Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Közösség! Tisztelt, velünk ünneplő56-os Soproniak!

Reményt adó és a forradalom győzelmében vetett hitet megerősítő a Szabad Európa Rádió hírszolgálatának 1956 őszén az éterbe sugárzott híre:

,,A Soproni Diáktanács nem tartja kielégítőnek azokat az engedményeket, amelyeket a budapesti kormány tett. A soproni lakosság teljes politikai szabadságot kíván, és minden reményét a szabad választásokba veti.”

Egy kortárs történész szerint kétféle forradalom létezik: egyrészt, vannak, amelyek egyfajta ideológiai önmegvalósítást próbálnak végrehajtani, és rendszerint erőszakot szülve vérengzésekbe torkollnak.

Másrészt vannak forradalmak, amelyek ,,erkölcsileg teszik helyre a kizökkent időt.”

1956. forradalma ez utóbbiak közé tartozik. A soproni események pedig ezt kiváltképpen igazolják.

Az 1945 utáni időt a szovjet katonai megszállás és a kommunista hatalomátvétel zökkentette ki. Az országra erőltetett, a társadalomtól teljesen idegen ideológia és életforma: hazug, embertelen és élhetetlen volt.

A háború utáni, alig egy évtized alatt az értelmiség szembesült azzal, hogy nincs szükség tudására, csak kiszolgáló-személyzetként használja a rendszer. A munkás rájött, hogy nem tulajdonos, hanem érdekképviselet nélküli rabszolga. A parasztot szövetkezetbe kényszerítették, lesöpörték padlását is. A diákság ráeszmélt, hogy hazugság az, amit neki tanítanak.

A sokféle emberi elégedetlenség, a csalódás, a változtatás szándéka - az elvek, értékek és eszmék ereje, a közösség egy-akarata egyszercsak emberfeletti erőket mozgósított.

1956 a lélek erejével nyúlt bele, mindenki részéről egyakarattal, a kizökkent időbe.

Tisztelt Ünneplők!

Az időbe való belenyúlás az ember számára nem egyszerű és nem könnyű feladat. Tulajdonképpen emberfeletti. Emberfeletti, ezért áldozatot, életet követel.

Kioltott életeket, kettétört életpályákat, a hazából elűzött, a börtönökben megalázott, a mindennapokban megfélemlített, ellehetetlenített életeket. Nincs olyan magyar család, aki ezekről ne tudna személyes emléket idézni.

A mai napon adassék mindenekelőtt tisztelet és örök megbecsülés mindazoknak, akik életüket, egzisztenciájukat, jövőjüket áldozták a szabadságért.

1956 az áldozathozatalban egyesített minden magyart. Ezért is válhatott 20 évvel ezelőtt a Köztársaság kikiáltásának napjává, és azért, mert, a magyar forradalom és szabadságharc 12 napja, a nép többségének egyező akaratából, a világtörténelemben elsőként ingatta meg a szilárdnak hitt szovjet birodalmat; és azért is, mert a magyar történelemnek az eszmék, értékek mentén történt, ritka nemzetegyesítő időszaka volt.

Azonban a szabadságharcot leverték.

Az elnyomó, nemzetellenes ideológia pedig gyorsan alakot váltott: egy kirakatban mutogatható, hazug rendszer alakját vette fel. Miközben erkölcsileg korrumpálta a társadalom egy részét, a rendszer gyilkos múltjára fátylat borított, és gondosan kimunkálta annak lehetőségét, hogy a hatalomba kapaszkodók magukat átmentsék.

1989-ben a nemzet- és országrontó ideológia már nem tudott védekezni, ezért, beállt a tüntetők közé. Ha nincs forradalom, akkor hatalomátvétel sincs, csak a hatalom újraosztása. És ez volt a rendszerváltozás…

1989-ben mégiscsak 1956 győzelmének korszaka érkezett el, de a kommunista hatalom a maga gyors újraelosztásába kezdett, újabb önmaga átmentésébe, s így a győztes56-os forradalom nem teljesedhetett be. Rendszerváltozássá finomult. Egy közirónk szerint: ,,silányult."

Tisztelt Emlékezők!

Rákosiék nyolc évig folyamatosan hazudtak, majd aztán Kádárék is még vagy 30 évig, kifinomultabban. 89’ben a politikai bukás lehetőségének közeledtével az akkori KISZ-titkárok, pártkáderek, cenzorok, pufajkások, SZT-tisztek újból alakot váltottak. Megteremtették a folytonosságot a mához: a jelen Gyurcsány-Bajnai életérzéséhez, a kormányzati módszerként használt, évek óta tartó hazugságsorozaton át .

Ez az életérzés ma már a megszűnő munkahelyek, a tönkrement vállalkozások, a bezárt kórházak és rendelők, a lelakatolt iskolák, a kilátástalanság, a pénztelenség, a kifosztottság és a kiszolgáltatottság életérzése. Hogy bármikor bármit elvehet tőlünk a hatalom. Az a hatalom, amely lényegében illegitim, viszont bármit megengedhet magának, hiszen nem tehetünk semmit ellene.

Tisztelt Egybegyűltek!

Újból kizökkenni látszik az idő. Csakhogy ez a mi időnk, immár 8 éve! Hiába múlt el ’56 óta több mint 50 év!

Ma, hazug vezetők, újból hazug, embertelen és élhetetlen időket kényszerítenek ránk. A mai Magyarországon már nincs olyan nap, hogy ne ütköznénk hazugságokba.

Erkölcsileg kizökkentett időt élünk ismét.

A rendszerváltás utáni 20. évben, a Köztársaság kikiáltásának 20. évében megint visszatért az az érzés, hogy mindent elvehetnek tőlünk, amit munka, áldozat árán elértünk: a család biztonságát, a tisztességes munkáért járó tisztességes megélhetés lehetőségét, az otthonteremtés reményét, a kiszámítható és tervezhető jövőt.

Akik nem emlékeznek a múltra arra ítéltetnek, hogy újra és újra elszenvedjék tévedéseik és mulasztásaik következményeit. - mondta Bibó István.

1956 igazságának eszméje kötelez arra, hogy emlékezzünk, de annál is többre: hogy leplezzük le végérvényesen a hazug rendszer átlényegüléseit: a hazug rendszer mutáns, tovább élő hazugságait.

Az 1919-es, majd 1947-es hazugságokból mára: elcsalt választás, eladósított ország, prédává tett, kiárusított nemzeti vagyon, offshor-ügyletek, végkielégítések, mutyik és lenyúlások,öszödi mentalitás lett.

Kedves Soproniak!

2010-ben rajtunk múlik, hogy – Bibóval szólva – ne kelljen újból elszenvednünk tévedéseink és mulasztásaink következményeit. 2010-ben erkölcsileg helyre tehetjük a kizökkentet időt: egyszer s mindenkorra!

Tőlünk ma, 23.000 elitélt, 400 kivégzett , 18.000 internált és 200.000 kényszerűségből emigrált honfitársunk, a nemzet áldozata követeli ezt.

A helyére tett idő az, amelyben mi Magyarország minden polgárával képesek vagyunk megteremteni a nemzeti egységet, továbbörökíteni a nemzeti múltat, hagyományt és büszkeséget, megbecsülni, és a közösségeink javára fordítani a történelmi egyházak nemzetszolgálatát.

A helyre tett időben helyreállítjuk a törvényes rendet, bármilyen alku nélkül. Védelmet nyújtunk a törvénytisztelő polgároknak. A családok, a gyermekek és fiatalok támogatására szövetkezünk és a nemzedékek együttműködésére. Újból érdemet és becsületet teremtünk a munkának, a teljesítménynek, a tisztességes a vállalkozó szellemnek, hogy elősegítsüka munkából élők boldogulását, gyarapodását.

A tudásnak, a hozzáértésnek, a közösségi felelősségnek és az erkölcsnek az erejével fogjuk visszazökkenteni az időt, egy olyan mederbe, ahol a magyar nem ellensége a magyarnak, hanem határon innen és túl együtt szövetkezik arra, hogy a jelenlegi válsághelyzetéből kivezesse a nemzetet. Hogy Magyarország – ezerévesnél hosszabb államiságának rangja szerint – az őt megillető helyet foglalja el újból az európai közösségben.

"Egy nemzet gazdagsága mindenekelőtt az őt alkotó emberekben rejlik" – mondta II. János Pál. "Az egyes emberekben. A fiatalokban. Minden egyénben, aki az igazság nevében virraszt, mert valójában az igazság ölt testet a szeretetben.”

Legyen üzenet számunkra ez, és 56-ból az idézet rádiósüzenet:,,A soproni lakosság teljes politikai szabadságot kíván, és minden reményét a szabad választásokba veti.”

Ennek az igazságnak, szabadságnak és reménységnek szellemében vagyunk kötelesek teljesíteni 56 befejezetlen forradalmát és küldetését.

Azért, hogy végső győzelemre vigyük az 1956-ban elkezdett forradalmat: vértelenül de ezúttal mindenképpen maradandóan.