosan. Iszonyú volt az emberéletekben való pusztítás. Annyi volt a halott és a sérült, hogy a kisváros kórháza képtelen volt ellátni a sebesülteket. A határőrség éjszaka engedélyezte az első osztrák vérplazma szállító mentő és teherautók bejövetelét Hegyeshalomnál. Az osztrák híradó felvételeken riadt tekintető fiatal határőrök fehér és nemzetiszínű karszalaggal segédkeznek. Majd valósággal letépik a rákosi címeres zászlót és felkúszik a lyukas nemzeti lobogó az árbóc csúcsára. Ránk maradt az a filmhíradó is, amit a BBC készített a halott városról. Emberi maradványok és alvadt vértócsák a laktanya előtti téren. A felbőszült tömeg három ÁVH-ás tisztet meglincselt… Győrből Földes Gábor és Tihanyi Árpád fellépésének volt köszönhető, hogy az erőszakszervezetből mások nem estek a népharag áldozatává…

Kapuváron, Csornán és a megye más településein ezen a napon hullt a porba a szovjet elnyomás jelképe. Kapuváron a járási nemzeti tanács elnöke Fodor József lett, a községé pedig Kapuvári Géza. Felállították a forradalom új fegyveres testületét a nemzetőrséget. A nemzetőrség a rendőrséggel látta el az őr és járőrszolgálatot. A kapuváriak a Győri Nemzeti Tanácson kívül szoros kapcsolatot tartottak a soproni MEFESZ-el. A hallgatók több alaklommal vettek részt a nemzeti tanács ülésein.

Sopronban a város vezetése és irányítása, a MEFESZ-re, az egyetemi ifjúságra hárult. A fővárosi és vidéki véres események következménye az általános, országos sztrájk lett. Pillanatok alatt omlott össze Sopron közigazgatása is. Az egész országban kaotikus állapotok uralkodtak. Százakra rúgott a halottak és ezrekre a sebesültek a száma. Öt napi szakadatlan harc után győzött a forradalom. A soproni MEFESZ spontán csoportokat és bizottságokat szervezett az ügyek irányítására és azok lebonyolítására. Egyetemisták, főiskolások, szakmunkás és gimnáziumi tanulók vették ki részüket a munkából. Teljes egyetértésben, együttműködve dolgoztak a rendőrséggel és a határőrség osztagaival.

A csornai járási tanács tárgyalt a győri Székely Sándor vezette küldöttséggel. 27-én a közrend fenntartására megalakult a Nemzeti Bizottság. A csornai határőrség Kesiár őrnagy vezetésével fenntartotta a rendet. Hozzáláttak a nemzetőrség szervezésének. Küldötteik a győri nemzeti tanács valamennyi ülésén részt vettek. A nemzetőrség együtt működött a csornai katonatanáccsal védve a forradalom vívmányait. A megye dolgozói számára nyomott röplapjaik beszédes kordokumentumok.

Mosonmagyaróváron – október 29-én választották meg a nemzeti tanácsot. Elnöke Lugosi Géza lett. Két helyettese közül Bögi Gyula feladata volt a kapcsolat felvétele a kormánnyal és a Győri Nemzeti Tanáccsal. Egy akadémista csoport, Sipos Imre vezetésével Hegyeshalomnál teljesített szolgálatot.

1956. október 30-án Győrben felállt a Dunántúli Nemzeti Tanács. Mint egy 600 küldött vett részt rajta és tett hitet a forradalom mellet. A felszólalók Beszámoltak az eredményekről, a követelésekről, a problémákról. Ott voltak Csepel, Szeged, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj Zemplén megye képviselői is. A november 1-ei ülésen már ott képviseltette magát Hajdú-Bihar, Szolnok, Szabolcs-Szatmár megye. A DNT kimondta a sztrájkot mindaddig folytatták, amíg megszálló csapatok hazánk földjén tartózkodnak.

November 2-án az egész ország ünnepelte a „Független, semleges és demokratikus Magyarország kikiáltását…

Többekkel beszéltem az akkori résztvevők közül. Egy néhányan elmondták azt is, hogy akkori cselekedetükért, azaz 1956-ért senkitől, semmilyen köszönetet nem kaptak. Még most sem késő, hogy megköszönjük nekik mindazt, amit ezért a megyéért, a szűkebb tájhazáért Budapestért és Magyarországért tettek. Csak kérdezni kell őket, és elmondják nekünk az akkori résztvevők, diákok, egyetemisták, akadémikusok, tisztségviselők:

A Forradalmi követeléseiket tartalmazó röplapjaikat több ezer példányban osztották szét a megye területén

Elmondják, hogy futárként, küldöttként hogyan tartották a kapcsolatot az ország más egyetemeivel és főiskoláival és a vidéki városokkal.

Beszélnek arról, hogy őrségben álltak nemzetiszínű karszalaggal és karabéllyal a megye középületei és üzemei előtt, védve a nép vagyonát. Hangosbeszélőkön tudósították a lakosságot a gyorsan változó eseményekről.

Elmondják, hogyan segítettek a malmokban a molnároknak, az üzletekben a kiszolgálóknak és hogyan sütötték a kenyeret és hordták szét a tejet a rászorulóknak

Megye szerte új forradalmi szervek testületeiben vettek részt. Ők addig csak hallottak a demokráciáról, de megteremtették annak valamennyi formáját.

Ott bábáskodtak a dr. Takács Endre vezette Soproni Ideiglenes nemzeti Tanács létrejötténél, felállították a Járási Nemzeti Tanácsot Steiner Gergely vezetésével, és létre hívták a Soproni Pedagógusok Forradalmi Tanácsát. Részt vettek a Dunántúli Nemzeti Tanácsban küldöttként.

Elmondják, hogy fegyverrel a kezükben járőröztek az utcákon: Így őrizték Győr, Sopron, Csorna, Kapuvár nyugalmat és békéjét. Valóban a nép vagyonát a köz tulajdonát védték.

Határőrként teljesítettek szolgálatot. Ott voltak a megye minden átkelő pontjánál Fogadták a Hegyeshalomnál, Sopronnál érkező nemzetközi segélykonvojokat és vasúti szerelvényeket.

Az osztrák, svájci, nyugatnémet szállítmányokat, a vasúti kocsik segélyrakományát kísérték fel Kelenföldig és Csepelig.

Elmondják, hogy váltott brigádok a végkimerülésig pakolták a segélyeket.

Hogy miként ültek teherautókra erdész, bányász, geodéta, földmérő mérnök-hallgatók, mosonmagyaróvári akadémikusok, győri diákok és kísérték nem egyszer tanáraikkal együtt egy héten keresztül az életet jelentő vérplazmát, gyógyszert, kötszert és élelmiszert a rászorulóknak a fővárosi kórházakba.

Beszélnek arról, hogyan fegyverezték le a hőbörgőket hogyan védték a forradalom tisztaságát. Hogyan vették védőőrizetbe azokat az ávósokat, akiket a tömeg meg akart lincselni.

Miként jártak ki falura élelmiszert összegyűjteni, hogy a föld népe hogyan ajánlotta fel szinte mindenét a forradalom oltárára.

Elmondják az akkori részt vevők, hogy 14 napon keresztül éjt nappá téve dolgoztak a forradalom sikeréért. A felszabadultság érzésével és hihetetlen tenni akarással segítettek

Amikor már úgy tűnt, hogy győztek, a kommunista árulás következtében a szovjet erők megkezdték a magyar forradalom eltiprását. Egy maroknyi politikai klikk, tízmillió magyar akaratával szállt szembe. A szovjet tankok és légierő halomra lőtte a magyar nép álmait és vágyait. A november 4-i szovjet orvtámadás hírére csak Sopronból 6000-en menekültek A harcokban elesett több mint 4000, és megsebesült 25.000 ember. 200.000 magyar örökre elhagyta hazáját, lábával szavazva a diktatúra ellen. A megtorlás iszonyú volt: A Kádár rezsim több mint 300 embert végeztetett ki és 16000 főt börtönöztetett be.

Örök dicsőség Szigethy Attilának és a Dunántúli Nemzeti tanácsnak! Hajtsuk fejet a kivégzett Földes Gábor, Tihanyi Árpád, és Török István emléke előtt. Ne feledjük a bebörtönözött tiszteket: Kéri Józsefet, Éliás Ferencet, Krecz Géza őrnagyot. A munkástanácsok vezetőit: Berger Sándort, Fekete Józsefet, Menyhárt Miklóst, Tóth Istvánt és Vadas Józsefet.

A résztvevők emlékezetében, azok a forradalmi napok, amíg élnek megmaradnak, és végig kísérik egész életüket. Az élők kegyelettel emlékeznek az elhunyt társakra, a jó barátokra, a példát adó tanárokra és az egykori szerelmekre. Ma is mindnyájan szívükben őrzik október szent emlékét. Csak a politikai nomenklatúra és azok hű kiszolgálói igyekeztek bemocskolni nemes tetteiket, feledésre ítélni emléküket. 1956 lángja olykor csak parázslott és úgy tűnt, hogy a magyar forradalomra és szabadságharc emlékére az örök feledés fátyla borul. De nem így történt! Az utókornak kötelessége emlékezni rájuk, hogy nemes cselekedeteik soha, ne vesszen feledésbe. Egy megye örök példát mutatott, hogyan kell szeretni a hazát. A megye dolgozói, neves és névtelen hősei voltak azok, akik visszaadták a forradalom napjaiban városok és falvak, egy országrész hitét; és ha csak két hétre is, de Győr-Sopron megye emberi és nemzeti méltóságát is. Mindnyájuknak hála és köszönet érte!

ifj. Sarkady Sándor