Ezután négyezerrel kevesebben olvassák a cikkeimet…
Ezután négyezerrel kevesebben olvassák a cikkeimet…
Vásár. Mindent el akarnak itt adni. Bőrnek
álcázott műbőr cipőt, a takarítást élvezetté változtató porszívót,
önműködő
palacsintasütőt. Vásári hangulat vásári mega-áron. Vebszájt is van,
jól
hangzik, bár nem igen kapós. Mint a téma után érdeklődő, közelebbről
megnézem.
Internetes újság főoldala, legalábbis annak tűnik. Áruként
mutogatják,
cikkről-cikkre. Bámul a jóhiszemű közönség, végre valami, amit csak
nézni
kell, és tuti ingyen van. Mert ravasz dolog ám a márketing! Rajtam nem
fognak ki, fölényesen hallgatom a szöveget,
amely csúcspontjához közeledve a következő baromságban teljesedik ki:
-
Ma ezt az oldalt nulla számú ember nézi, ám két nap múlva, amikor az
interneten
lesz, négyezren kattintanak majd rá: így, ha ön itt helyezi el
reklámját,
annak nézettsége egyik napról a másikra
négyezerrel nő.
És az ámuló népekkel együtt szó szerint nekem
is leesik az állam. No, nem a hirtelen megugró látogatottság
adataitól,
hanem azoktól a cikkektől, amelyeket az internetes oldal böngészése
közben
találok. Konkrétan kettőt egy
helyi lapnak az általam leadott cikkek közül.
Ugyan a cím összefolyik a szerző nevével, az illusztrációt is
önkényesen
kicserélték, de ezek az én írásaim, egy számomra - minden tekintetben
- idegen internetes újság kezdőlapján.
Örvendjek neki, mondja egy újságíró ismerősöm,
miközben nekem ellilul a fejem. Arra a kérdésre, hogy a tudtom,
megkérdezésem
és főeg beleegyezésem nélkül hogyan kerültek cikkeim ilyen módon a
nyilvánosság
elé, különböző válaszokat kapok, attól függően, hogy éppen ki a
megkérdezett
személy, és az érintettek közül éppen
kinek a jelenlétében zajlik a párbeszéd. Igen élénk képzelőerőre vall
az
érintettek válasz-variációinak tartalma. Míg a kiadó állítja, hogy
az, ami az interneten lesz, nem más, mint a nyomtatott sajtótermék
internetes
változata, addig egyértelmű, hogy - az egészen
más néven megjelenő - internetes újság ez előbbire csupán, mint
támogatóra utal.
Nem tudom, hogy az egyébként dinamizmust
követelő web-újság szerkesztést hogyan győzi majd az a csapat,
amelynek
észjárása csupán három nap elteltével fogta fel, hogy a szerzői jog
kifejezés
mit takar, miközben a saját maga által kinyögött két mondatában
három helyesírási hiba van. A rég leszedett kiállítási anyagot sem
fogják
csak azért visszaszerelni, mert a nevezett helyen még a legfrissebb
hírek
között szerepel.
Vásári közönség, kiadó, főszerkesztő, újságírók,
hirdetők, és olvasók: a történet igen sokszereplős. Az újságírókkal
etikátlanul elbántak. A többiekkel mi lesz?
2000. május 08., hétfő 00:00
