|
Sakkvilág |
|
Hírességek, akik azért sakkozni is tudtak...Ki?MIért?Miért nem?
Sakk és
történelem...Mottó: A játszmát elveszítheted, éberségedet
soha!
Kevesen tudják, hogy a sakk-tehetség, a
zenei adottság és a matematika iránti fogékonyság közös területeket
foglalkoztat az emberi agyban. Már a negyvenes években cikkek
jelentek meg a Magyar Sakkvilágban sakk és zene címmel. Itt most
nemcsak arról van szó, hogy Erkel Ferenc, világhírű
operaszerzőnk
Magyarország sakkbajnoka is volt, vagy, hogy Taimanov
orosz nagymester ünnepelt zongoraművész, a világbajnokjelölt
Szmiszlov nagymester pedig neves operaénekes. Az is csak az
alaptétel igazolója, hogy Einstein, a relativitás-elmélet
atyja
erős amatőr volt, s hogy Emmanuel Lasker, a heidelbergi
egyetem
matematika-professzora évtizedekig a sakk világbajnoka volt; egy
másik, újabb kori világbajnok, Michail Botvinnik pedig
elektromérnök-tervező. A hadvezérek közül Napóleon a 64 kockás
harcmezőn is elég rövidlátónak bizonyult. (Sakk-asztalát az asheville-
i
Biltmoor-ház magánmúzeuma őrzi.) Ránk maradt partijai bizony
kissé... No, de halottakról csak jót...
Tolsztoj viszont ügyesen „pinglizett", hogy pesties
sakk-szlengben fejezzük ki magunkat. Lenin is szeretett
sakkozni, még
képet is festettek róla sakkozás közben. Ránk maradt partijai közül
egyet sem láttam. Sztálin, szerintem, azért nem sakkozott, mert
pragmatizmusában már parti közben levágta volna saját királyának a
fejét is, pedig már Majakovszkij, a híres szovjet költő megírta, hogy
„a sakkban a kommunista is védi a királyát..." de beszélhettél te
Sztálinnak... Hazánkban viszont Kádár János sakkozott
kitűnően,
mesterjelölti szinten. Azt hiszem, első osztályú minősítése volt.
A sakkozók mindenféle ügyben számíthattak segítségére. Egy
mestererejű
játékost Pécsett a legnehezebb időkben még lakáshoz is
juttatott.
Ez mind érdekes adalék, de nem perdöntő - ami a sakk iránti
fogékonyság
gyökereit illeti. Az viszont annál inkább, hogy az Internet
nemzetközi
mezejéről
találomra összeverődött sereg játék közben megkérdezi egymást, ki
hová valósi, mivel foglalkozik? Tegnap egy holland fiú körmölte az
„üzenőre", hogy ő deventeri. Mondok: „én is játszottam ottan a Maxim
bárban". Kiderült, hogy
ő „szintén zenész" - és majdnem összekaptunk, sakk helyett, műfaji
vitákon... Pár
hete egy Virág Ferencet láttam a listán sakkozni. Megszólítottam.
Ő is zenész. A Balatonon nyaralt, onnan sakkozgatott kis laptop
computerén. Egyik erdélyi
„nagymenőnk" mérnök.
Különösnek tűnik, de logikai magyarázata van: igazán „menő"
képzőművész - tehát festő vagy szobrász - nem ismeretes a mester
sakkozók
között. Ok: a sakk, a zene és a matematika dialektikus; azaz
problematikájával mozgásban, a történés folyamatosságában
foglalkozik -
míg a képzőművészet statikus, azaz a fényképezőgép lencséjéhez nagyon
hasonlóan egy adott
helyzet vagy pillanat tér- és idő-koordinátáit ragadja meg, és ez még
akkor
is csak egy-egy mozdulat pillanatképe, ha jelzéseiben ennél sokkal
többet
fejez ki.
Egyszerűbben: a sakkozót vagy komponistát az adott
pillanatban
előállott helyzet csak mint a jövőbe látott cél ugródeszkája érdekli,
a
képzőművészt viszont ez az „ugródeszka" ragadja meg.
Éppen emiatt a sakkban - miként a való életben is -
győzedelmes és
elhibázott döntések szabják meg az „alkotás" értékét. Itt sincs happy
end, azaz
a legigazabban járt úton is elbukhatsz a végén.
Az alábbi hadállásban Thomas nevű ellenfelem sötéttel
kitűnően
játszott a 18-ik lépésig. És akkor...
Ám lássuk a játszmát! 1. e4, c6 2. d4, d5 3. ed:, cd: 4.
c4,
Hf6 5. Hc3, Hc6
6. c5, e5!
Kitűnő játék. Sötét nem engedi meg, hogy világos a
vezérszárnyat lezárva ott operáljon. 
7. Fb5, ed 8. Vd4:, a6 9. Fc6:,
bc
10. Hf3, Fe7 11. He5, Fb7 12. 0-0, 0-0 13. Ha4, He4 14. Fe3, f5?! 15.
f3, f4
16. fe, fe3 17. cxd5, Ff6!
Eddig sötét kitűnően
játszott, semmi előnyre nem tettem szert. 18. d6, Te8??
A
szöveglépés viszont
végzetes,
mert ellenfelem nem ismeri a fojtott matt formulát... Következett:
19.
Vc4+, Kh8
20. Hf7+, Kg8 21. Hh6+, Kh8 22. Vg8+, Txg8 23. Hf7 matt! Ha 18. -,
Te8??
helyett
sötét lecseréli a huszárt e5-ön, kiegyenlíthette volna a
játszmát...
Ez még hagyján, itt sötét legjobb (18. -,Fxe5!)
húzása esetén is lehetett volna eső, vagy sár, de a következő
állásban:
sötéttel olyan rosszul álltam, hogy aki azt mondja, ő rosszabbul is
állt, az csal,
vagy festi magát! Egyszerűen kész voltam! Nem volt lépésem.
Legokosabb
lett volna feladni a játszmát, de az ember amíg él, remél, így a
diagram-állásban
először is a kétségbeesett 28. -,Vf5-el felajánlottam a vezércserét,
ami
az ellenkező színű futók miatt elhúzta volna a partit, s azalatt
ellenfelemet esetleg
megüthette volna a guta....
Ám kegyetlen kínzóm nem vette a
lapot,
hanem a kitűnő 29. Vb7-el elháríthatatlan tisztvesztés elé
állított...
Most kellett volna feladni!... Ehelyett az ócska trükkös
29. Fe2!!??-t léptem. Ha most ellenfelem nem úszott volna
diadalmámorban,
hanem egy percre körülnéz és 30. h3-at lép, összeboríthattam
volna az állást. Ő azonban a mindent
elsöprő és egyben borzalmas 30. Vxc8??-al kiirtotta a lovamat, amire
30.
-,Vb1+
31. Kf2, Vf1+ 32. Kg3, Ve1 matt következett!
Sic transit
gloria
mundi!
Tudjátok, szegény ellenfelem mit csinált? Ezt is latinul mondom, a
soproniak
szeretik a latint... SI VITA MALA CARE TENAT ! ... Nem csodálom...
Pagony Lajos
Sakkrovat-vezető
lpagony@brinet.com
2000. július 30., vasárnap 00:00
|
|
|
